Két hely, ahol a legjobb fagyit és édességeket találod. Két hely, amelyek eltérő koncepció alapján működnek, mégis klasszikusak a maguk nemében. Két hely, ahol a legfinomabb édességek kerülnek a tányérodba – vagy a tölcséredbe. A nyár még csak most kezdődik, feltétlenül próbáld ki mindkettőt!
A modern: Damniczki Budapest – cukrász manufaktúra
Már egy éve, hogy Budapest belvárosában megnyílt a fantasztikus fagylaltválasztékkal rendelkező cukrászda. A fagylaltválaszték folyamatosan változik, a szezonális alapanyagoknak, és Damniczki Balázs fantáziájának függvényében – az állandó kínálatban 48 féle fagylalt szerepel, köztük olyan extra kreációk, mint a sült sütőtök, a vörösboros málna, a bodzás citrom, vagy a kapros, joghurtos uborka, amely lehet, hogy elsőre furcsán hangzik, de higgyétek el, nagyon finom, frissítő – nekem ez volt a kedvencem a végigkóstolgatott sok közül.
Idén áprilisban Damniczki Balázs első helyezést ért el a Carpigiani cég által szervezett Gelato World Tour magyarországi versenyén feketeteás málna bergamottal és pisztáciával elnevezésű fagylaltkreációjával, amelyiket egyébként szintén megkóstolhatod az üzletben. A nyertes fagylalt és alkotója július végén az európai kontinens-döntön, Bolognában küzd majd a továbbjutásért, az európai győztes pedig szeptemberben, Riminiben, a Grand Finale elnevezésű világdöntőn méri majd össze erejét a világ minden tájáról érkezett döntős fagylaltokkal.
 |
| Damniczki Balázs az idei újdonságokról mesél |
A Damniczki a maga modern és szokatlan kombinációival az a hely, amely mindig visszatérésre, új próbákra, sőt, akár a gasztronómiai komfortzónából való kilépésre sarkall, érdemes akár minden vasárnapi ebéd után új fagylaltokkal megismerkedni.
Fotók: Valter Viktor
A tradicionális: Auguszt Cukrászda
Az Auguszt cukrászda maga a történelem: a Fény utcai cukrászda májusban ünnepelte alapításának 60. évfordulóját.
Az 1870-ben alapított Auguszt Cukrászdát 1951-ben államosították, az Auguszt családot pedig kitelepítették Taktaszadára. Két év múlva térhettek vissza Budapestre, de üzleteiket és iparengedélyüket nem kapták vissza: az 50-es évek munkásainak hétköznapjai vártak rájuk. A család életében az 1957-es év hozott szerencsés fordulatot, mikor a műhellyel együtt mindössze 30 négyzetméteren, a cipész és a Fény utcai piac tőszomszédságában, egy kölcsön fagylaltgéppel megnyithatták új üzletüket, mely jó alapot adott a cukrászdinasztia hírnevének és tevékenységének újjáépítéséhez.
 |
|
Az archív fotón az Auguszt család és néhány barátjuk, hozzátartozójuk látható: hátul Auguszt Elemér, előtte a felesége, Olga, elöl pedig a három gyerek, Annamária és Olga kockás ruhácskában, közöttük a 6 éves József.
|
Auguszt József akkor 6 éves volt, így emlékszik vissza a nyitás körüli időkre:
„A családunkat 1951-ben kitelepítették, mikor én 6 hónapos voltam, és csak 1953-ban térhettünk vissza Budapestre. Természetesen semmit nem kaptunk vissza: apám a Közért Vállalat cukrászati termelőüzemét vezette, ami akkor a Rökk Szilárd utcában volt, anyám pedig szintén a Közértnél a Dagály utcai édességboltban kapott üzletvezetői munkát. Nehezen éltünk, rossz anyagi körülmények között.
 |
| Auguszt József és a csodás csokis-marcipános torta |
Az 56-os forradalom hozott változást: a zavargások közepette a Közért minden raktárát „kirabolták” (természetesen nem a forradalmárok, hanem az illetékes elvtársak tüntették el az akkor kincset érő élelmiszerkészleteket), egyedül édesanyám tudott maradéktalanul elszámolni az árukészlettel. Így lett egy kis protekciónk, ezért kapott újra iparengedélyt, és a jelenlegi Fény utcai cukrászda magjául szolgáló 30 négyzetméteres helyiséget, ami akkor a Közért egyik raktárhelyisége volt, szomszédos egy cipészüzlettel.
