A The Body Shop és én hosszú, romantikus történetre tekintünk vissza. Valamikor a 90-es évek elején Hollandiában jártam ösztöndíjjal, ekkor szédültem be először egy üzletükbe. Elsőként a parfümolajaik fogtak meg, zseniális illatokat árultak, környezetbarát módon, üvegcsébe kimérve. Aztán szépen, lassan sikerült a többi termékükbe is beleszeretnem – és főleg a mögöttük élvő üzenetbe: állatokon nem tesztelünk, zöldek vagyunk, támogatjuk a fejlődő országokat, felkeltjük a nők önbecsülését, és hasonlók. Ekkortól számítom az őszinte rajongást: tény, hogy ahányszor csak olyan városban jártam, ahol van üzletük, mindig elzarándokoltam hozzájuk egy kis shoppingolásra, vagy legalább körülnézésre, a kencék pedig nem okoztak csalódást.
Az elmúlt 20 év persze nem múlt el nyomtalanul sem náluk, sem nálam: 2006-ban a céget felvásárolta a L’Oréal, én pedig valamennyire továbbléptem a náluk is természetesebb, “bióbb” kozmetikumok felé (mert azért a The Body Shop cuccokban csak befigyel egy kis parabén, meg ez-az), de simán van olyan termékük, amit minden biósodásom dacára ma is bármilyen mennyiségben magamra kennék. Sajnos a feltétel nélkül imádott Oceanus illatot kivonták a forgalomból, és ahogy elnéztem, parfümben most nem kimondottan izmosak, a sminkjeik, sminkeszközeik, testvajaik, tusfürdőik még mindig nyerők nálam. És persze az újdonságaikat is feltérképezem majd az április 3.-án, az Aréna Plázában nyíló üzletükben, mert végre itthon is lesz The Body Shop bolt. Alig várom, hogy megint beszédülhessek a zöld portál mögé 🙂
