Ahogy korábban ígértem, íme a turbófitnesz-teszt második része – ezúttal a vibrációs edzőgépekről írok
A gyorsított fitté válást ígérő gépek másik fajtájának, a vibrációs kütyüknek a története nagyon hasonló az elektromos impulzusokat kibocsátó berendezésekéhez. Először szintén az asztronauták felépülését segítették vele, innen átkerült az élsportba, majd a szabadidősportba. A berendezések lényege, hogy a platni, amin állunk, igen gyorsan rezeg. Erre az egyensúlyi kihívásra, az agy úgy reagál, hogy parancsba adja az izmoknak: hozzák helyre az egyensúlyt. Az izmok tehát a rezgéseknek megfelelően, akaratunktól függetlenül összehúzódnak, másodpercenként akár 30-szor is, hogy fenntartsák a test egyensúlyát. Az eredmény: 10-20 perc alatt egy teljes edzőtermi edzés terhelése. A vibrációs tréning az ajánlások szerint növeli a pulzusszámot, gyorsítja az anyagcserét, javítja az izomtónust és az állóképességet, segít a rehabilitációban, és a csonttömegvesztés ellen is jó. Nem ajánlott viszont várandósoknak, szívbetegeknek, pacemakerrel vagy fém implantátummal élőknek, az epe- és veseköveseknek, valamint az epilepsziásoknak.
A vibrációs gépeknek alapvetően két típusa van: az olcsóbb szalonokban általában olyan berendezésekkel találkozunk, amelyek fel-le rezegnek, A drágább helyeken ezzel szemben 3 dimenziós mozgásra képes, a testet sokkal keményebben megdolgoztató gépek vannak. A legnagyobb különbség azonban mégsem ebben rejlik az olcsó szépségszalonok, és a fejlettebb, ezzel pedig arányosabban drágább helyek között: sokkal inkább a személyi segítségben (és akkor most rá is térnék a saját tapasztalatokra, valamint azokra a hibákra, amelyeket vibrotréning-ügyben egy szalon elkövethet, és – ne legyen kétségünk – el is követi őket a legtöbb). A drágább szalonokban ugyanis komolyan veszik az edzést, személyi edzőt is adnak a gép mellé, ami a kezdetekkor mindenképp megkönnyíti a dolgunkat. Merthogy ezen a platnin nemcsak álldogálni kell, hanem mindenféle, legtöbbször statikus gyakorlatokat végezni, hogy még erőteljesebb legyen a hatás.
Én egy közeli szépségszalonban vettem egy 10 alkalmas bérletet az olcsóbb verzióra, a tudatlan és naiv érdeklődő szemszögéből nézve a dolgokat. Alapvetően ezekkel a gépekkel sem lenne probléma, de itt ugye nem jár edző a sport mellé, a szalontulajdonosok pedig, hát, hogy is mondjam finoman, nem viszik túlzásba a tájékozottságot. Nemcsak vibrotréningben, hanem úgy általában a sport terén sem. Ilyenkor állhat elő az a helyzet, hogy a kezdő vibrotréninges tanácstalanul feláll a cuccra, és megkérdezi, mit is kéne ezzel csinálni, az ábrándos tekintetű, szőke alkalmazott pedig álmatag hangon közli, hogy: „hát, tornázzáááá…” (és az előre beállított zsírégető programtól való eltérés is szinte megoldhatatlan feladat elé állítja, merthát a legtöbben zsírt égetni mennek, az izomtömeg-növelésre nincsenek ők annyira felkészülve). Azért annyit a legtöbben megtesznek, hogy elhelyeznek egy posztert a falon a vonatkozó gyakorlatokkal, szerencsés esetben olvasható, áttekinthető méretben, kevésbé szerencsés esetben A4-ben, oszt’ próbálj elmenni rajta.
Vagyis az első szabály ilyen esetben: legalább az első pár alkalomra válaszd a drágább, személyi edzős verziót, és akkor térj át az olcsóbbra, amikor már megvannak a gyakorlatok. Ha ez valamiért nem megy, akkor a YouTube-on találsz számtalan videót (például itt). Én ez utóbbi módszert választottam, mert akkor már megvolt a bérlet, és ki kellett hozni a helyzetből a legjobbat, de ha legközelebb vibrotréningre adom a fejem, akkor először mindenképpen edzőhöz megyek, rendesen betanulni. Nagyon azért nem aggódtam, mert a netről is elég szépen le lehet venni az infót, de azért hozzátenném, hogy kábé 30-35 éve sportolok, és az utóbbi években gyakorolt jógával – legalábbis remélem – valamelyest fejlődött a testtudatom, illetve a gyakorlatleírások értelmezésére való képességem. Aki sok év punnyadás után, némi túlsúllyal felszerelkezve itt kezdené a sportolást, annak mindenképp az edzős verziót ajánlom, már csak azért is, hogy hosszú távon ne rázza szét az ízületeit, vagy akár az intim berendezéseit a rosszul végzett gyakorlatokkal.
A másik, amire 10 alkalom alatt sikerült felfigyelnem: nem árt odafigyelni arra sem, mennyire hagyják lerohadni a gépeket. A nagyon olcsó helyeken előfordulhat, hogy az utolsó működőképes percig megy a verkli, mert a túl gyakori karbantartás már nem fér bele a szűkre szabott haszonkulcsba. Szóval keress olyan helyet, ahol azért erre is odafigyelnek. Meg arra is, hogy ne zsúfoljanak össze minél több gépet a fodrászat egyetlen, hátsó szobájába, mert nem árt, ha néha oldalra is ki tudod nyújtani kezed-lábad, sőt, akár egy rendes nyújtásra, lazításra, levezetésre is van helyed a 10-15 perc rázatás után. De ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor nem kell aggódni, alap edzettség-növelésre az olcsóbb gépek is jók.
Mert egyébként tényleg nem hatástalan a dolog: 10 alkalom alatt határozottan keményedtek az izmaim, és nőtt a teljesítőképességem, úgy izomerő, mint állóképesség terén. Tulajdonképpen a jógaórán tűnt fel, hogy a szenvedősebb ászanákat is jobban bírom, mint azelőtt, utána pedig simán felmegyek a sokadik emeletre. Szóval alapvetően nem lenne ez rossz ötlet, bár hosszú távon ezt sem szívesen végezném „rendes” sport helyett, inkább csak mellette, kiegészítésnek, vagy esetleg rapid testformálásra, pár hét alatti teljesítmény-növelésre. Ami nekem itt is hiányzott: az a bizonyos „tettem valamit magamért” fíling, ami az edzések után általában erőt vesz rajtam. Azt sem túlzottan kedveltem, hogy egy-egy gyakorlat közben berezonált a fejem, de ez teljesen szubjektív elem, másokat meg biztosan nem zavar. Én a magam részéről egyelőre visszatértem a „normál” sportoláshoz, találtam is egy új, szerelemgyanús edzést (erről majd még írok), de nem állítom, hogy soha többé nem használnám a turbót egy-egy nagyon punnyadós időszakban, jobb híján. Tartósan viszont nem tudnék elköteleződni mellette, inkább valami olyasmit csinálok heti pár órában, hosszabb ideig, amit szeretek (tudod, az a bizonyos angol gyep, amit csak nyírni meg öntözni kell, de azt 500 évig 🙂 ).
Szóval a gyorsított fitnesszel kapcsolatos előítéleteim egy része eltűnt, mások átalakultak, ahogy ezt már az előző cikkben is írtam. De továbbra is azt gondolom, hogy ezt is lehet jól és rosszul használni. Ha kiegészíted vele a kedvenc sportodat, vagy felturbózod magad, mielőtt komolyabban edzeni kezdenél, az oké. Ha 10 perc alatt „letudni” akarod vele az edzést, az nem oké. Hogy miért nem? Mert kísérletet sem tettél rá, hogy találj egy olyan mozgásformát, amit örömmel művelsz, és nem azért (utálva az egészet), hogy 2 centit leadj a csípőbőségedből. Pedig nem ártana, mert a mozgás alapvetően öröm, és az egészségről szól, nem a csípőbőségről, de még csak nem is a részidőről és az elvégzett fekvőtámaszok számáról. Kár, hogy az iskolai testnevelés-órákon ezt olyannyira kiölik a legtöbbünkből… (de ebbe most nem megyek bele, messzire vezetne)
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Zöldsaláta Facebook-oldalához, ahol más infók is várnak rád!