Imádom Susan Boyle-t. Amikor először láttam, elolvadtam attól, ahogy odamegy, mindenki lenézi, majd egyetlen dallal mindenkit levesz a lábáról.
Az átváltozásáról szóló hírek olvastán viszont elgondolkodtam. Tulajdonképpen nem csináltak vele nagy dolgokat, csupa olyasmire került sor, amit valószínűleg egyébként is megengedhetett volna magának: egy kis hajvágás, festés, szemöldökszedés, néhány nem túl drága új ruha, egy magas sarkú cipő – és máris szinte új ember lett a középkorú, vidéki hölgyből. Az jutott eszembe, hogy miért kellett mindehhez a tehetségkutató? Miért nem jutott már előbb az eszébe, hogy egy kicsit szebbre formálja mindazt, amit a természet adott neki (már persze a hangján kívül, mert az úgy jó, ahogy van)? Miért nem természetes az, hogy ha egyszerű dolgokkal is szebbé, igényesebbé tudjuk varázsolni magunkat, akkor megtesszük?
Ebbe a blogba ilyen dolgokat szeretnék gyűjtögetni. Olyanokat, amikhez nem kell milliárdosnak lenni, mégis kellemesebbé, igényesebbé varázsolják az életet. Az enyémet (szó sincs arról, hogy egy tökéletes életű mintacsaj akarná itt osztani az észt), a tiédet, meg bárkiét, aki erre jár. Emlékeztetőül magamnak, és mindenkinek, aki hasznát veheti. Csak úgy vegyesen, mindent beledobálva, amilyen egy igazi, egészséges, frissítő zöldsaláta.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..