„Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? – Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.”
(Arany János)
Ez az idézet jött velem szembe az egyik kedves coach kollégám Facebook-oldalán. Persze ismertem már régről, egy időben a ballagási meghívók sztárja is volt ez a négy sor. Épp ezért gondolkodtatott el, hogy látom most, már nem egészen érettségiző korban ezt az egész verseny-dolgot.
18 évesen még természetes a verseny
Az, hogy minden második ballagási meghívóra ezt az idézetet teszik fel, szerintem teljesen természetes. Csúnya is lenne, ha 18 évesen az ember nem azzal a lendülettel indulna neki az életnek, hogy egyszerre lesz Nobel-díjas, olimpiai bajnok, rocksztár, filmsztár, és az Egyesült Államok elnöke. Meg persze azzal, hogy „mindent megteszek, hogy én legyek az első, hisz a fődíj egy csíkos napernyő” (erre a számra emlékeztek még?). Kell ez a lendület, mint ahogy az is kell, hogy egy idő után világossá váljon: nem baj, ha kicsit belátóbban bánunk az energiánkkal.
Image courtesy of stockimages/ FreeDigitalPhotos.net |
Kinek okoz csalódást a verseny második helyezettje?
A körülöttem élők jól tudják (néhányan csodálkoznak is rajta), hogy amennyire szeretem a hobbisportot, annyira vannak fenntartásaim az élsporttal kapcsolatban. Mert ott már rég nem az számít, hogy ki mennyire „akar”. A másodikban is pont annyi az akarat, mint az aranyérmesben, és ugyanannyi edzésmunka is van mögötte. Csak épp egy tizedmásodperccel rosszabb formában volt aznap, abban az órában. És máris „csalódást okozott” – te jó ég, kinek? A nézőnek, aki nagy hangon szidja, miközben legfeljebb fedettpályás söröskorsó-emelgetésben tudna elindulni? Még rosszabb, ha az illető legutóbb aranyérmes volt. Hiszen akkor elvárás van, a kedvencünk „elvesztette az aranyérmét”, és mindenki azon fog csámcsogni, hogy már nem a régi. Miközben ugye, csak annyiról van szó, hogy egy tizedmásodperccel lemaradt.
Image courtesy of marin/ FreeDigitalPhotos.net |
Pingback: Cosmopolitan Blogger Days, ahol nem csak a bloggerkedésről tanultam - Zöldsaláta
Pingback: MBBK Grafomágia - amiben hiszek, és amiben nem - Zöldsaláta