Napok óta taknyom-nyálam-egybefolyik üzemmódban tengetem napjaimat, és kábé úgy várom az esőt, mint anno az afrikai esőcsinálók. Szóval elegem van, és erre még itt van ez a keresztallergia dolog is…
Merthogy az eredeti allergéneken (például a hőn szeretett parlagfüvön) kívül vannak olyan, egyébként teljesen ártalmatlannak gondolt zöldségek és gyümölcsök, amelyek egyes anyagainak kémiai szerkezete hasonlít az allergiát kiváltó anyagéhoz. A szervezet pedig nem igazán képes ilyenkor a finom distinkciókra, nagyjából minden hasonló „támadóra” hisztérikusan kezd reagálni. Vagyis, ha a legjobb szándékkal elrágcsálunk egy kis zöldséget vagy gyümölcsöt, dupla erővel támad ránk a takonykór vagy a fulladás.
A nyírfára allergiásak jártak a legrosszabbul, nekik vigyázni kell az almával, a körtével, a cseresznyével, a szilvával, az őszi- és sárgabarackkal, a mogyoróval, a mandulával, a kivivel, de még a sárgarépával, a burgonyával és a zellerrel is.
A fűfélékre érzékenyek „ellenségei” a sárgadinnye, a görögdinnye, a narancs, a mogyoró, a paradicsom, a burgonya és a fehérrépa. A hozzám hasonlóan parlagfű-allergiásoknál a görögdinnye, a banán, az uborka és a cukkini fogyasztásakor alakulhat ki keresztallergia, míg az ürömre érzékenyek a zellertől, a sárgarépától, a napraforgómagtól és a méztől tartózkodjanak.
És akkor még nem beszéltünk a hisztamin-tartalmú élelmiszerekről és italokról, amelyek ismét csak kiválóan tudják rongálni az ember állapotát ilyenkor, szegény allergiásnak pedig fogalma sincs, hogy most mégis miért nem lát ki a zsebkendőjéből. Ilyenek például a fermentált ételek és italok, a sajtok, borok, pezsgők (hurrá, most kezdődnek a borfesztiválok, lehet örülni), a savanyúságok, vagy éppen a halak, a felvágottak, a füstölt húsfélék, a paradicsom, a paprika, a spenót, illetve az olajos magvak, de még a kávé és a csoki is. Hülyén hangzik, de a múltkor megittam egy fél pohár vörösbort, és rögtön olyan szép piros szemem lett utána, hogy egy nyuszi is megirigyelte volna.
Ugyanakkor, ha a fent felsoroltakat mind elhagynánk nagy hirtelen, akkor kábé fogalmam sincs, min élnénk az allergiaszezonban. Úgyhogy én annak vagyok a híve, hogy jó, ha az ember tudja, mi okozhat gondot, majd kikísérletezi, hogy neki személy szerint mi árt, és mi az, amit csont nélkül bír a szervezete, majd ennek szellemében igyekszik kajálni.