Nálunk alapvetően gond van a kenyérevéssel, mert a pasik leginkább a fehér kenyeret szeretik. Én megeszem a barnát is, de azért nem tudom letagadni, hogy nekem is jól esik az a jó kis felfújt fehér zsemle. Néha sütök a Kenyérvarázs sorozatban kapható hatgabonás kenyérkeverékből kenyeret (gyakorlatilag a csomagoláson levő recept szerint, nem variálok vele sokat), de lehetne gyakrabban is.
Amivel viszont igenis variálok, azok a palacsinták és lepényféleségek. A Kismama babakonyhája című könyvet mindenkinek ajánlom, sok finom és egészséges, és nem utolsósorban egyszerű(!!!) recept van benne. Ebben találtam az almaomlett receptjét (itt egy másik változat, egy kicsit eltér a könyvben találhatótól, de nem sokban). Ebbe a nálunk almás palacsinta címen futó ügybe lehet mindenféle egészséges lisztet pakolni: a zabpehelyliszt nálam alap, de lehet keverni köles- vagy hajdinaliszttel, esetleg teljes kiőrlésű búza- vagy tönkölyliszttel, mindből finom, és még a fehérliszt-kedvelő pasik sem szoktak észrevenni semmit. Aztán szoktam még mindenféle lepénykenyereket is készíteni: fogom Ezékiel lepénykenyerének lisztkeverékét (bioboltokban kapható, nem túl horror áron, a fél kilós csomag 300 forint körül van), csinálok belőle sima palacsintatésztát, megsütöm és megtöltöm mindenfélével ízlés szerint: párolt zöldséggel, salátával, sonkával-sajttal, ahogy esik, úgy puffan. Eddig még senki nem panaszkodott…
Ezen a héten viszonylag sokszor készítettem ilyesmit, de azt mindenesetre megfogadtam, hogy kitalálok valamit arra is, hogy kisebb legyen a fehér, és nagyobb a barna kenyér aránya az étrendünkben.