A minap belefutottam ebbe a 100 boldog napos kihívásba. Azt mondjuk nem nagyon értem, miért kell egy alapvetően jó dolgot ilyen gáz technikával eladni: a honlap elején ugyanis rögtön ezzel vágnak arcba: „az emberek 71%-a aki megpróbálta ezt a kihívást teljesíteni elbukott, azzal az indokkal hogy nem volt rá idejük. Ezeknek az embereknek nem volt idejük arra, hogy boldogok legyenek. Neked van?” Namármost nekem erről a szövegről az elég alantas „naaaa, mutasd meg, hogy nem vagy nyuszi” típusú iskolai cikizések jutnak eszembe, és nálam az ilyesmire egyetlen adekvát válasz létezik: „Nem, banyek, nincs időm arra, hogy a te fogalmaid szerint legyek boldog. Tömegbirka vagyok, megyek is tévét nézni, miután gondosan befaltam a zsíroskenyeret. Boldogság pipa. Közöd?”
Na mindegy, ezt a részét hagyjuk is, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy azért kíváncsi lettem, izgatni kezdett ez a fotózd le az apró örömeidet dolog. Nézegettem, miket töltöttek fel az emberek a #100happydays hashtaggel a Facebookra. Van ott minden, habos kávé, jól sikerült smink, kutyasétáltatás, nyíló virág. Ez eddig tök jó, csak valami szöget ütött a fejembe, és elkezdtem továbbgondolni a dolgot.
Először is, szögezzük le: baromi fontos, hogy jelen legyél a mindennapjaidban, és minél jobban élvezd ki az apróságokat is (ha követed a blogot, én sem írok másról, mint arról, hogyan lesz szebb, jobb, élhetőbb az élet teljesen egyszerű eszközök segítségével). A mindfulness, vagyis a pillanat minél teljesebb megélése komoly depressziósokat is segített már kihozni az állapotukból. Ha pedig nem vagy depressziós, akkor is kirángathat a mindennapi rosszkedvből, az apátiából, és feltölthet energiával. Szóval nyugodtan örülj a kávédnak, a sminkednek, és a virágoknak. Akár fotózd is le, de mindenképp tartsd számon legalább magadban.
A boldogság nem rózsaszín zuhanyfüggöny
Csak egyre ne használd: hogy elbújj a „tulajdonképpen tök boldog vagyok” habosbabos zuhanyfüggönye mögé. Mert azon azért sajnos átlátszik, ha valahol, valami nincs rendben az életedben. Szóval ha tényleg egy vállalható életre vágysz, akkor nem úszod meg, hogy időről időre kíméletlenül őszinte legyél magaddal, és elszámolj azzal, ami jó (ez a dolog könnyebb része), és azzal is, ami nem működik – ez utóbbi a nehezebb, ráadásul nem is trendi, mert nem fogsz hozzá mosolyogni, akkor sem, ha most épp a kípszmájling az elvárás. Viszont hasznos, mert változtatni csak akkor tudsz, ha tudod, mi az, ami rossz. De ne állj meg itt, mert a szembenézés önmagában még csak annyira jó, hogy libikókázol a „derossznekem” és a „kinyílottapitypang” között, azzal meg nem sokra mész.
Szóval inkább képzeld el magadban, milyen lenne, ha megoldanád a problémádat, és a kérdéses terület is működne (vagy legalább valamivel jobban működne, mint most). Vagyis tűzd ki a célt – igen, a coachoknak ez a vesszőparipájuk, cél nélkül csak ténferegni lehet. És még mindig nem vagy túl a nehezén: fel kell térképezni az odavezető utat, és felosztani belátható, vállalható lépésekre. Rögtön nézd is meg, mi az, amit még ma megtehetsz, majd szépen tedd meg.
Utálod a munkádat? Oké. Mi lenne az, amit nem utálnál? Mi kell hozzá? Nyelvvizsga? Akkor már holnap iratkozz be egy nyelvtanfolyamra, vagy keress egy ingyenes nyelvoktató oldalt a neten, van választék bőven. Nem működik a kapcsolatod? Milyen lenne számodra a jól működő kapcsolat? Megvalósítható ez a jelenlegiben? Mi kell hozzá? Kommunikáció? Akkor kezdeményezz egy nagy beszélgetést. Csipkés fehérnemű? Vegyél. Vagy magadban érzed, hogy ennek már vége? Akkor szedd össze a bátorságod, és pakolj. És így tovább, hosszú tömött sorban.
A jó kávé energia, és nem maga a boldogság
Itt jönnek a képbe az apró örömök: a tőlük kapott optimizmus és energia segíthet abban, hogy felemeld a feneked a karosszékből, és elkezdj cselekedni, immáron azért, hogy a tényleges boldogság is elérhető legyen. Úgyhogy nyugodtan idd meg azt a kávét, fotózd le a virágokat, süttesd az arcodat a nappal, majd tedd meg, amit kell azért, hogy ami nem jó, az is működjön, vagy legalább egy lépésnyit javuljon. De légy szíves, ne hazudd azt magadnak, hogy az apróságok majd megoldják a beragadt dolgokat is. Ha egy nagy szőnyegként használod őket, amelyik alá mosolyogva besöpörheted a szemetet, előbb-utóbb púposodni fog, és elbotlasz benne. És legfeljebb annyit mondhatsz majd el, hogy szar az élet, de legalább a kávé jó volt.
A coach obligát kérdése a végére: Te mit teszel ma a célodért?
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere inkább beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára! Az Instagram-oldalamat pedig a rendszeres self-care tippekért érdemes követned.
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Pixabay.com
Pingback: Depresszió ellen mindfulness - könyvajánló a lehangoltság kivédésére
Pingback: Az emberi kapcsolatok 2X5 legártalmasabb mítosza – te is bedőlsz nekik? - Zöldsaláta
Pingback: Énidő szeptemberben is: ne csak nyáron szakíts időt magadra!