A Puncs.hu ügy margójára: erről is beszélnünk kell sugar daddy ügyben

Többször is megkaptam már a Facebookon azt a felhívást, amely a Puncs.hu plakátjainak betiltását szorgalmazza. Ha valaki esetleg nem találkozott volna még velük: ez az a plakát, ahol egy fiatal és dögös lányka kinyilvánítja, hogy ő csak menő pasikkal randizik, maga az oldal pedig a sugar daddy-k/sugar mommy-k és kitartottjaik egymásra találását segíti. Nem véletlen, hogy most, az egyetemi ponthatárok kiderülése után nem sokkal a kampányuk is kettesbe kapcsolt, hátha sok reménybeli egyetemista lányka vagy épp fiúka keres majd bőkezű szponzort, akit cserébe majd boldoggá tesz.

Sugar daddy csinos nőt keres szponzorálás céljából (Fotó: pixabay.com)

Ne szépítsük, ez konkrétan prostítúcióra való felbujtás, még akkor is, ha az oldal a “sugar életforma” (atyaég, micsoda gusztustalan eufemizmus) történelmi hagyományaira hivatkozik, nem is alaptalanul (a “jó parti” kifejezés megvan? elég régóta használjuk…). Itt konkrétan az a helyzet, hogy gazdagabb férfiak és nők pénzért vesznek maguknak szeretőt. Nem kell a máz, a kocsisoron ugyanez történik, csak nem öntik nyakon cukros szósszal. Nem, ez nem párkapcsolat, köze sincs ahhoz.

Az pedig tényleg a legalja, hogy mindezt kívánatosnak állítják be, és óriásplakátokon népszerűsítik. Nem csoda hát, hogy sokan felháborodtak, és a betiltást követelik, miközben a Médiahatóság hárít. Nem egyszer olvastam olyan kérdést is, hogy mit mondjon az ember a gyerekének, ha rákérdez, hogy miafenyő ez itten? Ez ütött szöget a fejembe, és elgondolkodtam, hogy ennek kapcsán mi mindenről beszélgetnék el a gyerekeimmel, és mennyire jó volna, ha ezekről a dolgokról úgy nagyobb társadalmi szinten is elindulna a diskurzus, ha már így előjött a téma.

Milyen cuki ajándék is egy alig pár milliós bizsu (Fotó: pixabay.com)

Beszélgetnék például arról, hogy:

… bár még mindig sok helyütt hallani, hogy egy nőnek siker “jól” férjhez menni, nos, nem az. 

…még mindig sok olyan párkapcsolat létezik, amelyikbe a nő a reprezentatív külsőt viszi be, a férfi pedig a vagyont és a társadalmi státuszt – ez az a modell, amit a 21. században ideje lenne végre elfelejteni. És örüljünk nagyon, hogy ebben a században élünk, amikor már nem bevett szokás, hogy a párválasztásról a család és a vagyoni/politikai érdek dönt.

… az a nő, amelyik a kocsikulcson levő emblémát, és a mobiltelefon márkáját veszi először szemügyre egy férfin, hát, mondjuk úgy, hogy nem érdemel sok figyelmet. A pénzért vett szerelem semelyik fél önbizalmát nem építi, szóval puncsos sugar daddynek lenni sem főnyeremény.

… egy fiú ne azért tanuljon, hogy jó állása, sok pénze, menő kocsija, és jó női legyenek, hanem azért, hogy lássa a lehetőségeit, és meg is tudja valósítani őket, hogy a szalagmunkába vagy az irodai robotba való beletörődés helyett megvalósíthassa önmagát.

…egy lány ne azért tanuljon, mert a jó kislányoknak jó a bizonyítványa, hanem… nos, pont ugyanazért, amiért egy fiú. Ja, és lehetőleg ne is azért legyen jó tanuló, mert a menő egyetemeken nyüzsögnek a “jó partik”, lásd, mint fent.

Hidd el, sokkal jobb érzés a saját pénzedből utazni, mint ha ugyanezt egy sugar daddy finanszírozná, némi viszonzásért (Fotó: pixabay.com)

… a saját karrier és saját egzisztencia nem szitokszó, sem férfinál, sem nőnél. Csak nem kell hagyni, hogy a munka leuralja az egész életet. Sem férfinál, sem nőnél (a kiégés csúnya dolog ám!).

