Megint egy szülinap, megint egy valóságshow. És 5 dolog, ami nem titok, de lehet, hogy nem tudtad rólam. Persze aki elég régen olvassa a blogot, annak lehet, hogy nem okozok velük meglepetést.
Mediterrán jellem vagyok, erős északi vonzódással
A kevésbé ismert 5 dolog egyike, hogy alapvetően mediterrán egyéniség vagyok. Szeretem a dolce vitát, a lazaságot, a hedonizmust, a csodás olasz és spanyol kultúrát, a szenvedélyességüket. Ugyanakkor van egy megmagyarázhatatlan vonzódásom az északi mentalitáshoz is, annak minden hidegségével és racionalitásával. Közben pedig holland szakon végeztem, szerintem részben pont azért, mert ez az az ország, amelyik épp a nekem megfelelő arányban egyesíti magában az északi precizitást és a délies lazaságot. Ellentmondás? Legyen.
Sok mindent nem szeretek, amit „illik” szeretni
Például kicsit sem vágyom a tornácos kisházra egy csendes faluban. Na jó, kertes házra igen, de még helyi buszjárattal lehessen bejutni onnan a városba, lehetőleg egy órán belül. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy eddig még a budapesti agglomerációba való kiköltözés is kifogott rajtam. A kertészkedésről, növénytermesztésről annyit, hogy nálam kb. a cserepes bazsalikom az, ami megmarad, de az sem mindig.
A másik ilyen a túrázás. Egyetemista koromban bevállaltam egy túrát a Tátrában, de annyira rossz kezdés volt, hogy konkrétan pszichoszomatice belázasodtam tőle. A „vissza a természetbe” nekem azt jelenti, hogy elmegyek egy kellemes tisztásra, leülök a takaróra és olvasok, vagy egyszerűen élvezem, hogy zöld van körülöttem. Vagy valamilyen vízparton teszem ugyanezt. A vicc az egészben az, hogy városban simán lesétálok egy sűrűbb napon 10 kilométert, de ha ugyanezt hegynek felfelé kell, akkor 100 méter után tiltakozni kezdek. Lehet, hogy csak rosszul kezdtem, de tény, hogy ez nem az én sportom, bármennyire is elismerem elméletben a szépségeit.
Az 5 dolog legjellemzőbbje: a szabálytalan dolgokat kedvelem
Jókaival például azért nem sikerült mélyebb barátságot kötnöm, mert nekem túl jók voltak a főhősei, egyszerűen nem tudtam azonosulni a makulátlanságukkal (még szegény Tímár Mihállyal sem pedig ő legalább nem maga az éteri jóság). Nekem mindig a szabálytalan egyéniségek tetszettek, tetszenek, és mindig a szabálytalan szépségben találom meg azt, ami igazán vonz. Én vagyok az, aki szerint a költői francia nyelv uncsi, miközben a holland csodás, akit Brad Pitt nem érdekel, Joaquin Phoenix viszont annál inkább. Szeretem, ha valakiben vagy valamiben fel kell fedezni azt, ami a csoda. Akin azonnal meglátszik legalább 5 dolog, ami mindenkit rajongásra késztet, az nekem biztos nem fog bejönni. Aki viszont egyszerre tud fura és imádnivaló, felszínes és mély is lenni, na, az be tudja lopni magát a szívembe. Esetenként egészen apró részletekkel, a hangjával (Pedro Pascal, te jó ég, reggelig hallgatnám), a szemével (Joaquin Phoenixé vagy Axl Rose-é például köteteket tudna mesélni).
Az 5 dolog legviccesebbje: diszkópatkánynak indultam
Ó, igen, az ezerszer áldott 80-as évek, amikor még a Modern Talking volt a menő. Tudom, ezt sokan inkább titkolnák, de ha egyszer az életem része volt, akkor az életem része volt, nincs mit szégyellni rajta. Viszont nagyon gyors svédcsavarral jött utána rögtön Alice Cooper és a Guns N’Roses, hogy aztán azóta se szálljak le erről a műfajról.
Ez legalább nem 5 dolog csak kettő: egyszerre vagyok extrovertált és visszahúzódó
Ezt hívják erőteljesen ambivertált beállítottságnak: szeretek társaságban pörögni, mindenhol ott lenni, lehetőleg egyszerre, és ha valahol ott vagyok, akkor tuti, hogy hallani fogod a hangomat. Utána viszont szeretek visszahúzódni egy könyvvel, filmmel, és visszaállítani az egyensúlyt. Az utóbbi két évben magam is megdöbbentem, mennyi elmaradásom volt visszahúzódásból, amit pótolnom kellett. Most viszont kezd visszalendülni az inga, mert egyre nagyobb szükségét érzem az új impulzusoknak.