Március 21.-én van az alvás világnapja. Hát, azt hiszem, ez az, amiből szinte mindannyiunknak kevesebbre futja az idejéből, mint amennyire szükségünk volna (mármint nem a világnapból, hanem az alvásból). Napóleon állítólag napi öt órával is beérte, Einstein viszont hétalvó volt, napi 12 óránál nem adta alább – mi, átlagos földi halandók pedig valahol e két szélsőség között ingadozunk, vérmérsékletünktől és lehetőségeinktől függően. Ráadásul vannak köztünk “pacsirták”, akik szó szerint a tyúkokkal fekszenek és kelnek, valamint “baglyok”, akik legszívesebben megfordítanák a napi menetrendet, és éjszaka élnének, nappal aludnának. Én az utóbbi csoportba tartozom, éjszaka szinte bármeddig képes vagyok fennmaradni, reggel viszont akkor is csak nagy nehézségek árán tudok korán kelni, ha előző este kivételesen időben ágyba kerültem. Sokak szerint egyébként az éjfél előtti alvás egészségesebb, mint hajnalban lefeküdni – de olyan kutatásról is olvastam más, amely szerint a nagyjából állandó alvási ritmus fontos, és nincs jelentősége annak, hogy éjfél előtt vagy után fekszünk le, ha minden este körülbelül ugyanabban az időben tesszük.
És persze nem csak az alvás időtartama, hanem a minősége is sokat számít, mert csak akkor kelünk fel reggel testileg és lelkileg kipihenten, ha elég nyugodtan, mélyen alszunk. A holland Santé magazin weboldalán (http://www.sante.nl/) Dr. Neil Stanley alváskutató ad tanácsokat ahhoz, hogy az éjszakai nyugalom tökéletes legyen.
- Napközben ne szundikáljunk! Dr. Stanley szerint az ebéd utáni szieszta nem túl hasznos szokás (szerintem az olaszok azért vitatkoznának vele), és a nagyobb szabású vacsorákról is érdemes leszokni. Lefekvés előtt a koffeint, a nikotint és az alkoholt is tanácsos kerülni.
- Ki a szabadba! Legalább időnként tegyük ki a lábunkat a szabadba (a meteorológusok szerint most már lassan tényleg jön a tavaszi idő): a friss levegő és a napfény ugyanis segít egyenesbe állítani a bioritmusunkat, így az éjszakai pihenés idejét is ösztönösebben, jobban érzi a szervezetünk.
- Fárasszuk ki magunkat! Na nem extrém módon, de azért nem árt, ha napközben testileg és szellemileg is odatesszük magunkat. De ne este! A legjobb, ha a feszített tempóval már lefekvés előtt 6 órával felhagyunk – ha tehát 11-kor kerülünk ágyba, úgy öt óra felé el kell kezdenünk lazítani. Nagyon jót tesznek viszont az alvásnak a lazító gyakorlatok, például egyes jógapózok és a légzőgyakorlatok.
- Lefekvés előtt 30 perccel fejeződjön be a nap! Így azt a jelzést adjuk a testünknek, hogy ideje felkészülni az alvásra. Kerüljünk mindent, ami túlságosan leköti a figyelmünket, kapcsoljuk ki a tévét és a számítógépet. Arról is gondoskodjunk, hogy a hálószobában elég sötét legyen, ne zavarjon a zaj, és ne legyen se túl meleg, se túl hideg. Az is fontos, hogy elég nagy legyen az ágyunk.
- Ha nem tudunk aludni, keljünk fel! Ha negyedóránál többet fekszünk éberen az ágyban, semmi értelme tovább forgolódni. Keljünk fel, és foglaljuk el magunkat valamivel. Ha elég fáradtnak érezzük magunkat, visszafekhetünk.
- Gondoskodjunk elegendő alvásról! Stanley doktor szerint a napi 8 órás előírás nem több puszta mítosznál, mert mindenkinek eltérő az alvásigénye. A képt szélsőség 3 és 11 óra, de a kettő között bármi megtörténhet (lásd Napóleon és Einstein esetét). Az viszont tényleg komoly problémákat okozhat, ha az ember kevesebbet alszik, mint amennyire szüksége van. Már az is erőteljesen befolyásolja a testi, lelki és érzelmi egészségünket, ha rendszeresen csupán egyetlen órával elmaradunk a napi szükségletünktől.