Az elmúlt pár hét az ismét nagyjából rajtaütésszerűen megszervezett nyaralás jegyében telt, bár magunkhoz képest most nagyon ráérősen csináltuk: tavaly nem sokkal több, mint 24 óra telt el az ötlettől az elindulásig, most csaknem 10 napunk volt a felkészülésre. Szerintem mindkettő bevállalható, ez most azért tagadhatatlanul egy kicsit kényelmesebb volt. Mindenesetre most mutatom a jóságokat:
– Olaszország. Ismét, de az a helyzet, hogy ha most elindulnék, és úgy kábé öt év múlva jönnék haza, akkor is kevés volna a idő az alapos megismerésére. Maradjunk annyiban, hogy semmi nem elég belőle (és akkor hol van még Európa és a világ többi része…, jaj, azt hiszem, erőst Wanderlust van 🙂 )
 |
| Szóval ilyen: nagyon vad, mégis nagyon elegáns, buja növényzettel és hangulatos városokkal |
– Ezen belül is a Ligur-tengerpart. Hát ez valami csoda a sziklás, vad tengerpartjával, a pici, tengerparti városaival, a minden kerítésről és hegyoldalról lávaszerűen leomló lila virágokkal, az illataival, a színeivel, a finom eleganciájával. Nagyon más, mint az Adria, és egyedülálló élmény.
– Genova. Sajnos csak egy villámlátogatásra futotta az időnkből, de első látásra megfogott. Kolombusz szülőháza pedig hidegrázós: nagy-nagy tiszteletem azoknak, akik nem féltek elindulni akkor sem, amikor még mai szemmel pici hajókkal kellett átszelni az óceánt.
 |
| Genova, Kolombusz Kristóf szülőháza |
– Cinque Terre. Amikor tavasszal elábrándoztam róla, hogy de jó lenne látni, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar eljutok oda. :)Szerelem első látásra.
 |
| Cinque Terre, Riomaggiore, avagy egy valóra vált álom |
– A kemping, ahol megszálltunk. Először is, úgy hívják, hogy C’era una volta, ami annyit jelent, hogy “egyszer volt, hol nem volt”. Esténként pedig szentjánosbogarak világítottak a sötétben, de láttunk sünit, gekkót, rengeteg gyíkot és mókust is a sátor közvetlen közelében. A kilátás sem volt kevésbé mesés, különösen arról a teraszról, ahol gondos kezek még egy jacuzzit is beépítettek – na ott üldögélni, az valami nagyon dolce vitás (és egyben azonnal át is értelmezi azt a fogalmat az ember lányának fejében).
– Nightwish. Minden albumnak kell egy idő, amíg megérik bennem, és rákattan a lelkem: az Endless Forms Most Beautiful-nak most jött el nálam az ideje. Azóta viszont nem tudok lekattanni róla. És hát azon a fantasztikus tájon azt hallgatni, hogy “shudder before the beautiful…” és ráérezni, miről is szól, na azt nem egyszerű szavakba önteni.
– Pizza: tudom, hogy szénhidrátbomba, de who cares? (Különösen, ha a helyszínen lehet fogyasztani?)
– Iron Maiden. Elég kalandos volt, mert az utolsó pillanatokban dőlt el, hogy lesz-e jegyünk (soha ne halogassátok a koncertjegy-vásárlást, mert a végén megtelik a placc, és kereshettek valakit, akinek van felesleges), de végül hála a Facebooknak és a nagyon rendes, segítőkész kollégáknak, megoldódott a dolog. Atom koncert volt, jó volt újra látni őket. Helló, fesztiválszezon! 🙂
Nektek mi volt mostanában?
Ha tetszett a cikk, kövesd a Zöldsalátát a Facebookon is! De a Bloglovinon is megtalálod!