„Ha a Nyugatinál akarsz majd kiszállni, akkor a legjobb, ha a negyedik metrókocsiba szállsz, onnan van a legközelebb a mozgólépcső…” Ez az a mondat, amitől teljesen lefagytam, amikor először hallottam. Egyrészt mert azóta sem tudom elképzelni, hogy valaki akkurátusan kiszámolja, hogyan takaríthat meg nagyjából három és fél méternyi gyaloglást. Másrészt pedig azóta is fényévekre vagyok attól, hogy valamit ennyire tudatosan megtervezzek. Azt hiszem, ezért is fogta meg a szemem Tim Harford Alkotó rendetlenség című könyve, amelyik végre elismeri: ahhoz, hogy menjenek a dolgok, igenis kell egy kis rendetlenség. Nem lehet mindent táblázatba foglalni és rendszabályokká alakítani.
Az egyéniség és a hatékonyság
Szóval az van, hogy engem taszít az elvágólagos rend. Feszengek tőle, és elképzelni sem tudom, hogyan lehet huzamosabb ideig fenntartani. Az íróasztalomat már nem is említem, az ottani papírhalmot csak „archeológiai rétegek”-ként szoktam emlegetni. Tim Harford azt írja erről, hogy az ilyen rétegek idővel felvesznek valami spontán rendet és struktúrát. A gyakran használt papírok a kupac tetejére kerülnek, míg a nem túl lényegesek az aljára, a tulajdonosuk pedig tudja, hogy kábé melyik részen kell majd keresnie őket.
Persze azt is elismerem, hogy van, aki ettől megőrül, és neki csak az a hatékony, ha mappákba rendezve, felcímkézve állnak a papírok, amelyekre a munkájához szüksége van. Van létjogosultsága annak is, csak légyszi, tőlem ne várjátok el. Az Alkotó rendetlenség lapjairól is ez derül ki egyébként: vizsgálatok során azokon a munkahelyeken teljesítettek igazán jól a dolgozók, amelyeket kedvük szerint dekorálhattak, alakíthattak. Meghagyhatták spártainak a kis fülkéjüket, vagy éppen hupililára is festhettek. Az összkép persze így nyilván kaotikus lesz, de épp ez az, ami a leginkább segíti a kreativitást.
Az alkotó rendetlenség különleges megoldásokhoz vezet
A Financial Times sok különféle díj birtokában levő közgazdász rovatvezetője, Tim Harford számos híres ember és történelmi esemény, illetve nagy jelentőségű alkotás példáján mutatja be: lehet, hogy a rend hatékonynak tűnik, de ez csak látszólagos. Ahhoz, hogy valami zseniális dolog álljon elő, kell egy kis zűrzavar. Így születtek meg például a zenetörténelem nagy hatású albumai, és így adott zseniális koncertet egy neves zongorista egy lehangolt zongorán. A zűrzavar, a nem egyértelmű helyzet ugyanis kimozdít a komfortzónánkból. Újszerű megoldásokra inspirál, egyszerűen azért, mert nincs ott az „így szoktuk”, mint hivatkozási alap. Mert oké, hogy így szoktuk, amikor rend van, de most minden a feje tetején áll, szóval tök mindegy, hogy egyébként hogy szoktuk. Most máshogy kell csinálni. És ilyenkor jönnek az egyszerűen jó helyett a bravúros megoldások.
A rend és az alkotó rendetlenség egyensúlya
Persze ez nem azt jelenti, hogy folyton a feje tetejére kell állítani mindent, az Alkotó rendetlenség sem emellett érvel. Csak azt, hogy meg kell találni a rendszer és a káosz, valamint a szokásjog és a spontaneitás megfelelő egyensúlyát. Kellenek a régi körök, és kellenek az új emberek, akik teljesen új szempontokat hoznak be egy diskurzusba. Kellenek a tervek, de kell az is, hogy eltérjünk tőlük. Kell a táblázat és a világos rendszer, a kalóriaegyensúly. De kell az is, hogy egyszer csak borítsunk mindent, és fagyikelyhet reggelizzünk. ”Nem azért szállok síkra a rendetlenség mellett, mert szent meggyőződésem, hogy ez a válasz az élet valamennyi problémájára, hanem mert úgy vélem, a rendetlenségnek túl kevés védelmezője akad, és hogy a zűrzavarban igenis csodálatos varázserő rejlik” – írja Harford.
És persze, az irodai terek fenti példájából okulva kell az is, hogy hagyjuk kibontakozni az egyéniséget. Sokkal jobb eredményt ér el az a cég, amelyik hagyja, hogy a munkatársai egyéni tempóban, preferencia szerint dolgozzanak (persze nyilván, amíg a munka elkészül, és megfelelő minőségű), mint az. ahol reggel nyolckor blokkolni kell. Nem győzöm eleget mondani, itt is írtam már sokszor: a csend-rend-fegyelem korszakának eléggé a vége felé közeledünk. Helyette a „sok kis egyéni boldogság hozza létre a boldog közösséget” látszik az új alapelvnek. Az Alkotó rendetlenség újabb példa arra, hogy nem csak én gondolom így.
A könyvet köszönöm a HVG Könyvek Kiadónak!
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotó: HVG Könyvek Kiadó, tengr.ai
Olvasd el ezt is!
Minek az a nagy luxus, avagy érdemes-e aszkétának lenni?
Zseniálisan irracionális: így döntenek helyetted az érzelmeid