Tudatos vásárlás: egy észszerű út a túlfogyasztás és a bojkott között

A webáruházak egy része máris a hamarosan elkövetkező Black Friday lázában ég – és nem csak ők, az emberek egy része is hajlamos csúcsra járatni ilyenkor a vásárlást. Vannak olyan vásárlók is, akik viszont látványosan bojkottálják az egész fogyasztási őrületet, és csakazértsem vásárolnak semmit ilyenkor. Van középút? Szerintem van. Úgy hívják, hogy tudatos vásárlás.

A Black Friday ma sok cégnél már nem csak egyetlen nap, hanem sokszor akár egy hét is, amikor szikrát szór a szemünk a kedvezményektől, a százalékoktól, a csillivilli árudömpingtől. Nemrég zajlottak a nagy női magazinok szokásos bevásárlónapjai, de gyakorlatilag már alig van olyan nap, amikor ne szembesülnénk valamilyen „kihagyhatatlan” fogyassz-fogyassz-fogyassz akcióval, promócióval, plusz ajándékkal, encsembencsemmel.

És szokás szerint megérkezett az ellentrend is: egyre többen hangoztatják, hogy ez az egész számukra a fogyasztási őrület szimbóluma, ők ilyenkor messze elkerülik a bevásárlóközpontok környékét is, inkább kirándulni mennek. Ezzel nincs semmi baj, de mint mindenhol, itt is megvannak azok a fanatikusok is, akik (legalább csendben) mélyen elítélnek mindenkit, aki képes ilyenkor belemerülni a fogyasztásba. Sokszor a tudatos vásárlás címkéjét is ráaggatják a „nem vásárolok semmit” fogadalomra, a fogyasztói társadalomból való minél alaposabb kivonulásra. Szerintem viszont a kettő nagyon nem ugyanaz.

A tudatos vásárlás nem egy szélsőség

Magánvélemény de szerintem tudatos vásárlás nem feltétlenül egyenlő a szélsőséges minimalizmussal. Átfedhetik egymást, pl. akkor, ha a hozzád a minimalista életvitel illik, de nem automatikusan egyenlőek. Nekem inkább azt jelenti, hogy azt veszem, amire valóban szükségem van, épeszű áron, az ár-érték arányt szem előtt tartva. És ha lehet, akkor olyan verzióban, ami nemcsak nekem jó, hanem a bolygónak is, például minél kevesebb csomagolással. Viszont azt, amire szükségem van, vagy különösen nagy örömet okoz a birtoklása, megveszem. Nem nézegetem bánatosan, hogy jó lenne, de ciki, hiszen ma „ne vásárolj semmit nap” van, és én baromira „tudatos” vagyok. Meg különben is, nem elég minimalista, és mit fognak szólni a Facebook-csoportban, ha megtudják.

A Black Friday két oldala

Tegyük fel, hogy elromlik valamilyen háztartási géped, és találsz is egy szuper darabot. Kihagyod a Black Friday-t csak azért, mert nem vagy hajlandó beállni a fogyasztók sorába? Választhatod ezt is, de akkor ez azzal jár, hogy máskor esetleg drágábban fogod megvenni ugyanazt. Ez pedig nem biztos, hogy az erőforrásaiddal való felelős bánásmód. (Persze érdemes megnézni, minek mennyi a normál ára, nehogy bedőlj a „hirtelen felemeljük az árát, majd pedig leárazzuk annyira, amennyibe máskor is kerül” trükköknek.) Ebben az esetben számomra a tudatos vásárlás inkább azt jelentené, hogy előre tájékozódsz, utánanézel az áraknak, a minőségi jellemzőknek, és ha van lehetőséged a tényleges spórolásra, akkor bizony megveszed, amire amúgy is költeni akartál.

Nézzük a másik végletet. Elmész egy bevásárlóközpontba, minden klassz, minden 20 százalékkal olcsóbb, tehát mindenből veszel egy kicsit, csak azért, mert most belefér. És végeredményben sokkal többet költesz, mintha egy átlagos csütörtök délután megvetted volna azt, amire tényleg szükséged van. Ez sem kifejezetten tudatos vásárlás. Ráadásul, ha egyszerűen csak megvennéd, ami kell, akkor nem kellene töprengened azon sem, hogy vajon „mire gondolt a költő”, amikor ezt az izét betette a kosaradba a mínusz 20 százalékos címke kedvéért.

A tudatos vásárlás, mint önismereti gyakorlat

Coach szemmel nézve a tudatos vásárlás nem más, mint az erőforrások felelős kezelése, egy nagy adag önismerettel párosítva. Megmutatom, hogy értem.

Tudod magadról, hogy hajlamos vagy az impulzusvásárlásra?

Nem szégyen, nem kell letagadni. Tisztában lenni vele viszont hasznos. Csak akkor tudod szükség esetén visszafogni magad, ha azt is elismered, hogy egyébként hajlamos vagy elszállni. Ilyenkor segíthet a bevásárlólista (és az önfegyelem). Vagy az, ha a pároddal együtt vásárolsz, hogy legyen, aki visszafog egy kicsit, amikor felcsillan a szemed. Esetleg az, ha inkább tényleg nem mész oda és nem veszed meg, ami miatt utólag rossz érzésed lenne.

Vagy inkább a merev erkölcsi elvek magadra kényszerítésére érzel késztetést?

Akkor itt az alkalom, hogy lazulj egy kicsit, persze nem átesve a ló túlsó oldalára. Gondold át, miért érzed úgy, hogy ki kell vonulnod a mainstreamből? Tényleg kívül érzed magad ezen a jelenségen, vagy inkább valamilyen nagy piros gombot nyomogat a lelkedben a „tömeg” szó? Egyik sem ciki (felejtsük már el azt a szót, hogy ciki, oké?). Mindegyiknek megvan az oka, háttere, és az sem gáz, ha épp eszed ágában sincs ezen változtatni, mert jól vagy vele. Ez is egy épp olyan jó döntés, mint a másik. De ezzel sem árt tisztában lenni, pont azért, hogy felismerd, ha egyszer mégis csak megérik az idő némi változtatásra. A tudatosság és a hitelesség ugyanis nem maga a teljes és tökéletes puritanizmus, hanem az, hogy tisztában vagy a motivációiddal. (A változáshoz az eletszinesben@gmail.com címen kérhetsz segítséget, ha coachra van szükséged.)

Végső soron pedig, ha valamire valóban szükséged van, ne szégyelld akár az ilyen „fogyasztóiőrületes” napokon is megvásárolni. Ha az a leárazás tényleg leárazás, és nem csak trükk, ha maga az áru jó, és kell, akkor miért lenne gáz, ha benne marad a pénztárcádban pár ezer forint?

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, és beszélgetni is tudunk a cikkekről. Képes illusztrációkért, és más exkluzív tartalmakért pedig kövess az Instagramon!

Ésszel, szívvel, lélekkel:
Judit