A tavalyi idézetek után most jöjjenek a kedvenc zenéim ever. Írtam már róla elég sokat, hogy mennyire fontos része az életemnek a zene, annak is különösen egy-két műfaja. Gyakorlatilag egy átlagos buszútra sem indulok el nélküle. Persze most, hogy a GPS-tól a Wikipédián keresztül a zenékig minden ott van a telefonomon, úgy már könnyű, de a Sony Walkman korszakában is így működtem (és azt számra pontosan meg tudom mondani, hogy akkoriban mi minden szólt a nyávogósra hallgatott kazettákon). Történetek, mesék, érzelmek kapcsolódnak hozzájuk, és nevezzetek gyűjtögetőnek de még mindig nem dobtam ki őket. Szóval ebből kaptok most egy kis ízelítőt.
Először is az örök kedvenc, huszonéve az enyém, és szerintem soha nem fogok lekattanni róla. Még egyetemi beadandóm is lett belőle, ha jól emlékszem, négyesre értékelték. Nálam viszont mindig csillagos ötös lesz (Alice Cooper, nem a beadandó). Szeretés.
Volt egy brutál Guns N’Roses korszakom, 92-ben ott őrjöngtem a Népstadion lelátójának tetején. Tulajdonképpen ez sem múlt el, bármikor dupláznék (halljátok, Axl & Slash?). Ez pedig a sok közül az egyik ronggyá hallgatott darab.
Ehhez a számhoz nincs komolyabb sztorim, egyszerűen az enyém azóta, hogy először hallottam. Én vagyok, rólam szól, amikor meghallom, sikítani kezdek, ennyike.
A Rhapsodyról épp mostanában jutott eszembe, hogy úgy 1999 körül kezdődött az őrület, és azóta töretlen. Még nem tudtak olyan számot írni, ami ne tetszett volna.
És akkor már Nightwish is, ha már tavaly decemberben ünnepélyesen visszaszoktam rá egy hosszabb szünet után. Ez az egyik szám, amit nagyon érzek tőlük.
A Kamelot is régóta kísér, a Haven albumba meg konkrétan szerelmes vagyok. Ez egy dühöngősebb darab tőlük, de zseniális. Amit a szövegekkel művelnek, az meg szerintem konkrétan költészet.
Ez pedig az a szám, amit minden szívvel és lélekkel bíró élőlénnyel meghallgattatnék legalább egyszer, gondolkodás, érzés céljából. Nekem ebben minden benne van, amit az emberi érzelmekről tudni érdemes. (Amúgy meg mondhatnak az okosok, amit akarnak, úgyis mindig a szőrös rockerek mondják meg a tutit 😛 )