Egyfelől egészen jól vagyok a császárommal. Sosem rettegtem a császáros szüléstől, sőt, az első szülésem előtt egészen sokáig kifejezetten úgy képzeltem, hogy császárral fogok szülni. Nekem nem a háborítatlanság volt a szempont, hanem a fájdalom elkerülése, és a császármetszés jó ötletnek tűnt erre. Aztán úgy alakult az élet, hogy az első szülés sima történet lett, EDA mellett, szóval a fájdalommentesség is nagyjából összejött. Teljesen jó élményeket hagyott bennem.
És amikor elkönyveltem, hogy na, akkor másodszorra is így kellene, akkor beütött a farfekvés, vagyis a császár. Programozott császármetszés volt, tehát volt időm felkészülni lelkileg. A hozzáállásom okán a második szülést az első pillanattól pont ugyanannyira éreztem szülésnek, mint az elsőt. Most sem értem, hogyan vonhatnám én vagy bárki más kétségbe, hogy a kisebbik fiamat is pont annyira én szültem, mint a bátyját. Nem megszülesztették. Én szültem, csak a körülmények voltak mások. Arra viszont nem készültem fel, hogy a szülés utáni aranyórát csak úgy tudom kivívni, hogy szó szerint az utolsó pillanatban kórházat-orvost váltok. Máig hálás vagyok mindazoknak, akik ezt elősegítették, de az tény, hogy elég nagy stressz volt, nem így képzeli az ember a terhessége utolsó két napját.
Császármetszés = trauma?
Másfelől engem is megviselt a császár, még ezzel a hozzáállással is. Egyrészt elképesztő a közvélemény nyomása a természetes szülés irányában. A szülés körüli, hormonálisan túlérzékeny hangulatban ezt még az olyan megrögzötten öntörvényű emberek is hajlamosak magukra venni, amilyen én vagyok. Úgyhogy kicsit depiztem a császármetszés kontra szülésélmény témájában, erről viszont egészen pontosan tudom, hol, hogyan és mikor oldódott fel. Maga a szülésélmény nekem amúgy is mindkét esetben sokkal inkább volt az a bizonyos aranyóra, mint maga a folyamat, ami oda vezetett. Az utolsó pillanatos kórházváltás, amit az aranyóra érdekében véghezvittem, már sokkal nagyobb trauma volt, elég sokáig jöttem belőle kifelé. Azóta is összeszorul a gyomrom, amikor egymástól gyökeresen eltérő kórházi protokollokról, és az orvos-beteg közti bizalmi viszony hiányáról hallok. Épp ezért el tudom képzelni, mennyire viseli meg a császármetszés azt, aki nem erre készült, nem így képzelte, hirtelen kerül a műtőbe, és még a lesajnáló beszólásokkal is meg kell küzdenie.
És hát az is tény, hogy az egészségügyi rendszer sokszor biztonsági játékos. Szép számmal vannak olyan császárok is, amelyekre talán nem lenne szükség (bár ezt kívülről, laikusként elég nehéz megítélni, ugye). Sőt, vannak olyanok is, amelyeket meg azért halogatnak, mert a századik főorvosi aláírást is be kell hozzá szerezni a statisztika kímélése végett. Kórházi protokoll, ismét…
Császármetszés = információhiány?
Ami pedig a legrosszabb: a legtöbb kismamának egyáltalán nincsenek információi a császármetszés körülményeiről. Arról sem, hogy ez bizony nem a könnyebb út. Régen én is azt hittem, hogy az, de mindkét verziót kipróbálva azt kell mondjam, hogy egy nagy hasi műtét azért nem egy könnyed koktélparti. (A fájdalomcsillapítás nélküli szüléssel természetesen nem tudom összehasonlítani, azt én mindenképpen szerettem volna elkerülni, és egyáltalán nem bánom, hogy sikerült.) És arról sem, hogy mikor van szükség a császárra, hogyan lehet, érdemes rá felkészülni, mi fog történni előtte, közben, utána. Aki természetes szülésre készül, az általában csak annyi információval rendelkezik a császárról, hogy mindenképp el kell kerülni. Még a kórházi szülésfelkészítő foglalkozások sem szentelnek neki túl nagy figyelmet, így aki programcsászárra készül, annak is úgy kell összebogarásznia az információmorzsákat a netről, vagy más császáros anyukáktól.
Császármetszés = Császárvonal
Ez utóbbin segít Kiss Verus egészségügyi újságíró kolléganőm és Rákosi Dóra gyógytornász mobil applikációja, a Császárvonal. Verus és Dóra mindketten császáros anyukák (Verus kétszeres, Dóra négyszeres). Dóra rendelésén találkoztak, ahová Verus a saját problémáival fordult. Annyira egymásra találtak a témában, hogy máris nekiláttak fejleszteni az appot Verus informatikus férje, Csáki Gergő segítségével. A céljuk az volt, hogy a császáros kismamák korrekt, szakmailag helytálló, egyik irányban sem elfogult információt kapjanak a műtétről, akár tervezett császármetszéssel, akár sürgősségi császárral hozzák világra a kisbabájukat. A Google Play-ből egyelőre csak Androidos készülékekre tölthető le az app, de gőzerővel készül az almás változat is.
És hogy mi mindent talál egy császáros anyuka ebben az alkalmazásban? Először is válaszokat, szinte minden felmerülő kérdésre szülés előtt, után, a gyermekágy során és az után. Szó van benne a császáros szülési tervről, arról, hogy érdemes-e dúlát, szülésznőt felkérni, mi az a gyengéd szülés, milyen jogai vannak a császárral szülő nőnek, mi várható a szoptatás terén (Dóra a gyógytornászi hivatás mellett IBCLC szoptatási tanácsadó is), és még ezer másról. Például olyan nagyon is fontos gyakorlati dolgokról is, mint hogy hogyan kell felállni, felülni, köhögni, tüsszenteni a császár után, de a lélek dolgai is említésre kerülnek.
Minden fejezetet olyan szakértő (dúla, pszichológus, aneszteziológus, stb.) lektorált és hagyott jóvá, aki maga is császármetszéssel szült. Ezután egyben is jóváhagyta az egészet Dr. Prosszer Mária szülész-nőgyógyász. Vagyis szakmailag teljesen korrekt a tartalom, amely kiegészül a támogató Facebook-csoportban, szintén szakértők jelenlétében folyó beszélgetéssel. A legújabb tervek szerint egy offline, személyes találkozásokra épülő szülésélmény-feldolgozó csoporttal is bővül a paletta, amelynek első beszélgetésére nemrég került sor.
Császármetszés = regeneráció
Eddig a pontig teljesen ingyenes az applikáció, van azonban egy opcionálisan megvásárolható része is. Körülbelül két mozijegy áráért töltheted le a több órányi hasznos videót a szülés utáni légzéstechnikáról, a tornáról, a felállásról-felülésről. Vannak az appban gyakorlatsorok a regenerálódáshoz és a test „újrahuzalozásához”, valamint egy hegmasszázs-gyakorlatsor is. Ez utóbbiról nagy meglepetésemre kiderült, hogy még évekkel a császármetszés után is érdemes elkezdeni, vagyis konkrétan 7 évvel a császáros szülésem után is tudott újat mondani az alkalmazás. Az információkat olvasgatva többször is megfordult a fejemben, hogy de jó lett volna, ha ez az app már 2011-ben is létezik. A kórházváltást, és az ezzel járó durva stresszt ugyan valószínűleg nem spórolta volna meg nekem, de a rengeteg praktikus tanácsa nagyon jól jött volna akkoriban.