A turmix megint csak egy olyan műfaj, amivel valahogy furcsán vagyok. Nekem ha valami ital, akkor itassa magát, ne legyen túl sűrű (és az én ízlésemhez képest már a mindenféle gyorséttermekben kínálgatott shake is túl sűrü, valahol az olvadt fagyi és a túlédesített pszeudo-krémleves között). Ami sűrű, az krémleves, és egye fene, akkor már lehet sós is, míg az ital nálam kizárólag édes, avagy vízízű. A paradicsomlevest simán megeszem, sőt, szeretem is, a paradicsomlére még fűszeres verzióban sem lehetne rávenni.
Ezzel az enyhe fenntartással, és sokféle faksznival kezdtem el olvasni Dr. Christian Guth és Burkhard Hickisch Zöld turmixok című könyvét, de azt kell mondjam, meggyőzött a mű. A bevezetőben természetesen sok-sok oldal szól arról, hogy mindez milyen egészséges. Mi más is lehetne egy olyan ital, ami kizárólag zöldségekből, és gyümölcsökből, illetve legfeljebb egy kis vízből áll, és tele van a nemes egyszerűséggel „zöld aranyként” emlegetett klorofillal? A lényeg azonban számomra mégsem pusztán itt van, hanem ott, hogy ez az egész rendkívül egyszerű. Nem kell gyökeresen életmódot váltani, elég naponta egy vagy több zöld turmixot meginni, és máris tettünk valamit az egészségünkért. Az én konyhámban, ahol fontos szempont, hogy az egészséges kaja előállítása ne terhelje le túlzottan az egyébként is túltervezett időbeosztásomat, minden olyan ötlet szíves fogadtatásra talál, amely úgy tud nagyon egészséges lenni, hogy nem kell vele tíz percnél többet szöszölni. Még akkor is, ha turmix az illető.Vagy krémleves. Vagy puding.
És akkor térjünk is vissza a turmixokkal kapcsolatos apró fenntartásaimra, mert ezeket is megválaszolta a könyv. Mintha olvastak volna a gondolataimban a szerzők, azt is tisztázták, hogy most akkor ital, vagy leves, vagy puding? Elárulom, szabadon választható, attól függően, hogy több, vagy kevesebb vizet teszek a hozzávalókhoz. A kísérletezés ráadásul ebben a műfajban erősen javallott.
Ezek után már muszáj volt megkóstolnom a zöld turmixokat, amelyekbe gyakorlatilag minden belekerülhet. A gyümölcsöktől és a zöld leveles zöldségektől (ez az alap, az arányokról annyit, hogy a turmixgép tartályának kisebb felét tegyük tele a gyümölccsel, és nagyobb fele legyen a zöld leveles zöldség) a többi zöldségig (pl. avokádó, uborka, paradicsom), a levelekig (pl. petrezselyem, kapor, karalábé- és reteklevél), a magokig, és olyan egyéb növényekig, mint a csalán vagy a lándzsás útifű, mindenből lehet alapanyag. De mehetnek bele ízesítésként zöldfűszerek, egyéb fűszerek, csírák, vagy akár algák és aloe vera is. A kókuszpuding (figyelj, az édesszájúaknak is van ám itt minden!) receptjénél az aztékzsálya azért egy kicsit megzavart, de némi guglizás után felismertem, hogy a chia-magról van szó, amit épp mostanában kezdtem beiktatni az étrendembe.
Mutatok egy receptet ízelítőként, szerintem nagyon jól hangzik: