A kisgyerekes anya az már csak olyan, hogy viszonylag ritkán megy étterembe, hogy aztán jól megírja az egészet a blogjában. Viszont a kisgyerekes anya rendel, lehetőleg egészségeset, ha nincs nagy kedve főzni. Aztán jól megírja az egészet a blogjában.
A Life&Food vega-házhozszállító céget egy kuponakció folyományaként fedeztem fel, és azt már az elején elárulom, hogy mindent összevetve nem okoztak csalódást. Pedig az első benyomás épp nem sikerült tökéletesre, konkrétan az első napra sikerült összegyűjtenem a viszonylag legkritizálhatóbb fogásokat.
A vega ételek házhozszállításával foglalkozó cégeknek megvan az a jó szokásuk, hogy mindig van indiai kaja is a menüsorban, engem pedig azzal, amiben curry is van, mindig meg lehet venni. Szóval a három tesztnap során mindig rendeltem egy indiai kaját, és a háromból két napon egy-egy tésztát is, hátha a tésztamániás nagyobbik kiskorú is kedvet kap. De mivel a kisgyerekes anyák nemcsak étterembe járnak ritkán, hanem konyhamalackává is gyakorta előlépnek, a tésztás kaják jó része is nálam kötött ki (én meg a konyhában, újabb gyerekbarát remekműveket alkotva, de ez már egy másik történet… 🙂 ).
Szóval curry, és első nap. A nepáli zöldséges curry zöldséges quinoával nem volt kirobbanó siker. Semmi baj nem volt vele, amolyan “rendben van, de ilyet én is tudok” kaja. Quinoát viszont nem ettem korábban (szégyen-gyalázat, hiszen több forrás szerint is nagyon egészséges), ennek a felfedezésnek örültem, jön még ilyen a konyhámba.
A juhtúrós gnocchi ízben rendben volt,. mondhatnám azt is, a maga műfajában tökéletes. Állagra viszont kicsit ragacsosabbra sikerült a kelleténél. A hozzá érkezett görög saláta viszont egyértelműen a kifogásolható kategóriába esett. Munkaebédet szállító cégről lévén szó, gondolom, az elviselhető munkahelyi légkör fenntartása végett maradt ki belőle a hagyma, amit valamilyen csípős, de teljesen görögsaláta-idegen fűszerrel pótoltak. Ráadásul a saláta az ideálisnál sokkal több lében úszkált, úgyhogy azt hiszem, ez volt a rendelések mélypontja (persze azért még bőven az ehető kategóriában).
A máglyarakás viszont rácáfolt az ezzel a sütivel kapcsolatos összes korábbi előítéletemre. (Valamikor gyerekkoromban egy gyermekkórházi vendégeskedés során kóstoltam először, gondolhatjátok, hogy nem lett szerelem a dologból. Viszont időről időre megpróbálkozom vele, hátha. Ettem már finomat, és kevésbé finomat, mostanában a “miért ne” szinten áll a viszonyunk.) Ez a verzió a dobozos kaja kategóriát magasan felülmúlva, egyszerűen nagyon finom volt, na ezt például biztosan fogok még rendelni.
Mint ahogyan a másnap érkezett édes-savanyú bhajit is, amely zöldséges rizs és szilva csatni társaságában foglalt helyet a dobozkában, majd a tányéron. A bhaji tulajdonképpen nem más, mint nagyon sok zöldség, és időnként némi házisajt fűszeres mártásban, amely ezúttal épp annyira volt édes, savanyú és pikáns, amennyire kell, szóval ez a cucc engem meggyőzött. És akkor még nem is szóltam a szilva csatniról, amelyik szintén nagyon rendben volt. A vadas szósszal és sült zöldségekkel tálalt tönköly-spagettit viszont átlagosra tudtam értékelni. Ehető, nincs vele semmi különösebb gond, de nem haladja meg a házhoz szállított ebédek átlagos ízvilágát.
Harmadik napra még egy indiai kaja jutott, becsületes nevén Kaju tamatar bhaji zöldborsós, kurkumás rizzsel és körte-dió csatnival. Szintén zöldségek és sajt (a leírás szerint egész pontosan paradicsom, darált kesudió, cukkini, karfiol, krumpli, sült sajt), szintén fűszeres szószban, de máshogyan fűszeresben, mint az előző napi adag. A körte-dió csatni pedig ismét világbajnok. Szóval lehet, hogy elfogult vagyok az indiai kajával, de nálam ez az ebéd is csillagos ötös minősítést kapott. Oké, tudom, hogy a dobozos ebédtől az ember nem várhatja az ember az ötcsillagos indiai éttermek ízvilágát, de e két fogás szerintem messze túllépett műfajának korlátain.
Az összbenyomás? Tetszik. A legrosszabb cucc is simán ehető, átlagos volt, nem ment el tőle az ember kedve a házhoz szállítós cégek említésétől is. A vega kaja általában jó választás, hiszen alapból növeli a napi zöldségfogyasztást. Az pedig külön tetszik, hogy a cég pár receptet is kitett a honlapjára, úgyhogy reszkessetek indiai éttermek, én azokat bizony ki fogom próbálni. Vagyis találkozunk még, indiai-ügyben mindenképp, de lesznek még kísérletek a PH-egyensúly, a vitalizáló, a low carb és az ínyenc ételválaszték körében is. Az árszínvonaluk is vállalható, ami a nem magyaros tömegkaját szállító vállalkozásokra nem szokott feltétlenül jellemző lenni. Szóval szimpatikusak 🙂