Karácsony előtt főszezonját éli a jótékonyság: készülnek a cipősdobozok, és a civil szervezetekhez is több utalás érkezik, mint máskor. Ez persze dicséretes dolog, de az év többi részében sem kellene, hogy elfeledkezzünk róla.
„Ez viszont csak akkor megy, ha belátjuk: a jótékonyság nem egy utalás vagy egy játék-, esetleg ruhaadomány, hanem egy életérzés. Az a lelkiállapot, amelyben nem félünk kedvességgel fordulni az embertársaink felé, akár a leghétköznapibb helyzetekben” – mondja Pálfalvi Petra, a CSAK Alapítvány missziómenedzsere.
A jótékonyság több, mint a karácsonyi adomány!
Első körben mindjárt azt érdemes tudatosítani, hogy a jótékonyság ne egyszeri adományt jelentsen. Karácsony környékén szerencsére sokan támogatják a rászorulókat segítő szervezeteket, vagy akár közvetlenül a kevésbé szerencsés családokat, de aki rászoruló, annak januárban is szüksége van a segítségre. Épp ezért a közvetlen anyagi vagy tárgyi támogatást nyújtó szervezetek mellett olyan projekteknek is érdemes bizalmat szavazni, ha megtehetjük, amelyek komplex programokat kínálnak arra, hogy a mélyszegénységben élők kiemelkedhessenek ebből a reménytelennek tűnő helyzetből.
„Az is fontos, hogy kicsit kilássunk abból a buborékból, amelyben élünk” – teszi hozzá Pálfalvi Petra. A rászorulók ugyanis néha olyan nehézségekkel küzdenek, amelyeket az átlagos körülmények között élők el sem tudnak képzelni. Klasszikus példája ennek a tárgyi adományozásnak az a szabálya, hogy ne csak használhatatlan, törött, szakadt, lomtalanításra érett holmit ne tegyünk az adománycsomagba, hanem olyasmit sem, aminek az üzemeltetése extra terhet ró a megajándékozottra. Ilyen például az elemes játék. Hiába új, ott, ahol sokszor kenyérre sincs pénz, nem valószínű, hogy tudnak majd elemre áldozni.
Az időnket is adhatjuk!
Ennek a látókör-tágításnak az egyik jó módja, ha megnézzük, hová kerül az adományunk. Sok megbízható alapítvány rendszeresen beszámol a támogatásuk sorsáról, mások pedig akár azt is lehetővé teszik, hogy személyesen adjuk át az adományt. „Ez nem csak a mi szemünket nyithatja fel, a gyerekeknek is nagy élmény tud lenni, ráadásul azt is segít megérteni, hogy nem mindenkinek természetes az az életmód, ahogyan ők élnek.” – teszi hozzá Petra. Jó módja ennek a személyes kapcsolatteremtésnek az is, ha időnként önkéntesként segítjük egy-egy civil szervezet munkáját. Mert bizony jótékonyság az ökéntesség is! Nyugat-Európában és a tengerentúlon szinte természetes dolog, hogy a legtöbben több-kevesebb rendszerességgel önkéntes segítséget is vállalnak valamilyen helyi vagy országos szervezetnél. Ráadásul így, az időnket adva akkor is tudunk segíteni, ha anyagilag épp nem tehetjük meg.
„Az önkéntesség, a civil szervezet munkájába való személyes bekapcsolódás akkor is segíthet, ha korábban esetleg csalódást keltett bennünk egy szervezet adományozási gyakorlata. Megtapasztalhatjuk, hogy egy másik szervezetnél esetleg számunkra szimpatikusan mennek a dolgok” – fogalmaz Petra, aki mindenkit arra buzdít, hogy egyetlen csalódás miatt ne adja fel a segítségnyújtást.
A jótékonyság nem csak a mélyszegénységben élőknek szól!
Petrával beszélgetve abban is egyetértettünk, hogy a rászoruló fogalmát is érdemes több felől megnézni. A „jótékonyság” és a „rászoruló” kifejezések gyakran összekapcsolódnak a fejünkben a mélyszegénységben élőkkel. Pedig a rászoruló lehet a szomszéd néni is, aki örülne, ha időnként valaki segítene hazacipelni a boltból a bevásárlást, és közben beszélgetne vele. Vagy akár a homokozóban mellettünk ülő anyuka is, aki bár anyagilag nem szorul rá a segítségre, lehet, hogy több hete nem aludt, és nagyon is szüksége lenne pár jó szóra, mert épp kezd összeomlani.
Az is jótékonyság, ha egyszerűen őszintén megdicsérem a másikon, amit szépnek látok. Emlékszem, milyen döbbenten nézett rám az a lány, akinek egy boltban dicsértem meg az extrém tetoválásait. Látszott rajta, hogy nem szokott hozzá, hogy nem megütközést vált ki, hanem tetszést. Pedig belőlem csak úgy kibukott egy „de jó ez a tetkó!” felkiáltás, mert tényleg tetszett, ami a karjára volt varrva. Aztán persze az is látszott a lányon, hogy jólesett neki, amit mondtam. Csak valamiért itthon szokatlan, hogy ilyen kis spontán elismerésekkel dobjuk fel egymás napját. Pedig ez is jótékonyság, és aki rendszeresen gyakorolja az ilyen apró, semmibe sem kerülő gesztusokat, az hamar rájön, hogy a jótékonyság tényleg nem csak arról szól, amit általában gondolunk róla. Ez sokkal inkább egy életérzés, ami nem csak annak jó, aki kapja, hanem annak is, aki adja.
Épp ezért Petrával kitaláltunk egy kis játékot: a február legyen az ilyen kis jótékony napsugarak hónapja. Történt az életedben ilyen apró gesztus? Adtad? Kaptad? Hogyan érezted magad közben? Mondd el, írj, fotózz, rajzolj, ahogy könnyebb, a lényeg, hogy mindenképp oszd meg, mert így terjed a jó! A bejegyzésedhez használd a #februarinapsugar hashtaget, hogy könnyebben megtaláljunk, és mi is megosszuk! Hajrá, várjuk a beszámolókat kommentben, a Facebookon vagy a te oldaladon!
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere inkább beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára! Az Instagram-oldalamat pedig a rendszeres self-care tippekért érdemes követned.
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Pixabay.com