Az új év első teljes hetébe léptünk. Ilyenkor általában két eset van: vagy kitart még az újévi fogadalmak lendülete, és nagy svunggal indulsz az edzőterembe, vagy azt veszed észre, hogy az elhatározáson és a tervezésen kívül most már tényleg tenni kellene valamit, és most, hogy a hideg és a hó is megérkezett, épp győzködöd magad, hogy most már tényleg elindulj sportolni, naa, igazáááán. A két dologban az a közös, hogy egyszer minden lendület elfogy: a nagy svung egy idő után kimerül, legyűrik a túlórák a sürgős tennivalók vagy egyszerűen a fáradtság, a „na, most már tényleg muszáj lenne tenni valamit” vonal pedig eleve nem sokáig hatékony. A jó hír viszont az, hogy a legmesszebbre szaladt motivációt is vissza lehet szerezni, mutatom is, hogyan.
 |
| Néha szenvedős, nyögvenyelős. Ilyenkor érdemes egy kicsit egyezkedni magaddal, megéri |
És ha már itt tartunk, elmesélem, hogy a múlt nyáron én is átéltem ám egy durva motivációvesztést edzésileg. Nevezhetjük akár burnoutnak is: mivel általános iskolás korom óta kevés kivétellel mindig mozogtam valamit, mostanra valószínűleg egyszerűen besokalltam, és akármennyire is szeretek sportolni, úgy éreztem, elég volt, én most egy ideig fel sem akarok állni a fotelból.
Igen ám, de a nyár közepén nem egészséges besokallni, mert hamar láthatóvá válnak a dolog következményei, úgyis mint különféle narancsbőrök, ellöttyedő izmok, satöbbi. Szóval azért hamar előkerült az is, hogy kellene valamit kezdeni a lustaságommal, szebbik nevén a motiválatlanságommal – mert az mégsem valódi megoldás, hogy lövök egy-két „hú de bátor vagyok” narancsbőrszelfit valami strandon, aztán a fotelben várom az önigazoló lájkokat. Már csak azért sem, mert a kondimon is erősen éreztem a besokallás romboló hatását, és egy kicsit sem örültem neki. Így aztán a következő dolgokat léptettem életbe.
 |
| Nem kell rögtön brutálkodni, nem csak fekete-fehér létezik. Egyezz ki magaddal egy teljesíthető adagban |
Kiegyeztem magamban, mennyi az, amennyit akármi is van, elbírok, akár időben, akár motivációban. Nevetségesen alacsonyra tettem a lécet, pont azért, hogy ha kifogásokat keresnék, akkor harsányan kiröhöghessem magam. Napi tíz percben állapodtam meg magammal, és olyan gyakorlatokban, amelyekhez semmi sem kell, csak egy egészen pici elszánás: felülések, guggolások, kitörések, fekvőtámasz, ilyesmi. Talán mondanom sem kell, hamar ráéreztem a dolog ízére, mostanában napi 20 percet nyomok, sokkal nagyobb terheléssel, mint kezdetben, és elkezdtem kacérkodni a HIIT edzésekkel is (nagy intenzitású intervallumos edzés a dolog leánykori neve, nagyon hatásos, de kell hozzá egy kis kondi). A narancsbőrök és löttyedések pánikszerű menekülésén kívül ismét észrevettem azt a kellemes érzést is, hogy kifejezetten hiányzik, ha egy nap valamiért mégis kimarad a mozgás.
 |
| Nyugi, hamarosan megint sportos csaj leszel! |
Még néhány apró tipp, ami szintén segíthet (nekem legalábbis beváltak):
Ne vásárolj, legalábbis ne túl sokat! Csak akkor vegyél vadiúj edzőruhákat, ha tényleg hiányzik valami a készletből. Inkább halaszd el a vásárlást akkorra, ha már belejöttél, ez jutalomnak se utolsó.
Ne a többieket figyeld, magadért csináld! Ne érdekeljen, hogy a kolléganőd milyen futótávot villant a Facebookon, és hogy a barátnőd minden fél napban bejelentkezik az edzőteremből. Te most ennyit bírsz, ennyi telik, mindenki a maga szerencséjének pogácsa, vagy valami ilyesmi. És ne miattuk, meg az Insta, meg a Facebook miatt csináld, csakis azért, hogy jobban érezd magad utána.
Mert tuti, hogy jobban fogod. Vissza tudsz emlékezni arra, hogy érzed magad egy végigcsinált edzés után, legyen az tíz perc nyújtás, vagy két óra kőkemény erőedzés? Tudod, amikor az izmaid jólesően háborognak, az arcod kipirul, veled meg madarat lehet fogatni… Ezt a fílinget próbáld memorizálni, és felidézni, amikor épp úgy érzed, hogy most aztán tényleg semmi kedved.