Így kezdtek el dolgozni a szüleim ezen a helyen, társas viszonyba lépve egy Tóth bácsi nevű idős cukrásszal, mert neki volt egy fagylaltgépe. Anyám volt az üzletben, apám éjjel itt sütött, nappal a Közért Vállalatnál – onnan is ment nyugdíjba. A kínálat más volt, mint az államosítás előtt, vagy amit ma láthatnak: egyszerű sütemények készültek, inkább a mennyiségre kellett dolgozni. Krémes volt, rétesek, mignonok, linzer, isler, indiáner. Ami azonnal kedveltté tett bennünket a piaci kofák és a piac vásárlói körében, a tejszínhabos kávé volt: nem volt az országban tejszín, de apám tudott készíteni, és ez akkor igazi luxusnak számított.
A régi vendégkörünkre nem számíthattunk, de anyám jól pozicionálta a helyet: a piaci nyüzsgés a kezdetektől meghozta a várt forgalmat. Négyféle fagyi volt: csoki, vanília, eper és rizs. Később, mikor már itt dolgoztam, reggel 6-kor elkezdtem fagylaltot főzni, 11-től kezdtem kiadni, és este 6-ig le sem ültem – folyton a Lövőház utcáig állt a sor.
Apám minden szabadidejét itt töltötte, és a süteményein túl a személyes varázsával vonzotta ide az embereket. Hihetetlenül kedves ember volt, remek humorral: viccelődött, udvarolt a nőknek, és közben kézben tartotta a kasszát. Anyám kiváló szervező volt, jó üzleti érzékkel – tökéletesen kiegészítették egymást.
Az Auguszt-feleségeknek mindig nagy szerepe volt az üzlet alakulásában: most a feleségem, Ibolya tölti be apám szerepét. Az ő meghódításában is komoly szerepe volt: besegített az udvarlásba, mikor elkezdett bejárni hozzánk az üzletbe.
 |
| Auguszt József és Ibolya a születésnapi tortával |
A kis süteményboltból csak évtizedek alatt alakult ki a mai cukrászda, mögötte a termelőüzem, a kávéház és a kert: helyiségenként, időnként négyzetméterenként vettük meg a helyet, mire ez kialakult. A szüleim boldogan látnák, hogy mennyire szeretik a vendégek, és mi is milyen gonddal és odafigyeléssel őrizzük a hagyatékukat mind a szakmaiság, mind a vendégszeretet tekintetében. Reméljük, hamarosan kiderül az is, melyik gyerekünk lép majd a nyomdokainkba.”
 |
|
Auguszt József és felesége, Auguszt Ibolya, a gyerekek: Olivér, Apollónia és Abigél, és Nagy Judit, a születésnapi rendezvény háziasszonya
|
Az évfordulós ünneplés nemcsak egy napra korlátozódik: június 10-ig ünnepi meglepetésekkel várják a vendégeket: a környék lakói, a közeli üzletek dolgozói, a járókelők és természetesen a cukrászda vendégei véletlenszerűen ünnepi zacskóba rejtett „zsákbamacska” ajándékokat kapnak, és a cukrászdában 600 forintért kapható a „retro” menü: egy tejszínhabos kávé, amelyhez a vendégek választhatnak az indiáner, a csokis és citromos mignon, a linzerkarika vagy az ischler közül.
Ha békebeli, budai hangulatra, meghitt, árnyas kerthelyiségre és klasszikus ízekre vágysz, az Auguszt a jó választás. Különösen az indiánert ajánlom – bevallom, ezzel elfogult vagyok, régi, kedvenc süteményem, és itt igazán magas színvonalon készül. Őszintén szólva alig várom, hogy egy ráérős délutánon újra megkóstolhassam.
Auguszt Cukrászda
Budapest, II. kerület, Fény u. 8.
www.auguszt1870.hu
Fotók: Tóth Milán
Színes napot!
Judit