Szintén az áprilisi Women’s Health-ben olvastam valamit, ami elgondolkodtatott: mégpedig azt, hogy egy új amerikai kutatás szerint a válság a kalóriadús élelmiszerek irányába lökdös minket. Nem azért, mert a zsíros kenyér olcsó, a dolog ennél sokkal bonyolultabb és tudattalanabb.
Anthony Salerno, a Miami Egyetem PhD-jelöltje, a kutatás egyik vezetője szerint amikor az emberekre lépten-nyomon olyan szavak zúdulnak, mint a “megvonás”, “válság”, és hasonlók, szinte mindenki automatikusan nyúl a kalóriadús élelmek felé – az agyunk ugyanis hiányállapotot, vészhelyzetet észlel, és igyekszik biztosítani a fizikai túlélést. A kutató szerint úgy vethetünk véget a borús tőzsdei hírek okozta evésrohamoknak, ha az első falat előtt valami olyasmire gondolunk, ami biztonsággal tölt el: az otthonunkra, a párkapcsolatunkra, a családunkra, így kevésbé valószínű, hogy beleesünk az érzelmi evés csapdájába.
Erről viszont az jutott eszembe, ami már egy ideje motoszkál az agyamban: hogy a világban tapasztalható “gasztroforradalom” valahol válságtünet is. Van is egy ilyen mondás: az a tiéd, amit megeszel. Úgy érzem, hogy sokan, különösen a főzni és enni szeretők, így reagálnak a mostanság igencsak jellemző bizonytalanságra: ha már a világon semmi sem biztos, legalább a konyhában éljük ki magunkat. Szerencsére úgy veszem észre, hogy itthon ez a tendencia egyfajta jó értelemben vett gasztrosznobizmussal párosul: a kutatásban említett kalóriahabzsolás helyett inkább kezdünk elmozdulni a minőségi alapanyagok, a bio, az adalékmentesség, a könnyű és egészséges ételek felé. Ez pedig mindenképpen jó lépés…
Ti mit gondoltok, nagyon vad ez az elgondolás?