Ciki vagy cuki – miért hagyod, hogy karámba zárjanak?

Nemrég a Jakupcsek Plusz egyik adásának vendége voltam. Jakupcsek Gabival, Keresztes Ildikó énekes-színésznővel, és Gáspár Kata színésznővel arról beszélgettünk, hogy mikortól meri felvállalni magát egy nő úgy, ahogy van, akár smink nélkül, akár ciki mackónadrágban. Miért olyan nehéz néha beleállni abba, hogy „ez vagyok, ezt kell szeretni, ha ciki, ha cuki”?

Az adást itt nézheted meg, ha még nem láttad.

Sok mindenről esett szó a műsorban, és persze még tízszer ennyiről is eshetett volna, ha nem kötött a műsoridő. Szerintem rajtunk nem múlt volna, ha gumiból vannak az időkorlátok, lehet, hogy még most is ott ülünk beszélgetve, igazi csajos csevej közepette.
Így jött elő az egyik szó, ami nagyon hangsúlyosan eszembe jutott ezzel kapcsolatban, de nem volt idő kifejteni: a „ciki”.

Ezt olvastad már? Miért nem veszed le az álarcot?

Kitaszítottak és önjelölt véleménydiktátorok

Szóval van ez a „ciki”, amit életében legalább egyszer-kétszer mindenki megtapasztal. Azok is, akik fiatalon szembesültek vele, hogy a „ciki” viselkedés azonnal a közösségből való (legalább ideiglenes) kirekesztést jelent. Azok is, akik épp ezért kínosan ügyeltek és ügyelnek rá, hogy soha ne vetülhessen rájuk a „ciki” viselkedésnek még csak azt árnyéka sem. Sőt, azok is, akik már korán elkezdték fenntartani maguknak a jogot, hogy ők szabják meg, mi a ciki, mi a nem ciki és mi a cuki, és ők minősítsenek ezzel másokat. Azt a jogot, ami egyébként nem volt, nincs, és nem is lesz nekik erre…

A „ciki”, mint villanypásztor

A ciki ugyanis nem más, mint egy villanypásztor. A szégyen a szűkebb-tágabb környezet eszköze arra, hogy a közösség tagjait a „karámon”, az elfogadott viselkedési normákon belül tartsa. Minél zártabb és konzervatívabb egy közösség, annál több a szabály. Annál könnyebb bekerülni a „ciki” kategóriába, ha nem figyelsz minden mozdulatodra. Negyven fölött miniszoknya? Utazgatás meg buli? Hogy képzeled?!

És mivel már gyerekként megtapasztaltuk, hogy a szégyen, mint olyan, nem egy kellemes érzés (van olyan, aki még sosem hallotta a „szégyelld magad” kifejezést?), ha úgy érezzük, hogy most ciki van, máris meghunyászkodva, fejet lesunyva ballagunk vissza a nagy, közösségi karámba.

Na épp ez az, amivel klasszul visszaél az, aki vissza szeretne. Ha valaki a saját céljaira szeretne használni, te pedig máshogy viselkedsz, mint ahogyan az az ő érdekeinek megfelelne, akkor elég csak rád sütnie, hogy „ciki” a viselkedésed. Ezzel máris visszaterelt a saját maga szabta korlátok közé. Ez működik akkor is, ha az illető a saját önbizalom-hézagait igyekszik befoltozni azzal, hogy téged lehúz. Sőt, akkor is, ha konkrétan ki akar használni, valamilyen jól felfogott önérdek irányában.

Ezt olvastad már? Így nyerd vissza pár perc alatt a lelki egyensúlyod!

Ki mondja és miért mondja?

Ha tehát legközelebb előmászik a kamaszkorodban rögzült érzések közül az a kellemetlen fajta, amelyik azt sugdossa a füledbe, hogy te most ciki vagy (mert smink nélkül mentél az utcára, mert túl hangosan nevettél, és mindenki odafordult, mert elejtetted a cekkert és szétgurult az összes narancs az utcán), akkor nézd meg légy szíves, hogy honnan jön ez az egész!

Csak te gondolod, a régi élményeid alapján? Ki sütötte rád anno, hogy ciki vagy? Az az osztálytársad, amelyik szétgörcsölte magát, hogy mindig mindene makulátlanul tökéletes legyen? Az a csaj a felsőbb évfolyamon, aki, ki tudja miért, mindenkinél jobbnak, többnek képzelte magát (milyen jogon)? A pasid exe, aki konkrétan utált? Vagy az a srác, akinek rém fontos volt mindig is bebizonyítania, hogy tulajdonképpen a folyóírást és a meleg vizet is ő találta fel, annyira szuper csávó? (Megint csak milyen jogon, és mit gondol ezzel kompenzálni?)

Ugyanez áll arra a helyzetre is, ha valaki most, a jelenben igyekszik éreztetni veled, hogy te nagyon ciki vagy, a viselkedésed egyszerűen felháborító, hozzá képest pedig aztán pláne tudd, hogy hol a helyed. Ki mondja? És miért mondja? Lehet, hogy épp a saját, belül munkáló szégyenérzetét és önbizalomhiányát próbálja a te károdra kompenzálni?

Ne tudd, hogy hol a helyed!

Tudod mit? Akárki akármit mond, ne tudd, hogy hol a helyed! Pláne a másik emberhez képest. Egy különösen kiélezett helyzetben akár nyugodtan meg is kérdezheted, vajon mi az a kivételes teljesítmény, ami okán ő szebbnek-jobbnak-többnek képzeli magát tőled. De ha nem ilyen a szitu, akkor is nyugodtan elgondolkodhatsz rajta, mi az az érdek, ami miatt szívesen bekapcsolná rád a villanypásztort, hogy korlátok közé szorítson. Nehogy már többet merj, mint ő? Nehogy már rád figyeljenek? Vagy egyszerűen nehogy már jól érezd magad, ha egyszer neki nem túl kényelmes a saját bőrében?

Merjünk már cikik lenni! Merjük azt csinálni, ami jólesik, ha ezzel egyébként senkit nem bántunk. Ettől még persze lehet őszintének lenni magunkkal, önkritikával élni, és a legjobbat kihozni magunkból, de a karámot nyugodtan el lehet hagyni. Nyitva van ugyanis. Kilépsz belőle vagy inkább cikinek gondolod?

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, és beszélgetni is tudunk a cikkekről. Képes illusztrációkért, és más exkluzív tartalmakért pedig kövess az Instagramon!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit