Kábé ilyenkor, február vége felé szokott ez a kérdés elhangozni, jellemzően azoktól, akik az újévi fogadalmak szellemében kezdtek bele valamilyen fogyókúrás programba. Sajnos úgy két hónapnyi ésszerű táplálkozás és mozgás után (tételezzük fel, hogy senki nem valamilyen hallatlanul népszerű csodadiéta segítségével akar megszabadulni a kilócskáktól, ugye…) eljön egy pont, ahol úgy érezzük, hogy a kezdeti sikerek után mintha megállna a mérleg nyelve, és akkor sem mozdul tovább, ha megmakkanunk. De mi lehet ennek az oka? Mutatok öt dolgot, ami magyarázatot adhat a jelenségre.
1. Nem alszol eleget. Ha nem pótolod alvással az energiát, a tested máshogyan fog róla gondoskodni. Ez a legtöbbször azt jelenti, hogy rágcsálni fogsz, hogy ébren maradhass, mert különben rádőlnél az íróasztalodra, annak meg nem örülne a főnök. Ráadásul fáradtan kevésbé figyelünk oda arra, milyen ételeket választunk, inkább a gyors üzemanyagért, a cukros, szénhidrátban gazdag étkekért nyúlunk. Törekedj a napi 8 óra alvásra! (Tudom, könnyű azt mondani…)
2. Nem egészíted ki edzéssel a diétát. Sokan úgy gondolják, ha sportolnak, bármit megehetnek. Vagy épp fordítva: ha diétáznak, nem kell sportolniuk. Sajnos mindkét elmélet téves, a két dologra együtt van szükség a hatékony fogyókúrához.
2. Nem egészíted ki edzéssel a diétát. Sokan úgy gondolják, ha sportolnak, bármit megehetnek. Vagy épp fordítva: ha diétáznak, nem kell sportolniuk. Sajnos mindkét elmélet téves, a két dologra együtt van szükség a hatékony fogyókúrához.
3. Stresszelsz. A stressz az alváshiányhoz hasonlóan működik: sokan evéssel vezetik le. Ráadásul, ha túlterheltek vagyunk, a sportolást is hanyagoljuk, pedig a mozgás remekül oldja a feszültséget!
4. Ellenségként tekintesz az ételre. Ha megvonod magától a kedvenceidet, illetve „jó” és „rossz” ételekre osztod fel a táplálékokat, kevesebb az esélyed a sikerre. Edd, amit szeretsz, de kis adagokban. Ne hagyj ki teljes étkezéseket, és ne hagyd, hogy az éhezéstől lelassuljon az anyagcseréd, mert ha ez történik, utána attól is hízni fogsz, ha ránézel az ételre! Tudom, hogy ez az örök vesszőparipám, de nem győzöm elégszer leírni: nem kell önsanyargatni, csak ésszel kajálni!
5. Hamar feladod. Vagyis az első habos cappuccinónál ráfogod a helyzetre, hogy “á, mára már úgyis lőttek a fogyásnak”, majd lelkileg összeomolva rendelsz még valami kalóriadúsat. Aztán holnap is lesz valami kifogás, meg holnapután is. Inkább edd meg jóízűen azt a szelet süteményt, vagy idd meg a forró csokit, aztán folytasd úgy, ahogy korábban (esetleg egy kicsit erősíts rá a következő edzésre, hogy még annyi lelkiismeret-furdalásod se legyen). A lényeg, hogy ne add fel, a kitartás előbb-utóbb kifizetődik!