Az elmúlt napok időjárás- és mentésügyi katasztrófahelyzetében fantasztikus volt látni, hogy ha kell, igenis össze tudnak fogni az emberek: szállást adtak, teát főztek, élelmiszert vittek az elakadtaknak, anélkül, hogy erre bárki bárkit megkért volna. Tényleg felemelő volt csak látni is.
Kevésbé felemelő volt viszont a kommentek egy részét olvasni a neten. Szépen előjött itt is a kis hazánkra olyan jellemző magatartás: az áldozatok hibáztatása, amely bármilyen vészhelyzetben képes kitörni az emberekből. Hogy mire gondolok? Olvassátok el a kommenteket bármelyik “panaszfórumon” (pl. Tékozló Homár, Csajok és Pasik, hogy csak az ismertebbeket említsem). Ott aztán egészen világos példáit látjátok ennek: ha valakit átver a boltos, miért nem volt körültekintőbb? Ha megcsalja a pasija, biztosan ő “kergette” (ez az egyik kedvencem egyébként) más nő karjaiba. Ha verik otthon, ő a hülye, miért nem hagyja el? Ha hó van, miért indul el otthonról (tök mindegy, hogy esetleg munkából nem tudott hazatérni, vagy ötperces fájásokkal igyekezett a kórházba, vagy uram bocsá’ tényleg síelni szeretett volna)? Ha megtámadják az utcán, miért ment arra, és pláne miért ilyen későn? Ha embertelenül bánnak vele a rendelőben, miért vár mást, és miért nem ment magánorvoshoz? Ha viszont a magánorvos nem bánt vele megfelelően, miért volt olyan hülye, hogy nem bízott az állami egészségügyben? Konkrétan, mint a kisnyuszi: ha van rajta sapka, ha nincs…
 |
| Hónyúl. Nincs rajta sapka. |
Félre ne értsetek, nem azt mondom, hogy nem kell körültekintőnek lenni a vásárlásnál, nem kell messze elkerülni a rossz hírű környékeket, minél hamarabb kilépni a bántalmazó kapcsolatból, vagy az időjárás függvényében dönteni az otthon maradásról. De kell, ne “állambácsira” támaszkodj, hanem tegyél meg mindent a saját biztonságod és jóléted érdekében. De azért ne mentsük már fel a tisztességtelen kereskedőt (és nehogy már ne legyen jogunk fellépni ellene), a félrelépő pasit, a pénztárcádra utazó köztörvényest, ésatöbbi. Mert amikor az áldozatot hibáztatod, azzal azt is mondod: az a dolgok normális rendje hogy átvernek, hogy megvernek, hogy kifosztanak, hogy nem vesznek emberszámba, hogy elakadsz az úton. Bele kell törődni, hogy nem számíthatsz másokra.
Nos nem, a 21. században nem ez a dolgok rendje. Sokkal inkább az, amit akkor láttunk, amikor végül beütött a katasztrófahelyzet. Hogy az emberek nem egymást hülyézték, hanem segítettek a másiknak akkor is, ha az épp síelni indult, és akkor is, ha szülni. Számíthattak egymásra, mindenféle megosztottság nélkül. Na ezt kellene valahogy átmenteni a mindennapokba.