Bevallom őszintén, kicsit szkeptikus vagyok a „szegénységből jöttem, milliomos lettem” típusú pozitívgondolkodókkal. Egyrészt azért, mert egy sikertörténet szép dolog, de minden ilyen sikerre jut sok mondjuk száz olyan ember, aki szegény volt és az is maradt, csak róluk nem hallunk. Másrészt pedig „a bőség azért talált rám, mert bevonzottam” típusú hurráoptimizmus sem igazán az én világom. Lisa Nichols Jóllét most című könyve viszont szerencsére messze túllép ezeken a sztereotípiákon.
Nem az első olyan statisztikát olvasom, amelyik igazolja, hogy Magyarország lakóinak jelentős része szegénységben él. Lehetne erre ezer okot keresni, ezer aspektusát vizsgálni, hiszen mást jelent ez Budapesten, mint egy kistelepülésen, és mások a megoldási lehetőségek is, ha vannak egyáltalán. Én most viszont csak egyet, még azt is vállalom, hogy jellemzően középosztálybeli buborékosat említenék meg: átlagemberként egyszerűen ki sem merjük mondani, hogy a bőség (nem csak anyagi értelemben) az egy vállalható, tisztelhető cél.
Persze magasabb fizetést mindenki szeretne, eddig rendben van, de mégis előszeretettel kerítünk egyfajta nosztalgikus dicsfényt a tisztes szegénység köré. Errefelé divat kibírni az életet, erős, aki a kis fizetésből is kijön, és aki meg sem említi, hogy többet szeretne, nehogy véletlenül pénzéhesnek nézzék. (Már eleve a szó is mekkora sértés, nem?) A szellemi, lelki bőséget pedig egyértelműen szembeállítjuk az anyagiakkal. Ebben a romantikus elképzelésben a lélekben értékes, okos, nyugodtan élő ember az szükségképpen mindig kispénzű. Szemben, ugye, a gonosz, stresszes, folyton rohanó, kapzsi gazdaggal. Szerinted mennyire gátol ez bennünket a bőség megélésében úgy a tudatalatti síkjának környékén?
A bőség hullámhosszára rá kell állni, ez az alap
Lisa Nichols könyve a bőségről szól. Adott egy egyedülálló, fekete bőrű anya, aki kilátástalan munkák között hányódik, és időnkét ennivalót is segélyből, élelmiszerjegyekből vesz. Ugyanez a nő pár évtized múlva egy milliós céget igazgat, híres motivációs előadó, aki semmiben sem szűkölködik. Első látásra azt hittem, hogy a kettő között a szokásos „bevonzom” sikertörténetet fogom olvasni, de Lisa maga is meglepett a gyakorlatiasságával, és azzal, ahogyan a bőség minden aspektusát körbe járja.
Mert igen, benne van a könyvben az is, hogy képzeld magad elé érzékletesen, hogy bőségben élsz. Ezzel persze semmi gond nincs, hiszen aki elképzelni sem tud valamit, az egészen biztosan nem fogja azt megvalósítani. Vagyis az, hogy átállítsuk a gondolkodásunkat a bőség hullámhosszára, alapvető dolog. A munka viszont nem ér itt véget, sőt, valójában itt kezdődik.
Neked mit jelent valójában a bőség?
Mondjuk azzal, hogy pontosan megfogalmazzuk: nekünk mit jelent a bőség. Mert hiába társadalmilag elfogadott nagy házban élni és degeszre vásárolni a bevásárlókocsit, ha neked inkább az jelentené a bőséget, hogy egy Volkswagen kisbusszal járod a világot digitális nomádként. Vagy akár ugyanez, ötcsillagos szállodákkal kiegészítve. Vagy az, hogy magániskolába járatod a srácaidat, vagy minden másnap fodrászhoz mész. Ahányan vagyunk, annyiféle a bőség, nem érdemes arra hagyatkozni, hogy mi a menő a második kerületben vagy Manhattanben. És még egyszer: a szellemi bőség nem az anyagi ellentéte, azzal együtt is simán létezhet.
Aztán azzal folytathatjuk, hogy minden optimizmusunk ellenére sem rugaszkodunk el a realitásoktól. Hogy felmérjük, hogy az, amit szeretnénk, mi mindent emésztene fel. És itt megint nem a munka és a család örök ellentéte következik (miért kell egyáltalán ezeknek ellentéteseknek lenni?), hanem az, hogy tök rendben van megkívánni egy jachtot, de mennyibe kerülne fenntartani? A végén még az is kiderülhet, hogy a bőség érzetéhez valami olyasmi is elegendő, amit már most is megengedhetsz magadnak. Ha pedig találsz egy ilyen pontot, akkor hajrá, lépj oda, és máris jobb az életed.
Hagyd ott a munkád, és máris nyílnak az ajtók?
Az ilyen, nagyon is földön járó fejezetekért szeretem Lisa Nichols Jóllét most című könyvét. Például azért, ahol felmérheted a jelenlegi anyagi helyzetedet és tudatosságodat – mert elképzelni az egy klassz dolog, de azzal sem árt szembesülni, hogy most, a jelenben kijön-e a matek. Vagy azért, ahol leírja: tök jól hangzik, hogy máris pattanj kifelé a komfortzónából, hagyd ott a munkád, de vajon tálcán kínálja majd az élet a jobbnál lehetőségeket? (Megsúgom, tapasztalatból: nem.) Ehelyett viszont a mostani helyzetben megkeresheted, mihez segít hozzá pontosan ez a nem annyira szeretett meló, és elindulhatsz arrafelé. Na, itt már jöhetnek új, és jobb lehetőségek, és az a pillanat, amikor kisétálsz végre onnan, ahol eddig is csak a pénz miatt robotoltál. Egyértelmű, hogy ami nem jó, azt sokáig nem kell csinálni, de ki lehet lépni belőle ésszel is, úgy, hogy ne ugorj a nagy semmibe.
Ebben a könyvben Lisa nekem olyan, mint egy igazi, földönjáró háziasszony. Nem egy elszállós, spirigizi motivációs tréner, hanem egy hús-vér háziasszony, aki leül a kockás füzet fölé, összead, kivon, megtakarít, és a végén eléri a célját. Nem bevonzza, hanem összerakja, lépésenként. Nekem ebben segít, és szerintem neked is ebben fog.
A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!
Fotók: Unsplash.com
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere inkább beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára! Az Instagram-oldalamat pedig a rendszeres self-care tippekért érdemes követned
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Olvasd el ezt is!
Majd megtanulja, milyen a munka!
A túlköltekezés pszichológiája: te hogy bánsz a pénzzel?