A lelki egészség világnapjára: 5 dolog, amiért soha ne magyarázkodj

A lelki egészség, aminek ma a világnapja van, rendkívül soktényezős dolog. De az biztos, hogy nem lehet teljes, ha hagyod, hogy mások, saját egójuk fényezése kedvéért folyton magyarázkodásra kényszerítsenek, Egy csomó minden van, amit bevett szokás le- és megszólni másokon, pedig senkinek semmi köze hozzájuk. Amíg te sem bántasz mást ezekkel, addig ezek a magánügyeid, amik miatt nem, hogy szégyenkezned nem kell, de magyarázatot adnod sem.

Lelki egészség szégyen nélkül

A szégyen nagyon kemény érzés. Senki sem szereti, viszont mindenkibe alaposan belesulykolták, és sokan igyekeznek másokban felkelteni. Nem véletlenül, hiszen ez a közösség egyik eszköze arra, hogy a tagjait a normák követésére késztesse. Az a pont viszont nagyon könnyen elérkezik, amikor a szégyenérzet felkeltése már nem szolgál semmilyen közösségi érdeket. Csak arra szolgál, hogy valaki megpróbálja saját magát nyilvánosan föléd pozicionálni. Egófényezés? Vagy egyszerűen saját kisebbségi komplexusát kompenzálja? Ez már legyen az ő ügye, nem feltétlenül kell megfejtened. Azt viszont tudd, hogy hamar a lelki egészség rovására mehet, ha fűnek-fának beleszólást engedsz a magánügyeidbe. Úgyhogy a legjobb, ha egyszerűen el sem kezdesz ezek miatt magyarázkodni. Nehogy már a végén még neked kelljen rosszul érezned magad, csak mert olyan vagy, amilyen! Ezzel az öt dologgal kapcsolatban például senkinek sincs joga megszólni, leszólni, beszólni, megszégyeníteni.

Ezt olvastad már? A “ciki”, mint villanypásztor

1. A jellemző tulajdonságaid: a lelki egészség alapja

A lelki egészség egyik alapja, hogy úgy nagyjából jóban légy magaddal. A blogban már többször kifejtettem, hogy nem vagyok feltétlen híve a „marhára elfogadom magam, oszt’ jó lesz az úgy” filozófiának, de az, hogy a hiányosságaink tudatában is kedveljük magunkat, alapvető. Enélkül nincs fejlődés, ahogyan anélkül sem, hogy tisztában legyünk vele, ha valami nem működik.
A tulajdonságaink viszont a legbelsőbb magánügyeink. Visszajelzéseket persze kapunk a környezetünktől, és jó esetben el is gondolkodunk ezeken. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy valaki nyíltan pellengérre állítja bármilyen tulajdonságunkat. Nem mindegy persze az sem, hogy arról beszél, hogy ezzel vagy azzal megbántottad, vagy arról, hogy ez vagy az a tulajdonságod „ciki”, meg különben is, teljesen idejétmúlt és gyerekes.

Ahogy nem illik nevetségessé tenni a túlsúlyosakat vagy dadogókat, ugyanúgy nem szólhatja meg senki a túl soványakat, az izmosakat, a túl harsányakat, a túl visszafogottakat, a folyton bulizókat vagy a visszahúzódóakat (ésatöbbi) sem. Azt neked kell eldöntened, hogy egyik vagy másik tulajdonságod okoz-e neked problémát, és ha igen, akkor akarsz-e, tudsz-e rajta változtatni. Más ezt nem tudja megoldani helyetted, azzal meg pláne, ha kifiguráz vagy megaláz miatta.

Ezt olvastad már? Vajon az elfogadás egyenlő a folytonos buksisimivel?

 

2. A családi állapotod

Kis hazánkban, de talán máshol is, mindenki szeret a gyűrűsujjunk, meg a háló- és gyerekszobánk körül kutakodni. Van az a bizonyos sztereotipikus táblázat, amelyben adott életkorban ki kell pipálni a „házasodás” című rubrikát, majd sorban a gyerekekét is. Utóbbiból se kevés, se túl sok (mármint a nép hangja szerinti túl sok) ne legyen, mert akkor meg az lesz a baj. A rubrikákat ne próbáld se túl fiatalon, se túl idősen kipipálni, mert irgumburgum.

