Most, hogy kezd kifogyni a kozmetikum-arzenálomból az, ami még gyári-kommersz, gondoltam, megint megpróbálkozom a bio-krémekkel. Egyszer kentem már magamra saját készítésű sheavajas kencét, egy ideig szerette a bőröm, de aztán már nem annyira, így visszatértem a gyári krémekhez. Most viszont, hogy a kezembe került a Tina kecsketejes bőrtápláló krém, gondoltam egy merészet, és nemcsak száraz kézre-lábra-hátra próbáltam ki, hanem arcra is. Jelentem, bevált! A kiindulási alap a 41 éves, enyhén vagy nem is enyhén vízhiányos, ennek megfelelően ráncosodásra hajlamos bőröm, amely a Tinától szó szerint babapopsi-finomságúvá változott, megtelt élettel. Kíváncsi vagyok, megunja-e ezt is egyszer a bőröm, egyelőre ódákat zengek róla, mert évek óta nem volt olyan krém, ami ennyire jót tett volna az arcomnak.
Amit szeretek benne (a hatásán kívül persze):
– Az összetételét – kecsketej (69%), növényi zsír, szójalecetitn, méhviasz, kukoricacsíraolaj. Teljesen adalékmentes, nincs benne tartósítószer és egyéb mesterséges anyag, olyannyira, hogy hűtőben kell tartani.
– Több változata is van: illatmentes, rózsa, levendula és narancs illatú, (utóbbiakban az illatanyag természetes illóolaj), sőt, körömvirágos verziója is létezik (na, vajon mit fogok legközelebb kipróbálni?)
– Hazai, kézműves termék, vagyis nem személytelen gyártósorokon és laborokban készül, hanem a készítő odafigyelésével. Sőt, ahogyan a honlapjáról kiderül, a készítője saját ekcémájának kezelésére kísérletezte ki a kecsketejes kozmetikumokat. Ugyanakkor TÜV SÜD, Kermi és ÁNTSZ által bevizsgált termékekről van szó, tehát nem valami boszorkánykonyha-sufnituning, hanem tényleg jó minőségű cucc.
– Az előbbieknek köszönhetően az ára is abszolút megfizethető (a 100 grammos adag 1000 forintba, a körömvirágos verzió 1200 forintba kerül, szerintem teljesen korrekt), vagyis kiesik az az érv, hogy a biotermékek drágák.
– Tényleg sokoldalú: a gyerekem száraz bőrére éppúgy használom, mint kézkrémnek vagy arckrémnek. Tök jó, hogy nem kell minden porcikánkra külön terméket keresni.
Amit kicsit kevésbé szeretek benne:
– Kicsit ragacsos, és nehezebben szívódik fel, mint a gyári krémek. Kell neki úgy öt perc,amíg teljesen beszívja a bőr, szóval nem kell attól tartani, hogy órákig fénylő bőrű, hajcsavarós háziasszonyként fogsz rohangálni vele, de nem tűnik el tíz másodperc alatt, mint egy sima hidratáló. Rohanós reggelekre, amikor minden másodperc számít, ami a sminkelést hátráltatja, nem ez az ideális megoldás, éjszakai krémnek, és hétvégi reggelekre viszont tökéletes.
– Nagyon halványan, de érezhető rajta az a jellegzetes “kecskeszag”, ami a kecsketejben is mindig megmarad. Szó nincs róla, hogy büdös lenne, de van egy enyhe kecske-aromája. Engem egyébként ez nem zavar igazán, de az illatokra finnyásabbaknak érdemes az illóolajjal dúsított verziókból választani.
– Tényleg sokoldalú, épp ezért nem tart nagyon sokáig a 100 grammos kiszerelés. Bespájzolni viszont nem érdemes belőle, mivel romlandó.Vagyis kicsit gyakrabban kell gondoskodni a beszerzésről, de ez viszonylag kényelmesen, webshopból megoldható.
Ha tetszett a bejegyzés, szavazz a Zöldsalátára a GoldenBlog Életmód kategóriájában!