No hát akkor boldog új évet mindenkinek, és csapjunk is bele azonmód a lecsóba. Kezdjük mindjárt azokkal a bizonyos újévi fogadalmakkal, amelyeket sokan szeretnek, még többen meg nem, de azért lássuk be, egy párat mindenki megfogalmaz magában, amikor eljátsszák a Himnuszt éjfélkor. Szóval nézzük meg őket egy kicsit közelebbről, na meg szokás szerint mindennek a fonákjáról is, mert olyankor szoktak kiderülni az igazi turpisságok. Már többször is írtam arról, hogyan nem érdemes nekifogni és hogyan igen (pl. itt, meg itt, meg itt), most inkább arról az oldalról közelíteném meg a dolgot, hogy milyen kérdéseket érdemes feltenni magadnak, mielőtt extra lendülettel belevágnál, majd azonmód bele is ütköznél a feltornyosuló akadályokba. Nézzük meg ebből a szemszögből a leggyakoribb fogadalmakat:
 |
| Image courtesy of David Castillo Dominici at FreeDigitalPhotos.net |
Most már aztán igazán veszek egy fitneszbérletet!
Ez így önmagában dicséretes, de mielőtt azonnal lecsapnál a szuperkedvezményes éves ajánlatra, később pedig kidobott pénznek éreznéd azt a nem kis összeget, kérdezz, és légy kíméletlenül őszinte magadhoz (tudod, én mindig erre biztatlak):
– Mennyire térképeztem fel a helyet? Ez volt legközelebb (ami persze nem lebecsülendő szempont), vagy körülnéztem a többi környékbeli edzőteremben, és valóban ez volt a legszimpatikusabb?
– Hányféle órájuk van? És vajon ha most beleszerettem a box-aerobikba, van rá esély, hogy hónapokkal később is élvezni fogom?
– Biztos, hogy bele fog férni időben? Nagyon aprólékosan gondold át a napirended, hagyva egy kis tartalékot az esetleges közbejövésekre is. Nincs annál bosszantóbb, mint amikor két hónap halogatás után jössz rá, hogy két hónapja halogatod az edzést.
Ha nem tudsz teljes meggyőződéssel igent mondani ezekre a kérdésekre, inkább gondolkodj rövid távon, mondjuk egy hónapban, és informálódj, tervezz, írd be fixen a naptárba, és ragaszkodj hozzá. Ha már kialakult a rutin, könnyebb lesz tovább vinni, ha pedig változtatni kell, akkor is egyszerűbb, ha nem kötötted le magad fél-egy évre. Az elköteleződés az agyban és érzelmi szinten történik, nem a pénztárcádban.
Diétázni fogok.
Oké, ez is jó, de hogyan? Mi a célod vele? Mennyi idő alatt akarsz mennyit fogyni? Vajon reális ez? És nem túl sanyargatós az ügy? Nem lesz tőle valamilyen hiányod? Ki mondja, hogy ez a diéta jó és hatásos? Szavahihető az illető? Nem lenne jobb diétázás, majd törvényszerű jojózás helyett inkább lépésenként átalakítani az életmódod? És akkor már neki is láthatsz felmérni, min kéne változtatni – tudod, megint jöhet a kíméletlen őszinteség, elvégre ki legyen egész őszinte hozzád, ha nem te magad -, és milyen lépésekben célszerű ezt megtenni. Szerintem hatásosabb, mint a legújabb hiperszuper diéta.
Többet pihenek, szórakozom, családozom.
Önmagában ez is rendben van, de ha kampányszerűen beleszaladsz a dologba, majd elsodornak a mindennapok, akkor sokat nem érsz vele. Úgyhogy itt inkább a gyakorlati megvalósításra kell koncentrálni: mikor van a legközelebbi, erre elkülöníthető időm? Mit tegyek, hogy erre a hétre is jusson valami, ami feltölt? Mi az ami nem annyira szükséges vagy delegálható, hogy felszabaduljon néhány órám? A tévéről például nem olyan nehéz lemondani, a bevásárlást meg lehet oldani a neten is, ésatöbbi.
Lecserélem a ruhatáramat!
Januárban leárazás, leárazás hátán, ami tök jó, de előbb inkább az alapokba fektess be, ha nem akarod feleslegesen szórni a pénzt. Tudod, melyek a te színeid? Tudod, milyen fazonokban gondolkozz? Tudod, meddig akarsz elmenni merészségben? Mi az ami még vállalható számodra? Először ezeken gondolkodj el, akár szakértői segítséggel, és csak utána cserkéssz a boltokban. A színekhez és a fazonokhoz különösen nem árt a szakértő, én a szín- és stílustanácsadói képzésen jöttem rá, hogy amit laikusként korábban gondoltam a saját színeimről, az mennyire nem úgy van – szóval ha segítségre van szükséged ebben, írj egy mailt a zoldsalata kukac gmail-re.
Spórolni fogok
Gondolom, nálad is lefogyott a malacpersely decemberben, de az ész nélküli spórolásból csak az lesz, hogy egy darabig kuporgatsz, megvonod magadtól azt is, amire tényleg szükséged van (pl. minőségi kaja a az ipari junkfood helyett), majd hagyod az egészet a viharba. Szóval kérdezz, válaszolj: mennyit akarsz megtakarítani? Mire spórolsz? Min tudnád megfogni a pénzt anélkül, hogy a fogadhoz kéne verned a garast? Ha egy kicsit el akarsz mélyedni a témában, én Kingát és Csillát ajánlom, mert hozzám hasonlóan ők is úgy gondolják, hogy a spórolás nem kuporgatás, hanem ésszerű életforma.
És a plusz egy: mindent megtervezek, leírok, leadminisztrálok, táblázatba foglalok.
A célok világos kitűzése, a tervezés, a lépésekre bontás nagyon fontos, de azért ne hagyd, hogy a nagy tervezésben control freak legyen belőled. Néha hagyd a fenébe a tervezést, a célokat, és LEGYÉL: Ne azért menj jógázni vagy futni, hogy egész pontosan 3,2 centiméterrel keskenyebb legyen a csípőd, hanem azért, mert jólesik. És igen, belefér néha egy extra gesztenyepüré, vagy egy pohár bor. Persze ésszel, de azért az élvezet is legyen a szemed előtt, ne csak a teljesítmény, a pipa és a plecsni.