Előfordult már, hogy amikor épp beinduló nyáltermeléssel nézegettél valami finomságot, ezzel vígasztaltad magad: „ebben a pár falat rétesben biztosan nincs több 150 kalóriánál…”? Szerintem mindannyian megpróbáltuk már megsaccolni valamilyen vágyott kaja kalóriatartalmát, és mindannyiunknak sikerült már alaposan eltévedni is a kakóriák között. Egy szelet rétes ugyanis akár 300 kalóriát is rejthet, hogy az előbbi példánál maradjunk.
Az ételek kalóriatartalmának alábecslése azért veszélyes, mert így sokkal nagyobb adagokat eszünk a kelleténél. Egyszer-egyszer persze ez még nem akkora gond, de ha túl gyakran hozza így az élet, abból menthetetlenül hízás lesz.
Gyakori kifogás az „minden szendvics egyforma” is: pedig korántsem mindegy, mi van abban a zsemlében: sovány pulykasonka vagy zsíros szalámi, zöldség, vagy ömlesztett sajt? Ráadásul sokan úgy gondolják, ha olívaolajjal főznek és teljes kiőrlésű kenyeret fogyasztanak, azzal azonnal fogyókúrássá változtatták a fogásokat, pedig ez sem igaz. Hiszen ott van még a többi alapanyag, a főzési mód, az adag mérete, és még egy rakés egyéb tényező. Arról nem is beszélve, hogy a teljes kiőrlésű kenyér és a biotészta, bár valóban egészséges, ám ettől a kalóriatartalma még nem lesz automatikusan kisebb.
Mi a megoldás? Érdemes egy ideig rendszeresen forgatni a kalóriatáblázatot, hogy szembesülj az ételek valódi kalóriatartalmával. Vezess étkezési naplót, hogy lásd, hol tudnál spórolni a kalóriákkal. Ha minden falatot leírsz, amit elfogyasztasz (igen, a barátnőd két falat csokiját is, de nyugi, elég, ha egy-két hétig vesződsz vele), feketén-fehéren szembesülsz vele, mit, mennyit és mikor eszel.
azt is olvastam, hogy amikor vki fogyókúrázik, hajlamos akár többet is enni, épp ezzel az ideológiával, amiről írsz ("ez a falat csoki lemehet,hiszen úgyis odafigyelek amúgy")