Lagom – avagy a svédek tudnak valamit az életről

Én alapvetően afféle szélsőséges, mediterrán léleknek tartom magam: azt gondolom, minden őrületnek helyet kell csinálni az életünkben, néha kell asztalon táncolni, pukkadásig jóllakni, sőt, ha úgy hozza a sors, akár még ordítva veszekedni is – sokkal jobb, mint évekig csendben puffogni. Nagyon bírom az olaszokat azért, mert nem csendesek, és nem visszafogottak, és képesek mindent barokkosan túldíszíteni. És élénken emlékszem egy tizenéves koromban beragadt mondatra is, amely szerint az arany középútról annyit, hogy ami középszerű, az már régen nem arany.

De a skandinávok is közel állnak hozzám…

Ugyanakkor, amennyire mediterrán lélek vagyok, annyira bírom a skandináv letisztultságot is. Érdekes módon, a lakberendezésben például egyáltalán nem a barokkos túldíszítettségre bukom, sokkal inkább az IKEA nagyjából mindenki által ismert stílusára. 

Skandinávia, más néven Tündérország

Azt is szoktam mondani, hogy délen az időjárást szeretem, északon meg a társadalmi berendezkedést, azt ahogyan az északi népek az emberek egymás közötti viszonyait, vagy akár a nemek közötti egyenlőséget felfogják. És itt most nem a nemsemleges vécék és hasonló túlkapások témájáról beszélek – a koedukált vécét egyébként a Budaörsi úti ELTE koleszban már 89-ben megvalósították, abszolút nem ideológiai, csupáncsak praktikussági és hiánygazdasági alapon, szóval ez nem feltétlenül skandináv találmány :). Sokkal inkább arról, hogy egy svéd férfinak már régen nem kérdés, hogy vajon elég férfias dolog-e mosogatni, vagy pelenkázni, esetleg pár hónapig otthon maradni a kicsivel. Valamint, hogy a statisztikák szerint Svédországban a legmagasabb, 78,3 százalék a dolgozó nők aránya, talán azért is, mert senki és semmi nem nehezíti a munkába való visszatérésüket – akkor sem, ha netán gyerekeik vannak.

Lagom – azaz pont jó

Ezt a statisztikai adatot egyébként Linnea Dunne Lagom című könyvében olvastam. A lagom az a svéd szó, amellyel maguk a svédek a legtöbbször illetik saját életérzésüket, életstílusukat. Pontosan nem lehet lefordítani, de valami olyasmit jelent, hogy „se nem túl sok, se nem túl kevés – pont jó”. Azt hiszem, amellett, hogy tényleg minden szélsőségnek megvan a helye az életünkben, a hétköznapokat pont ez a lagom felfogás teszi élhetővé. merthogy a folyamatos dráma, lássuk be, fárasztó is tud lenni, ez a „pont jó” viszont hosszú távon is kellemessé tudja tenni az életet. Nem elviselhetővé, hanem kényelmessé és kellemessé – épp ez benne a lényeg.

Fotó: Kossuth Kiadó

Az író már a legelső oldalakon tisztázza: nem több mítosznál, hogy a lagom a középszerűséget dicsőítené, vagy mindig az orrunkra koppintana, ha valamiből többet akarnánk a fékezett habzásnál. Itt van például mindjárt a „lördagsgodis” nevű szokás, ami arról szól, hogy szombat délelőtt a svédek jó része magához vesz egy zacskónyi édességet, és jó étvággyal, minden lelkiismeret-furdalás nélkül elfogyasztja. De csakis szombat délelőtt! Nincs mindennapi küzdés a lelkiismerettel és a diétával, nincs „nekem ez jár” jeligéjű dacos zabálás minden nehéz nap estéjén, viszont pontosan lehet tudni, hogy az egész heti kemény munka után szombat délelőtt megérkezik a jutalom, már amennyiben valaki édesség jellegű jutalomra vágyik. Vagyis megvan a szélsőség, de megvan mellette a mérték is.

A könyv az élet minden területét sorra veszi, és tisztázza, hogy mit is jelent ezen a területen a lagom filozófia. A munkában azt, hogy hatékonyan, ésszel végzem a feladataimat, ám a napi kétszer tizenöt perc „fika”, azaz kávészünet, az ebédszünet és a munkaidő vége szent. Ami különösen tetszik ebben a munkamorálban, az az, hogy a főnök általában megbízik a beosztottaiban, azok pedig nem élnek vissza ezzel – és ettől működik az egész. Meggyőződésem, hogy kevés dolog tudja úgy aláásni egy cég sikerét, mint az, ha a dolgozók minden percben azon agyalnak, hogyan tudják kijátszani a rendszert, a vezetőség pedig egyszerre igyekszik minden mozdulatukat ellenőrizni, és a kiutalt fizetésért cserébe a bőrüket is lenyúzni. A kiégett munkavállaló kicsit sem termelékeny, a bizalom viszont szárnyakat tud adni az egyénnek, és ezen keresztül a közösségnek is. Na, ezt tudják a svédek.

Lagom, avagy a kompromisszummentes kompromisszum művészete

A lagom elve szerint az élet nemcsak munkából áll. Ők már felismerték, hogy a túlterheltség és az agyonstresszelt hangulat NEM normális: meg kell adni a testünknek az egészséges táplálékot, a mozgást (de ezt sem kell a túlzásokig hajtani, vagyis folyamatosan diétázni és csúcsterheléssel edzeni), de a pihenést, a lazulást is. Kell az énidő, a család-idő, a minőségi együttlét és a közösséghez tartozás – de mindez természetesen, lazán, nem kőbe vésett elvárásoknak megfelelve, stopperrel mérve, feladatnak tekintve.

Arrafelé nem az a menő, aki minél csicsásabb palotát képes építeni (fotó: pixabay.com)

A könyvet olvasva azt vettem észre, hogy megértem végre, hogy mit eszik az én mediterrán jellegű, magyar viszonyok közt felnőtt, nyomokban „nyakas székely” mentalitást tartalmazó lelkem a skandinávokon. Azt a laza természetességet, ahogy az egész életüket kezelik – és azt, hogy ezek a mindennapi, apró kompromisszumok elhozzák azt, hogy tulajdonképpen kevés dologban kell igazán nagy kompromisszumokat kötniük. Vagyis nem középszerűek, hanem egyensúlyban vannak, ami óriási különbség.

Ha a munkád mellett van elég szabad időd, és a családoddal is eleget tudsz együtt lenni, akkor kevésbé kell attól tartanod, hogy egyszer csak kiégsz, eleged lesz, vagy folytonos lelkiismeret-furdalással küzdesz, mert alig látod a szeretteidet. Ha a mindennapi táplálkozásod mértékletes, finom, és mozogsz is rendszeresen, akkor kevésbé fenyeget annak a veszélye, hogy áldozatul ess valami kellemetlen, koplalós divatdiétának, amelyiket már az első napon utálod, és amelyik ráadásul nem is hatékony. 

A lagom a természetességet és a természet megóvását is szem előtt tartja (fotó: pixabay.com)

Ha a fenntartható, környezetbarát életet választod, és körülötted még sokan ezt teszik, akkor nem szeméthalmokat kerülgetve kell kirándulnod az erdőben. Ha ésszel vásárolsz, nem kell kuporgatva spórolnod, mégis mindened megvan ami kell (és a selejtezésre sem mennek rá hosszú napjaid). Ha a praktikus, egyszerre csinos és kényelmes ruhákat szereted, nem fogsz fázni (azért lássuk be, arrafelé ez igenis szempont), ugyanakkor jól is fogsz kinézni. A lagom tulajdonképpen nem más, mint annak a finom egyensúlynak a művészete, amelybe minden belefér, egymással harmóniában.

A másik, ami tetszik, a nagyfokú bizalom: a lagom életstílusnak a része az is, hogy bízunk a többiekben. Ismét Linnea Dunne könyvének statisztikáját idézem, amely szerint a svédek sokkal nagyobb bizalommal vannak egymás felé, mint más népek – épp ezért nem merülhet fel például, hogy „miért gyűjteném szelektíven a szemetet, hiszen mások úgyse teszik…”. Merthogy teszik, és ezzel magukkal sodorják azt is, aki esetleg nem tenné. Ez pedig mindenképp a fenntarthatóság felé visz, sokkal hatékonyabban, mint a megszégyenítés, a tiltás, a bírság. Ezt is el kellene valahogyan tanulni tőlük.

Így néz ki a lagom a gyakorlatban

A lagom egy gyakorlatias életstílus, nem egy elvont filozófia, amelynek megfelelni csak egy élet tökéletesedése után lehet. Épp ezért a mindennapokban is mindenhol megjelenik – mutatok rá néhány példát, és nem is csak Svédországból.

Túrázni esőben is lehet

A skandináv népek időnként elég szélsőséges időjárási viszonyokkal kénytelenek szembenézni, szóval nem sokat finnyáskodhatnak, ha egyáltalán ki akarnak lépni a lakásból. Azt csak mi, elkényelmesedett közép-európaiak tehetjük meg, hogy esőben ki se visszük a gyereket – tőlünk északabbra ezzel a felfogással úgy kábé ősztől tavaszig egyfolytában a szobában ülhetnének. Épp ezért azt tartják, hogy „nincs rossz idő, csak alkalmatlan öltözet”. A svédek legismertebb túrafelszerelés-gyártója, a Fjällräven például egészen extrém viszonyokhoz, például magashegyi túrákhoz is tervez ruhákat, de azokra is gondol, akik egyszerűen csak akkor is szeretnek kirándulni, amikor nem süt a nap. Az Eco-Shell anyagú túraöltözetek impregnálásánál kerülik a per- és polifluorozott vegyületeket, így sikerült létrehozniuk a világ egyik leginkább környezetbarát víztaszító rétegét.

A jó túraruha véd, és jól is néz ki

És íme egy példa itthonról is arra, hogyan lehet a lagom-életérzést a divatba is belevinni. Galla Zoltán Péter divattervezőt a 2017-es őszi-téli kollekció létrehozásakor a Sarkvidék színei és jeges szépsége ihlette meg. A kollekció darabjainak színe az áttetszőséget, a törékenységet idézi, a ruhák kissé futurisztikusak, anyaguk azonban természetes, a szabásuk pedig kényelmes. A férfi és a női darabok mellett uniszex ruhadarabokat is találunk a sorozatban, amelynek az is jellemzője  hogy egységet hoz létre az érintetlen természet és a nyüzsgő városi élet között.

A Barnängen a svédek egyik kedvenc kozmetikai márkája, amelyet 1868-ban alapított Johan Wilhelm Holmström svéd nagykereskedő. A cég minőségi, kézi készítésű szappanokkal kezdte a működését, és nem sokkal később a királyi udvar beszállítója lett. Ma a svéd fogyasztók 92 százaléka ismeri a nevét, és a kínálatában számos ápoló kozmetikum szerepel. 

Ami megmaradt az évszázados örökségből: a természetes, északi összetevők (például a zab vagy a törpemálna) használata, a letisztult csomagolás, és a jótékony, ápoló hatás. Valamint a filozófia: nem túl városi, nem túl vidéki, nem túl hagyományos, nem túl modern – pont jó, vagyis lagom. A cold cream az időjárás viszontagságai ellen nyújt védelmet az illatok pedig a skandináv természetet idézik. A személyes kedvencem a Sauna Relax tusfürdő, és a finom, hűvös illatú, pillanatok alatt maradéktalanul felszívódó, tápláló All Over Rescue Body Balm.

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Színes napot!
Judit