A közösségi oldalakon legalább annyiszor futok bele a hétfőt gyalázó mémekbe, ahányszor coachként. De vajon miért utáljuk ennyire szegény hétkezdetet ahelyett, hogy új lehetőségként tekintenénk rá? Mi minden lehet az „utálom a hétfőt” jelenség mögött?
A hétfő egy mumus, míg a péntek a legjobb barátunk. Legalábbis ez derül ki a mémek sorozatából, amelyek minden hétfő reggel és péntek délután menterendszerűen megérkeznek a hírfolyamunkra. Nagyon sokan panaszkodnak róla, hogy már a vasárnap esti lefekvéskor görcsbe ugrik a gyomruk a tudattól, hogy másnap kíméletlenül csörög a vekker. És igen, nem akarok álszent lenni, velem is előfordul időnként, hogy kiszakad belőlem, hogy voltaképpen utálom a hétfőt. Viszont sosem gondolom azt, hogy ez volna az élet rendje, vagy ez egyáltalán normális lenne. Hiszen a hétfő leginkább egy új lehetőség, és mint ilyen, cseppet sem kellemetlen. Inkább elgondolkodom az enerváltság okán. Elárulom, mire szoktam jutni.
Ezt olvastad már? Nem minden lustaság, ami annak látszik!
Ha utálom a hétfőt, nem pihentem eleget a hétvégén
A hétfői nyomott hangulat legtriviálisabb oka az szokott lenni, hogy egyszerűen nem jutott elég időm a hétvégén a pihenésre. A szabadúszás jó oldala, hogy én osztom be az időmet – a rossz viszont az, hogy időnként feltorlódik a munka, és ilyenkor el lehet felejteni a hétvégi pihenést. Persze, hogy nem fogadom kitörő örömmel, amikor ezek után, némileg kialvatlanul, elérkezik a hétfő… De épp az életmódomban van az orvosság is: ilyenkor egyszerűen ki kell venni egy fél vagy egy egész napot, és kivonulni a munka frontjáról. Annál is utalhat fáradtságra a hétfői rossz hangulat, aki kötött munkaidőben dolgozik, és hétvégén mindig szabad. Lehet, hogy ez a jel, hogy ideje pár nap szabadságra menni.
Nem a kedvencem az aktuális feladat
Bármennyire is szeretem a munkám, ennek is vannak „nemszeretem” részei. Ha túl sok ilyen gyűlik fel, megint csak nem vagyok boldog attól, hogy nekiláthatok végre. Azt gondolom, hogy aki minden hétfőt nehéz szívvel kezd el, és egész héten csak a pénteket várja, annak érdemes átgondolnia, vajon olyan munkahelyen dolgozik-e, ami tényleg neki való. Tudom, vannak kényszerhelyzetek, amikor meg kell élni, és az ember nem válogat. De ha egy kis levegőhöz jutsz, nem kellene végiggondolni, hogy vajon máshol, más feladatkörben jobb helyen lennél-e? Mert aki tényleg jó helyen van, az nem megúszni akarja a munkát, hanem rendesen megcsinálni. Az „utálom a hétfőt” az „utálom a munkahelyem” finomabb megfogalmazása is lehet.
Elegem van a rutinból
A rutint csak egy darabig vagyok képes elviselni. Ha jó pár hétig minden ugyanabban a mederben toporog, akkor kitörök belőle, ha pedig ez sem megy, akkor egyszerűen letörök. Úgyhogy átérzem, milyen az, amikor valakinek nagyon elege van abból, hogy minden nap ugyanakkor szól a vekker, ugyanazon az útvonalon kell bemenni ugyanarra a munkahelyre, hogy aztán végighallgassa ugyanazokat a pletykákat, és végigülje ugyanazokat az értekezleteket. Nekem az a módszerem, hogy ha nagyobb változtatásra aktuálisan nincs is mód, legalább kis dolgokban folyamatosan töröm a rutint. Változtatok az útvonalamon, azon, hogy hol és mit ebédelek, megváltoztatom a munkáim sorrendjét, vagy egészen mást veszek fel, mint szoktam. Ha pedig elfogynak a feladatok, beülök egy új helyre egy kávéra, csak a pár perc nyugi és a felfedezés öröméért.
Ezt olvastad már? A kikapcsolódás nem luxus, hanem szükséglet!
Túl vagyok terhelve, és mókuskeréknek érzem a hétköznapokat
A túlterheltség nem a barátom. Bár alapvetően jól kezelem (volt időm hozzászokni), azért érzem a kellemetlen hatását – ilyenkor jön az az érzés, hogy egy végeláthatatlan mókuskerékben töltöm a napjaimat, amelyben soha nem fogynak el a feladatok. A megoldás csak annyi, hogy ahol lehet, igyekszem enyhíteni a terheken: hatékony időbeosztással, egyes feladatok delegálásával vagy átütemezésével, és persze az idők során nemet mondani is megtanultam. Mert maximalizmus ide vagy oda, a szabad időm is értékes, ráadásul jogom is van hozzá.
A legjobban akkor utálom a hétfőt, ha minden egyszerre szakad a nyakamba
Amikor utálom a hétfőt, akkor valószínűleg túl sok a feladat az előttem álló hétre. Ha úgy kezdődik a hétfő reggel, hogy azt sem tudom, hirtelen mihez kapjak az ezer feladatból, akkor valahogy nehezen állok vissza a rajtkockába. Az utóbbi években viszont rájöttem arra, mennyit segít, ha vasárnap délután húsz perc alatt összeszedem a következő heti teendőket, nagyjából elosztom őket a hétköznapok között, és átgondolom, hogy melyik nap hová és mikorra kell mennem. Így azzal a tudattal fekszem le, majd kezdem el hétfőn a következő hetet, hogy kézben tartom az ezerféle teendőt. Így pedig máris könnyebben indítom a hetet, és kevésbé utálom a hétfőt.
Pingback: Téli testápolás, avagy kedvenc kényeztető kencéim - Zöldsaláta