Az meg aztán tényleg elképzelhetetlen, hogy esetleg úgy érezd jól magad, hogy valami nem, vagy nem úgy teljesült a Nagy Életcélok közül, ahogy azt mások elképzelik. Pedig a lelki egészség fogalomkörébe az is beletartozik, hogy simán jogod van úgy és azzal élni az életedet, akivel és ahogyan akarod. Sőt, még az is megtörténik, hogy te máshogy akartad, csak így alakult, aztán ezzel vagy jól vagy, vagy nem vagy jól. Ez abszolút privát ügy, amiről senkinek nem tartozol elszámolással. Magyarázkodással meg pláne nem.

3. A munkád és az anyagi helyzeted

Ez szintén egy olyan téma, amiről mindenkinek van véleménye, pedig tulajdonképpen már rákérdezni is alapvető illetlenség. Nehogy már magyarázkodnod kelljen miatta, ha nem 9 és 5 között dolgozol egy hivatalban, vagy nem keresel annyit, amennyivel már dicsekedni lehetne. Sőt, az sem szégyen, ha most épp jól fut a szekér, és többet engedhetsz meg magadnak, mint a nagy átlag. Aki szégyellni való módon szerzi a vagyonát, annak általában eszébe nem jut szégyenkezni miatta, akkor te, ha nem így szerezted, miért tennéd?

Senki nem tehet megjegyzést arra, ha el tudsz menni évente nyaralni, vagy egy wellness-hétvégén pihened ki a kipihenni valót a testi és lelki egészség fenntartása érdekében. Ugyanez vonatkozik a körülményeidre is. Ha vettél egy autót, vagy nagyobb lakásba költözöl, ugyanúgy nincs szégyellni valód, mint ha nem engedheted meg magadnak ezeket, holott a te korodban már illene… Jobbra törekedni persze mindig lehet, de nem mások nyomasztására, hanem azért mert te így akarod. Akkor viszont ezért se szégyelld magad, hiába mondják, hogy be kellene érned kevesebbel. Nem vagy rossz és követelőző akkor sem, ha azt akarod, hogy anyagilag is becsüljék meg a munkádat, mert nem hónapról hónapra akarsz fillérezni.

Ezt olvastad már? Szerényen, alázattal, keményen dolgozva… vagy mégsem?

4. A stílusod: lelki egészség, ami látszik

Ha igaz, hogy a stílus maga az ember, akkor hagyjuk már pont olyannak lenni azt a stílust, amilyen az ember. Ha extrémen öltözködsz, ha 40 évesen is poszterek lógnak a faladon, ha lila a hajad – szíved joga. Persze az is a szíved joga, hogy ne érdekeljen az extremitás, inkább a klasszikusokra szavazz.

Amíg mindez téged, a te belső világodat tükrözi, és nem arról szól, hogy a divat vagy a gátlásaid miatt másnak akarsz látszani, mint aki vagy, addig senkinek semmi köze az egészhez. Utóbbi esetben pedig megint csak a te felelősséged eldönteni, hogy mit akarsz üzenni a világnak, és azt üzened-e valójában. Vagy épp akarsz-e, tudsz-e ezen változtatni. Mert azért az nem tilos (sőt), hogy a lehető legjobbat hozd ki magadból. Ne mások szerint a legjobbat, hanem saját magad szerint. Mindössze azért, hogy szeress a tükörbe nézni.

Ezt olvastad már? Még egyszer az önelfogadás trendjéről, meg a jobbra törekvésről…

5. A világnézeted

Ahogy a világot szemléled, az valahogy kialakult. Benne vannak az öröklött vonásaid, a neveltetésed, a jó és rossz élményeid, minden mozaikdarabka, ami összeállt benned valamilyen képpé. Ha úgy érzed, hogy ez nem az igazi, akkor változtass rajta, egyedül vagy szakértő segítővel. Ha viszont más kérdőjelezi meg a meggyőződésedet, méghozzá nem bizalmas barátként, egy mély és őszinte beszélgetésben, hanem csak úgy gúnyosan odaszúrva, akkor nem biztos, hogy veled van a baj.

Lehet, hogy épp ő az, aki csak úgy érzi biztonságban magát, ha mindenhonnan a saját nézeteit, gondolatait erősítgetik. Vagy egyszerűen a vélt hatalmát látja az adott közösségben fenyegetve a véleményed, a „másként gondolkodásod” által. Ezt nem a te feladatod kibogozni, de azt tudd, hogy nem vagy „hülye”, „elfogult”, „éretlen”, satöbbi, hanem egyszerűen csak másként látod a világot, és más a véleményed egy adott ügyről, mint neki, vagy a “köznek”. Ehhez pedig, ahogy neki, úgy neked is jogod van.

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, és beszélgetni is tudunk a cikkekről. Képes inspirációért, sneak peekekért, és más exkluzív tartalmakért pedig kövess az Instagramon!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit