Kapkodod a levegőt a stressztől? Vagy épp totál lefagytál, legszívesebben beülnél egy sarokba, hogy békén hagyjanak? Jó, ha tudod, hogy ezekből a kibillent idegrendszeri állapotokból némi munkával és gyakorlással visszahozhatod magad a normál helyzetbe. Az idegrendszerünk központi szereplője, a bolygóideg harmonizálását segítő gyakorlatok végtelenül egyszerűek, és legalább ilyen hatásosak.
Szerintem mindannyian megtapasztaltuk már, hogy ha valamilyen stressz ér, felfokozott állapotba kerülünk (ez az „üss vagy fuss” reakció néven ismert helyzet), vagy lefagyunk. Utóbbi esetben jöhet el az a fázis, amikor szívünk szerint ki se bújnánk az ágyból, mindenki hagyjon békén, még azokkal a dolgokkal is, amelyeknek korábban örülni tudtunk. Azt is legalább ilyen jól ismerjük, hogy a „nyugi” felszólítás az esetek többségében kevéssé hatásos stressz ellen. Sokkal jobb, ha veszünk pár mély lélegzetet, vagy sétálunk egyet. Itt jön be a képbe a bolygóideg, mint főszereplő.
A bolygóideg mint fővezeték
Gondolj bele, hogy van egy hatalmas vezeték, vagyis inkább vezetékrendszer a testünkben, amely az agytörzsből indulva nagyjából minden szervünkkel kapcsolatban van. Az emésztést, a légzést, a szívritmust, és még számtalan testi funkciót képes befolyásolni. Ha kibillen az egyensúlyából, akkor jön az, hogy alig kapsz levegőt a felháborodástól, hasmenésed lesz a vizsga előtt, nem tudsz enni, mert beszóltak, és mintha kő lenne a gyomrodban, valamint mindezek rendkívül változatos társai. De a bolygóideg állapota hat arra is, ha már annyira letompulsz, hogy azt sem tudod, ki vagy valójában, mert agyonnyom a stressz.
Nem kerülni, kezelni
A „kerüld a stresszt” kitétel azért különösen fura dolog, mert lépten-nyomon megkapjuk, de teljesen csak úgy tudnánk mindezt megoldani, ha kiülnénk egy kies kamillamezőre meditálni, nagyjából öt-tíz évre. Namost, ez életvitelszerűen viszonylag kevéssé fenntartható. Ha visszajössz a 21. századba, akkor stressz márpedig érni fog. Vagyis érdemes megtanulni valahogyan kezelni ahelyett, hogy folyton elkerülni próbálnád.
Ehhez pedig viszonylag hasznos, ha megismered az idegrendszered működését. Az úgynevezett polivagális elmélet, amely a bolygóideg és rajta keresztül az idegrendszer állapotával foglalkozik, ebben segít. A részletes magyarázatba most nem mennék bele, de Amanda Armstrong Gyógyítás a bolygóidegen keresztül című könyve meglehetősen közérthetően tárgyalja. A nagyon leegyszerűsített lényeg az, hogy ha a bolygóideg egyensúlyban van, akkor te is egyensúlyban vagy, úgy fizikailag, mint lelkileg. Ha túlságosan aktivált állapotba kerül, akkor jön az „üss vagy fuss” reakció. Ha pedig alulaktivált, akkor lefagysz. Ebből a kétféle kibillenésből kell kihozni, és visszaterelni a szabályozott mederbe. Érdekesség viszont, hogy ha kimászol a lefagyásból, akkor lehet, hogy előbb ideges, felfokozott leszel, és csak utána nyugszol meg, mert a kétféle kibillenés nem két szélsőség, aminek a közepén van a zen. Inkább egy létra: a csúcsa a szabályozott állapot, a sárga jelzés a feszült aktiváltság, a piros pedig a lefagyás.
A bolygóideg kőegyszerű támogatása
A legjobb az egészben az, hogy a kibillenés viszonylag sikeresen helyreállítható, ha rendszeresen végzed a bolygóideg egyensúlyára ható gyakorlatokat. Akár olyankor, amikor rád tör a stressz, akár egy napi rendszerességű rutin részeként, amely eleve reziliensebb állapotba hoz, hogy minél kevesebbszer kelljen a vészhelyzeti fogásokhoz nyúlnod. Amanda Armstrong könyvének alapvetése: csak annyit tegyél, amennyit a legrosszabb formádban is meg tudsz csinálni. Ha ez annyi, hogy veszel három mély lélegzetet, akkor annyi.
Lehet ugyanis nagy lendülettel belefogni mindenbe – de ez egyenes út afelé, hogy amikor úgy rendesen kiakad a mutató, akkor hagyni fogod az egészet a fenyőbe. Egy pici gyakorlatot viszont akkor is bevállalhatsz, ha nagy a gáz. És tényleg olyan apróságokról van szó, mint a gargarizálás, a dúdolás, a fül mögötti terület masszírozása, vagy egy-két jógapóz, például a közismert cicahát gyakorlat. A könyvben rengeteg példát találsz rájuk, a kőegyszerűtől a szakértő segítségével végezhetőkig. Csak egy hasznos példa rájuk: ha befeszülsz, sóhajts egy vagy több nagyot, és máris kicsit jobb lesz – igen, ilyen egyszerű. Ha pedig kialakul ezekből egy rutin, azok szinte észrevétlenül formálják stresszmentesebbre a hétköznapjaidat. Legalábbis akkor, ha azon is dolgozol, hogy ne gondoskodjanak kétpercenként újabb stresszforrásról. De ezen dolgozni is könnyebb egyensúlyi állapotban.
A könyvet köszönöm a Scolar Kiadónak!