… a közös kasszának egy házasságban sem az a lényege, hogy a férfi kénytelen legyen eltartani a családját, akkor is, ha az asszonyka egy petákot sem visz haza húsz évig, hanem az, hogy közös megegyezés alapján mindenki beletegye a sajátját, és közös célok felé húzzanak. Igen, meg lehet állapodni arról is, mennyit ér a háztartásbeli, vagy GYES-en levő feleség munkája, amit betesz a közösbe, de ezt higgadtan és tárgyilagosan le kell kommunikálni (Himer Csilla pénzügyi coach barátnőm munkásságát ajánlom ez ügyben, elég sokat tudna mesélni erről a témáról). Egyet nem lehet: finnyogva kerülni a témát, mert “jajj, a csúnya anyagiak”.

… a külön kassza sem szentségtörés, évtizedes kapcsolatban, gyerekkel is simán tud működni, csak ki kell alakítani azt a rendszert, ami mindenkinek jó (erről meg én tudnék sokat mesélni, tapasztalatból).

Egyáltalán nem bűnös gondolat előbb szerződni, és csak aztán esküdni (Fotó: pixabay.com)

…a házassági szerződés nem illúziórombolás, hanem a későbbi nehézségek megelőzésének eszköze. Persze, esküvő előtt, jó esetben full szerelmesen nem a válásra készül az ember, de akkor ennyi erővel biztosítást se kössön senki, mert az is milyen már. Válás meg előfordulhat, ne akarjunk már úgy csinálni, mintha mindenki együtt ünnepelné az első férjével/feleségével a gyémántlakodalmat. Ha van szerződés, kevesebb a bonyodalom és az évekig tartó vagyonmegosztási per. (Na, az az igazán méltatlan, nem a házassági szerződés.)
Egyébként pedig később, a vagyoni viszonyok változásával a szerződésen is lehet módosítani, megint csak közös megegyezés alapján. A nálunk szerencsésebb társadalmakban tudják, hogy ez jó dolog, nem kell mögé felesleges szimbolikát vinni. Vagy ha mégis, akkor a gazdagabbik fél smucigságának jelképe helyett lehetne inkább a szegényebbik fél gesztusa arra nézvést, hogy demonstrálja: nem aranyásás folyik, hanem tényleg szerelemből elkövetett házasságkötés. De igazából tényleg nem kellene senki gesztusának lennie, sokkal jobb lenne, ha egyszerű automatizmus lenne, mint a házassági anyakönyvi kivonat.

…amelyik párkapcsolatban elhangzik, hogy “nem baj, majd te eltartasz, drágám”, nos, ott legalábbis el kéne gondolkodni. Ha máson nem, akkor az őszinte kommunikáción.

…egy művelt és képzett, karriert csináló embernek milyen partnere lehet az, aki képzetlen és fogalma sincs, mit kezdjen az életével? Sokkal “jobb parti” (na tessék, már megint) az az ember, akivel lehet beszélgetni, mint az, akivel nem, viszont remek paprikás krumplit készít. Már persze olyan emberek számára, akik tényleges párkapcsolatban, nem birtokviszonyban gondolkodnak.

…vajon hallottunk-e már olyan nőről (ne szépítsük, ez a legtöbbször női probléma), aki azért ragad bent egy rossz, netán erőszakos kapcsolatban, mert nincs hova mennie, nem tudja, hogy végzettség híján miből élne (adott esetben gyerekestül), és mert nincs pénze rendes ügyvédre, ellentétben a férjével, aki a család teljes vagyona felett rendelkezik? Vajon hallottunk-e már anyaotthonokról, krízisszállókról, és arról, hogy ezek hány százalékos telítettséggel üzemelnek? És akkor mindjárt vissza is kanyarodtunk oda, milyen hasznos tud lenni az önálló karrier és az önálló egzisztencia (még mindig nem szitokszó). Kiszolgáltatottnak lenni nem menő, GYES alatt sem.

Virítsd a lóvét? (Fotó: pixabay.com)

 …a pénzügyi ismeretek ott vannak az első tíz legfontosabb információ között, amelyet kábé kamaszkorra mindenkinek el kellene sajátítania. Ellentétben a kovalens kötéssel, ugye.

Na, szóval nagy vonalakban ezeket vázolnám fel a gyerekeknek Puncs ügyben. Talán most, hogy mindenki egyként felháborodott az egyébként valóban gusztustalan plakátokon, elkezdhetnénk beszélni erről is, és meghaladhatnánk végre azokat a történelmi hagyományokat, amelyek bárkit is kiszolgáltatottá tesznek egy párkapcsolatban.

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket. A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Színes napot!
Judit