A lelki bajokról úgy tartjuk, hogy ha megjelennek, akkor a legjobb kibeszélni, mi bánt. Van azonban a lelki problémáknak egy olyan típusa, amikor nem tudjuk konkrétan megfogalmazni, mi a gond, csak azt érezzük, hogy valami nem kerek. Ilyenkor jöhet jól a SzomatoDráma játék, amely aktiválja testünk intelligenciáját, így a játék végére egyedülálló élményekkel és felismerésekkel gazdagodhatunk.
Régóta tudom, hogy ha nem igazán tudom tetten érni, mi baja is van valójában a lelkemnek, a testem segít és súg. A jóga, a Nia, de egyébként bármilyen sport is előhívhatja és feloldhatja a feszültségeket, néha egészen meglepő módokon. Feszültségből pedig mostanában van bőven, szerintem alig van most valaki, aki ne feszülne, szorongana, esetleg mindkettőt egyszerre.
Mi az a SzomatoDráma játék?
Épp ezért örültem neki, amikor egy vállalkozói kávézáson összefutottam Huszka Zsuzsa SzomatoDráma játékvezető szakemberrel, aki azzal a lendülettel meg is hívott egy játékra. A Dr. Buda László pszichológus által kidolgozott módszer a tüneteink, testi és lelki problémáink mögött rejlő gyökérokot hívja elő, és segít minket ennek átalakításában. „Akármi is történik velünk, a testünk emlékszik – és míg a tudatos memóriánk időről időre változik, a test memóriája tévedhetetlen.” – mondja a módszer egyik alappilléréről Zsuzsa, a tapasztalatát pedig csak alátámasztani tudom.
A velünk történtek nyomai ott vannak a sejtjeinkben, az izmainkban. A lelki görcsök néha testi görcsökben nyilvánulnak meg, sőt, akár pszichoszomatikus betegségeket is kiválthatnak. Ha viszont kíváncsian megkérdezzük, mi is a gond valójában, a testünk üzenetét a játékvezető támogatásával és kísérete mellett meg tudjuk fejteni és azzal hathatósan tudunk is valamit kezdeni. Az érzelmek megélése, a játék folyamata és a felismerések, új döntések pedig aktiválhatják egyes tünetek, feszültségek megszűnését, illetve a viselkedésünk, gondolkodásunk változását.
A SzomatoDráma játékszőnyegén
Aki már járt családállításon, annak a SzomatoDráma sem lesz teljesen ismeretlen. Persze vannak a módszerek között jelentős különbségek is. A SzomatoDráma „játszóterén” jellemzően, de nem kötelezően először a testi tünetekből indulunk ki, ezt személyesítik meg a résztvevők. Ám ahogy Zsuzsa elmondja, innentől az a cél, hogy a főszereplő is minél hamarabb lépjen be a saját életét szimbolizáló szőnyegre, és akiben megjelenik valamilyen érzés, az fejezze ki, a testében érzékelt mozgás-késztetést jelenítse meg, illetve ami a szerepből jőve megfogalmazódik , azt mondja is ki.
Azt pedig már a személyes élményből tanúsíthatom, hogy nagyon izgalmas energiák mozognak egy ilyen szőnyegen. A racionális felem mindig meglepődik, hogy egy-egy szerepben mennyire érzi az ember, ki ő, mit jelképez a másik történetében, és mi mozgatja. Főszereplőként pedig az volt izgalmas, hogy belőlem mit hozott ki mindez. Van, akinél nagyon mélyre rejtett dolgok kerülnek felszínre – nálam ez nem így volt, nagyon nem lepett meg, hogy mivel küzdök valójában, inkább igazolta azt, amit magam is gondoltam, csak épp a hétköznapokban mégsem tudtam alkalmazni. A játékban kapott igazolás nagyon sokat számít számomra akkor, amikor egy-egy helyzetben tudatosan igyekszem másként csinálni a dolgokat és nem úgy, ahogyan azt a robotpilótám diktálná.
Kikapcsolni a robotpilótát
Azokban a helyzetekben például, amikor valami nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna, korábban mindig előjött a zsigeri reakció. Hogy már megint velem van a baj, bezzeg mások előrelátóan mérlegelnek, jól döntenek, haladnak előre, sikeresek. Ellentétben velem, aki hibáztam, rosszul döntöttem, naiv voltam, de legalábbis a kelleténél kevésbé elővigyázatos. Nem nehéz kitalálni, honnan jön ez a fíling. Ha az ember gyerek, akkor az összes apró-cseprő hibáját bekarikázzák pirossal, a poroszos oktatási-nevelési rendszer legnagyobb dicsőségére. Aztán szépen beragad a reflex, még akkor is, ha tudatosan viszonylag sokat teszel ellene.
A SzomatoDráma játékomat követő legutóbbi hasonló helyzetnél viszont egészen más gondolataim támadtak. Nevezetesen az, hogy semmi baj nincs velem, teljesen jogos, hogy egy ilyen helyzetben rosszul érzem magam. Ráadásul, amikor meghoztam az ide vezető döntést, az akkor rendelkezésre álló valamennyi tudásomat végigpörgettem, így az akkor legjobbnak látszó úton indultam el. Csak hát voltak olyan faktorok, amelyekről nem tudtam. De ez sem az én hibám, nem tudhatok mindenről. Vagyis nem kell szemrehányást tenni magamnak, csak meg kell keresni a kiutat, öntudatos felnőttként. Úgy., ahogy elsősorban és főként nekem jó, nem úgy, ahogy mások esetleg elvárnák. Ezt a „pálfordulást” pedig épp a SzomatoDráma játékban érkezett felismeréseknek tulajdonítom.
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere inkább beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára! Az Instagram-oldalamat pedig a rendszeres self-care tippekért érdemes követned.
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Huszka Zsuzsa, Unsplash.com
Olvasd el ezt is!
Így döntenek helyetted az érzelmeid
A csodálatos elme kódja: így szabadulj meg az ököRszabályoktól