Ma, a Föld napján igazán időszerű a Whole Living áprilisi számának fő témája, a víz. A Víz világnapján ugyan már túl vagyunk, ám ha környezetvédelemben gondolkodunk, akkor az elsők között kerül elő a víztakarékosság, és a vízbázisok védelmének kérdése. Innen, a mi kis nyugati elefántcsonttornyunkból nehéz belegondolni, hogy a világ különböző tájain 1,2 milliárd ember egyszerűen nem jut hozzá a biztonságos ivóvízhez, miközben nálunk még a vécétartályba is elvileg ivóvíz minőségű víz csorog. Elvileg, mondom, mert a szennyezettség sajnos már nálunk is élő probléma: a Magyar Tudományos Akadémia tavaly nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint a magyar települések 40 százalékán gondok vannak az ivóvíz minőségével, és emiatt a lakosság negyede nem jut megfelelő minőségű ivóvízhez. A legnagyobb gond a vizek természetes arzéntartalma, de van, ahol az ammóniumionok mennyisége túl nagy. Van már olyan település, a Csongrád megyei Eperjes, ahol a helyi lakók már lajtoskocsiból kapják az ivóvizet, mert a vezetékes víz fogyasztását az egészségügyi hatóságok még 1998-ban megtiltották.
Klassz, ugye?
És persze ilyenkor jön az örök kérdés, hogy mégis, mit tehetünk mi, átlag városi lakók a víz szennyezettsége és pazarlása ellen. Nos, önmagunkban valóban keveset érünk, de ha mindenki csak egy picit hozzátesz a takarékossághoz, és visszafogja a szennyezést, a sok kicsi valóban sokra mehet. És hogy egyénileg is motiválva legyünk a víztakarékosságra: minden megtakarított köbméter – ahogyan minden elvesztegetett köbméter is – forintosítva jelentkezik a víz- és csatornadíjban (a megtakarított összeget pedig el lehet verni a bioboltban 🙂 ).
A Whole Living egy hosszú, komoly összeállítást is közöl arról, hogyan figyelhetünk oda, hogy minél kevesebb vizet fogyasszunk, és ami lefolyik a csatornán, az is minél kevésbé legyen szennyezett. A náluk megjelent infókból csak szemezgetek, mert azért van jópár olyan, ami a mi kis magyar városi miliőnkben jó eséllyel nem válna be (gyanítom, náluk sem). Azt a tanácsot például elég kerek szemekkel néztem, amely arra biztatott, hogy a vécében ne öblítsük le az apró-cseprő-folyékony dolgokat, csak akkor használjuk a tartályt, ha valami nagyobb dolog öblítésére van szükség. Hátizé, azt hiszem, ezen a szinten nálam már megbukik a környezettudatosság, mint ahogyan ott is, hogy cseréljük ritkábban a törölközőnket és az ágyneműnket. Volt viszont egy csomó olyan ötletük is, amelyik a higiénia különösebb sérelme nélkül is megvalósítható. Lássuk őket!
Tisztítás, mosás
– Minél kevesebb vegyszert engedjünk le a lefolyón: az olyan mérgek, mint például a durva tisztítószerek vagy a gyógyszerek, bekerülnek a vízbázisba, szennyezve ezzel az ivóvizet.
– Rossz hír a konzervatív kütyüelleneseknek: a gépi mosogatás sokkal kevesebb vizet fogyaszt, mint ha kézzel sikálnánk le az edényeket. Különösen, ha van ökoprogram a gépen.
– A mosogató- és a mosógépet egyaránt telepakolva érdemes elindítani. A kézi mosogatnivaló mennyiségét is csökkentheted, például egyáltalán nem szükséges minden pohár vízhez új poharat elővenni.
– A mosogatáshoz hasonlóan a kocsimosáshoz is elég kevesebb víz, ha nem házilag sikáljuk tisztára a gépet, hanem elvisszük az autómosóba.(Az viszont sajnos valószínű, hogy ott nem igazán környezetbarát tisztítószerekkel pucolják a karosszériát…)
– A tisztítószerekből érdemes koncentrátumot vásárolni, mivel azok gyártásához minden szinten kevesebb energiára és vízre van szükségük: nemcsak a szer maga tartalmaz kevesebb vizet, de a kisebb csomagolás legyártása is kevesebb energiát igényel. (És persze azt is hozzátenném, hogy vásároljunk minél kevésbé káros szereket, aki megteheti, térjen át a bio-tisztítószerekre. Aki pedig spórolni szeretne, annak érdemes előszednie az évszázados recepteket: a mosószóda, az ecet, a szódabikarbóna csodákra képes!)
– Az eldugult lefolyót például durva vegyszerek helyett (amelyek hosszú távon ráadásul keményen belekötik a szennyeződést a csőbe) kiválóan kipucolhatjuk egy-két evőkanál szódabikarbóna, ugyanannyi ecet és forró víz keverékével. Pakoljuk a fentieket egymás után a lefolyóba, és várjunk egy órát.
