A nyár végén a horvát Rab szigeten nyaraltunk, ahol mindenütt helyi specialitásként hirdették a zsályamézet. Persze rögtön be is szereztem egy üveggel (más egyebek mellett, amelyekről majd még lesz szó), szépen elraktároztam, és mostanában került elő a kamrából.
A helyben szerzett infók szerint a zsályaméz kiválóan oldja a köhögést, gyógyítja a náthát, és segít eltüntetni az ezzel járó nyálkákat a légcsőből és a hörgőkből. Optimista vagyok, nem vártam meg a felbontásával a legközelebbi tüsszögős-köhögős kórságot, és ha csak sürgősen meg nem fázom, szerintem nem is fog kitartani addig, de derűlátóan azt feltételezem (nem is alaptalanul), hogy a megelőzésre is jó. Persze nemcsak a gyógyhatása miatt szeretem, hanem azért is, mert a legjobb méz, amit eddig kóstoltam. Mostanában zsályamézes zsemlével és zsályamézes teával indulnak a reggeleim…
Szóval azt már most tudom, hogy ha legközelebb Horvátországban járok, jön velem a következő üveg: a színe gyönyörű sötét aranybarna, az íze pedig mesésen aromás, gyógynövényes, igen messze a megszokott akác- és virágmézekétől. Persze az ára is magasabb volt, mint amazoké, de minden kanálnál rájövök, hogy megérte. Rab-on egyébként többféle változatban, árusították, több gyár termékei között is ott szerepelt, sőt az egyik helyi biogazdaságnak is van saját készítésű zsályaméze.