Újratervezés, avagy ezt tanultam a tervezésről 2020-ban

Újratervezés. Ha a GPS mondja, akkor elvétetted az irányt, de nem gond, megoldjuk máshogy, okosba’. Ha vállalkozóként kényszerülsz rá, akkor valami nem úgy jött össze, ahogy szeretted volna. Ha 2020-ban vagy, akkor pedig napi rutinná vált. Vajon tervezünk még valaha úgy, mint régen?

Coachként a célok meghatározása, a tervek készítése számomra is nagyjából alapvetés. Óvatos maximalistaként viszont megtanultam, hogy nem tervezünk kőbe vésve, mert a maximalista énem vacakul érzi magát, ha nem úgy jönnek össze a számok és a mérföldkövek, ahogy az le van írva. (Igen, a maximalista attól maximalista, hogy ami le van írva, az kőbe vésett, vagyis az újratervezés neki maga a kudarc, meg a totál alkalmatlanság érzése.) Rendes óvatos maximalistaként a hosszú távú tervek inkább irányok és elképzelések, részletesen csak rövid távon vannak kidolgozva a lépések. Aztán egy etap, mondjuk egy adott hónap végén összegzés, és. „innen megyünk tovább”. (A tervezés különböző fajtáiról, személyiségtípusok szerint itt írtam.) Azt, hogy ez tud eredményes lenni, legutóbb az edzés terén tapasztaltam meg (és persze nem csak ott).

Az újratervezés éve

Ez a 2020 különben is egy folyamatos újratervezés. Aki nehezen rúgja fel, amit eltervezett, annak most alaposan próbára lett téve a rugalmassága, hiszen ami ma igaz, az holnap már lehet, hogy egyáltalán nem. Amit ma lehet, azt holnap bezárják. Amit ma nem lehet, arra holnap nyílik egy lehetőség. Szóval, ha valamikor szükség volt a rugalmas tervezésre és a folytonos újratervezés képességére, az pont most van, ebben az évben.

És hát van-e okunk feltételezni, hogy december 31. éjfélkor ennek vége lesz? Talán nem mondok nagyon kiábrándítót, de valószínűleg naivitás ezt hinni. Ebben a helyzetben az lenne az igazán meglepő, ha a 2021-as évben visszatérnénk a tervezhető mindennapokhoz, és nem a naponkénti újratervezés lenne a kiindulópont.

Induljunk el az alapoktól

Úgyhogy azt hiszem, most különösen maradok a nagyon rugalmas tervezésnél, és arra fogok haladni, amerre épp út van. Ha a lakásba szorulunk, akkor befelé. Ha lehet nyitni, utazni, akkor kifelé. Az irányokat tudom, a lépéseket teszem arrafelé. A részletek csak a következő pár hétre szólnak, aztán onnan megyünk tovább. Ha pedig arra van szükség, akkor újratervezés, amiről immár mindenki tudhatja, hogy nem a határozatlanság jele, hanem a rugalmasságé.

Január elején majd felteszem a falra a gyönyörű csillagképes naptáromat, amit Kern Ágitól, a Zenzero tulajdonosától kaptam egy kedves levél kíséretében. Mert a csillagok egy ideje azért már a helyükön vannak. és a következő év is január elsejével fog kezdődni. Tekintsük ezt alapnak az induláskor, aztán majd megyünk, ahogy tudunk. Napról napra, hétről hétre, mindig újraértékelve, újratervezve, lépésről lépésre.

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók: Pixabay.com, Judit