Gondold át, mit nyerhetsz, ha nem lógod el ezt az egy edzést. Ha stresszes vagy, jó esélyed van rá, hogy épp ettől fog oldódni a feszültség. Hosszú távon pedig tényleg sok múlhat azon, hogy hajlandó vagy-e bizonyos rendszerességgel megmozdítani a seneked, vagy sem. Erre érdemes gondolni, amikor két rohanás között épp eldöntöd, hogy ma aztán tényleg nem fér bele (bár épp tegnap sem fért bele, és jó eséllyel holnap sem fog): mi a fontos? Az, hogy ragyogjon a fürdőszoba, vagy az, hogy jól érezd magad fizikailag és lelkileg is?
Azt csináld, amit szeretsz! Nem győzöm ezredszer is hangsúlyozni, hogy az edzés nem szenvedés, hanem élvezet. Ha utáltad a tesiórákat, akkor sürgősen felejtsd el az ottani hangulatot, és keress olyan mozgásformát, amit örömmel csinálsz, a szinkronúszástól a túrázásig, a body arttól a crossfit-ig. Váltani is lehet, ha úgy érzed, most épp valami másra lenne szükséged. Bármikor. Ha nem élvezed, úgyis elszabotálod, ezt is jól megtanultuk annak idején a suliban. Ha viszont magadért dolgozol, ideje végre felnőni, és az élvezet után menni (igen, ez is a felnőttség, nem csak az, hogy érettebben viseljük a kudarcot és a kellemetlen helyzeteket).
Maradj a realitások talaján: oké, hogy azt válaszd, amit szeretsz, de azért tartsd szem előtt azt is, hogy elérhető legyen a dolog. Ha a szinkronúszó-edzés miatt napi egy órát kéne buszoznod oda és egyet vissza, akkor máris két órával megnő az edzésidő – tudod ezt rendszeresen vállalni? Ha nem, akkor keress inkább valami hasonlóan szimpatikusat a közelben, ami könnyen hozzáférhető, és legalább akkora élvezet.
Azzal dolgozz, amid van, és ami rajtad múlik. Ne akkor kezdj el sportolni, ha majd egyszer összegyűlik a pénz a biciklire (majd egyszer, ugye vetted az adást?). Keress tízperces videókat a Youtube-on, idézd fel a régi tornagyakorlatokat, vagy egyszerűen menj reggelenként gyalog a munkahelyedre, kezdésnek ez is megteszi. Bár jó, ha nem egyedül állsz neki, mert a társaság nagyon tudja húzni az embert felfelé, ne tedd mások kezébe a saját fejlődésedet. Ha a barátnődnek valami közbejött, az nem ok rá, hogy te is passzold aznapra a mozgást. Az, hogy te mit csinálsz, rajtad múlik, ezen tudsz változtatni, míg a barátnőd időbeosztása nem a te ügyed. Ha a pasidnak kell hetente kétszer elfuvaroznia az edzőterembe, akkor készülj fel arra, hogy időnként otthon sportolj, ha esetleg beüt valami akadály. A lényeg, hogy legyen B-terved, ami akkor lép életbe, ha a körülmények nem annyira kedvezőek.
 |
| A legkisebb eredményért is jár a jutalom, például egy jó kis arcpakolás |
Jutalom, dicséret, puszilufikitünti. Ha megcsináltad az aznapi penzumot, ne felejtsd el legalább magadban megveregetni a saját válladat. Ma is király voltál! Mit voltál, vagy! 🙂
Nem kell mindent precízen dokumentálni és táblázatba foglalni, de egy-két szóban nyugodtan felírhatod a naptáradba, miből milyen adagot toltál aznap. Csak hogy lásd, honnan hová jutottál (meg fogsz lepődni, milyen hamar fel lehet fejlődni!)
És végül: számolj a visszaeséssel is! Emberből vagyunk, nem tudunk egyenletesen felfelé ívelő pályán mozogni. Bármikor jöhet egy nátha, egy sérülés, egy őrülten hajtós időszak a munkahelyen, ami ideiglenesen keresztbe tesz az edzésnek. Ha vége a visszaesős időszaknak, akkor mérd fel, hol állsz, és onnan kezdd újra. Nem gond, hogy egy ronda vírus után kevesebbet tudsz teljesíteni, mint előtte. Majd felfejlődsz, csak csináld, és kész. Ne csinálj belőle lekiismereti kérdést, ne vádold magad, ne görcsölj, nem katonai kiképzőtábor – élvezet! Ez legyen a szemed előtt.