A boldogság világnapjára

Ma reggel azzal ébresztett a Facebook, hogy ma van a boldogság világnapja. Azon, hogy voltaképpen mi is a boldogság, pár évszázada már gondolkodnak a filozófusok. Ahogy Csilla írta a Nő – mindenféleképpen blogunk Facebook oldalán, még az ENSZ is jól megmondta, miszerint minden ember alapvető célja a boldogság keresése. Ráadásul mostanában más népektől próbáljuk eltanulni világhíres boldogságuk titkát, legyen az mediterrán életöröm, hygge, lagom, vagy épp a hobbitok derűs élete.

Ez a fajta tényleg felpörgött boldogság azért viszonylag ritka. De nagyon jó érzés, az kétségtelen (Fotó: pixabay.com)

Szóval tök jó lenne, ha egy guru jól megmondaná nemcsak azt, hogy mi a boldogság, hanem azt is, hogy hol találjuk, mit kell tenni ahhoz, hogy legyen. Csak hát az a szép az egészben, hogy az élet ennél valamivel több önállóságot kíván tőlünk. Merthogy teljesen igaz az is, amit Csilla az előbb emlegetett bejegyzésben írt: hogy a boldogságot nem kell keresni, mert ott van, csak észre kell venni. A napsütésben, a madárcsicsergésben, az ölelésben. Meg az is, hogy mindenkit más tesz boldoggá. Van, aki csak akkor tud boldog lenni, ha nincs egyedül, mert neki a szerelem, a barátság, a család a boldogság. Mást az tesz boldoggá, ha megvan a kényelmes anyagi biztonsága, egyéb esetben csak vakarózik bizonytalanul. Megint más a tudásban leli örömét, mások meg a madárcsicsergésben, finom teában, az élet apró örömeiben. Vagy mindezekben egyszerre, illetve, ha épp nincs meg az egyik, akkor a másikban.

Ez az a jóféle, hyggés boldogság (Fotó: pixabay.com)

És ott van még az is (csak hogy ne legyen nagyon egyszerű a dolog), hogy nagyon vékony és elmosódott a határ az igazi, előrevivő optimizmus, és boldogság, a görcsös, csakazértis hurráoptimizmus, és a nettó önbecsapás között. Ráadásul ezeket a határokat mindenkinek magának kell kikísérletezni, mert elég egyéniek. Épp ezért én is csak saját tapasztalatból tudok példát mondani: ha undok az idő, de ahelyett, hogy az undok időt szidnám, inkább keresek valamit, ami tényleg boldoggá tesz, például Rhapsodyt hallgatok egy jó forró tea mellett, az számomra igazi, valódi boldogság. Ha összeszorított foggal, mindenáron megpróbálok valami jót találni a vacak időben, pedig utálom, az (megint csak számomra, lehet, hogy számodra épp nem) görcsölés. Ha pedig akármennyire is utálom, azt mondogatom, hogy márpedig hú, de jó ez az idő, és belül különben is süt a nap, az önbecsapás (emlékeztek az Erik, a viking híres atlantiszi jelenetére, amikor az atlantisziak idült mosollyal állnak a szügyig érő vízben, és azt mantrázzák, hogy “nem süllyedünk”?)

Ahány ember, annyiféle boldogság (fotó: pixabay.com)

És még egy: ha épp nem jó hozzád az a gyönyörű kurvaélet, akkor szabad nem boldognak lenni. Szabad csúnyán beszélni, és elismerni, hogy ez most így nagyon nem kerek. És persze szabad beindítani és turbózni magad valami örömöt okozó aprósággal, majd pedig megkeresni a megoldást, akár egyedül, akár segítséggel (ezért vagyunk mi, coachok például). De az csak úgy megy, ha először elismered, hogy itt van ez a valami, ami nem jó, és javítani kéne rajta. Miközben felhasználsz minden lehetséges öröm- és boldogságforrást, hogy kint tartsd a fejed a sárból, és legyen energiád elindulni.

Szóval mára csak annyit kívánok mindenkinek, hogy találjon valamit, ami igazi boldogságot okoz neki, legyen ez akármilyen kicsi vagy nagy dolog. És lelje benne igaz örömét.

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!