Konyha
– Arról minden környezetvédelmi tárgyú irományban sokat olvasni, hogy az ásványvíz helyett sokkal takarékosabb és környezetbarátabb dolog csapvizet fogyasztani. Ha viszont nem vagy biztos annak minőségében, érdemes beszerezned egy vízszűrőt. Ezek a berendezések rengeteg változatban kaphatók az 5-6 ezer forintos szűrőkancsóktól a pár tízezres, csapra szerelhető berendezéseken keresztül a több százezer forintos szupercuccokig, mindenki válogathat belőlük ízlése, pénztárcavastagsága szerint. A szűrő rendszeres cseréjét viszont nem érdemes elbliccelni, mert a koszos szűrőbetét többet árt, mint használ!
– Ha hideg vizet szeretnél inni, inkább tarts egy kancsóval a hűtőben, ahelyett, hogy hosszú percekig folyatnád a csapot. Ugyanígy, ha egy bögre teára vágysz, ne forralj fel a forralóban többszörös mennyiségű vizet. A zöldséget, gyümölcsöt is előmoshatod egy tál vízben, mielőtt folyó vízzel leöblítenéd. Az áztatóvíz pedig jó lesz a szobanövények öntözésére.
Kert
– Ne nyírd nagyon rövidre a füvet: az 5-6 centisre hagyott gyep jobban tartja a talaj nedvességét, kevesebbet kell öntöznöd.
– Gyűjts esővizet egy hordóban: öntözésre kiváló!
– Ha locsolsz, ne délben tedd, mert pillanatok alatt elpárolog a nedvesség. Nagyon meleg, száraz időben inkább este, hűvösebb, ám öntözésigényes időben inkább reggel locsolj.
– A növénytelepítésnél vedd figyelembe, hogy az egynyáriak több vizet igényelnek, mint az évelők.
– Ha a virágágyás földjét mulccsal takarod, kevesebb vízre lesz szükséged.
– Mielőtt locsolni kezdesz, szúrj le egy pálcikát a földbe: ha a felszín alatt 5 centivel még nedves, nem kell megöntözni. Ja, és figyeld az időjárásjelentést is, nehogy az eső helyett dolgozz!
Fürdőszoba
– Csepegtess pár csepp ételfestéket a vécétartályba, majd nézz bele a vécébe 15 perc múlva. Ha öblítés nélkül is színes vizet látsz, szivárgás van, ahol súlyos ezresek csepegnek el. Nehéz elhinni, de az ilyen szivárgások havonta akár 200 öblítésnyi vizet is elpazarolhatnak, ezt pedig a vízszámlád is keményen megérzi.
– Fogmosás közben már a legtöbben elzárjuk a csapot, de aki még környezettudatosabb akar lenni, az akkor is elzárhatja a vizet, amikor a kezét szappanozza, egy edényt dörzsöl át kézi mosogatás közben, vagy zuhanyzás közben szappanozza magát.
– Érdemes perlátort szerelni a csapokba, csapokra, és a zuhanyfejet is víztakarékosra cserélni. A vécétartály cseréjével is sokat lehet fogni a vízszámlán.
– A zuhany beállításakor elfolyatott, nem elég meleg – nem elég hideg vizet fel lehet fogni egy lavórban, és beletölteni a párásítóba.
– Ha lefaragsz egy percet a zuhanyzás idejéből, 10 liter vizet takaríthatsz meg. A Water Pebble nevű kütyü a kádba helyezve eltárolja az első zuhanyzásod idejét, majd minden ezt követő zuhanykor pár másodperccel előbb kezd el zölden, sárgán, majd pirosan villogni. Így pár hét alatt szépen meg lehet szokni, hogy ne áztasd magad túl sokáig a zuhany alatt (szerintem nekem jól jönne egy ilyen…)
Vásárlás
– A nátrium-laureth-szulfátot tartalmazó tisztálkodószerek (pl. a tusfürdők és a samponok többsége) nemcsak minket mérgez, hanem az élővizeket is, miután leengedtük őket a csatornán. Cseréld őket természetesebb kozmetikumokra! A mosószerek helyett is találhatsz természetes alternatívát.
– Egyél kevesebb húst: az állattenyésztés ugyanis a legvízigényesebb „iparágak” egyike. Kezdd mindjárt a vörös hússal: amerikai adatok szerint fél kiló marhahús előállítása nagyjából 7.000 liter vizet igényel (a szárnyas- és sertéshúsé valamivel kevesebbet). A legkisebb vízigényű tevékenység a zöldségek és gyümölcsök nevelése.
– Utasítsd vissza a nylonzacskókat: a kidobott zacsik végállomása sajnos igen gyakran a tenger.
– Ne kérj a reklámkiadványokból: a papírgyártás is rendkívül vízigényes dolog!
– …ahogy a ruhagyártás is: ha turkálókban válogatsz, nemcsak eredeti, divatos, hanem környezetbarát is lehetsz. Különösen a farmerodhoz érdemes a végsőkig ragaszkodnod: egy farmernadrág gyártása közben közel 11.000 liter víz fogy el. Durva, nem?