És már el is érkeztünk a szelíd méregtelenítő program második hetéhez. Ennek a fejezetnek a témája a cukor, illetve egész pontosan az, hogy kevesebbet együnk ebből a finom, de értéktelen táplálékból. Előre szólok, nekem nagy kihívás lesz, mert ha édességről van szó, egészen komoly mennyiségekre vagyok képes. (Azért szerencsére az utóbbi evekben, és különösen az utóbbi hónapokban már fejlődtem e téren, de azért még van hová finomodni.)
A kutatók azt állítják, hogy az édes ízekre való rászokás az anyatejjel kezdődik. Ideális esetben ez az édeskés ital az első táplálékunk, ráadásként pedig mindenféle lelki jóságokat is kapunk vele. Ez aztán jó mélyen bevésődik az agyunkba, és az édességeknek később is hajlamosak vagyunk nyugtató hatást tulajdonítani (különösen, ha a szüleink egész gyerekkorunkban csokival, fagyival, sütivel gyógyították a lehorzsolt térdet).
Az az anyag viszont, amellyel a kívánt édes ízt elérjük, vagyis a finomított répacukor, minden létező szakértő szerint ártalmas. A mérsékeltebbek szerint azért, mert értéktelen táplálék: tele van kalóriával, viszont semmilyen hasznos tápanyagot nem tartalmaz. Ráadásul hirtelen a magasba löki a vércukorszintet, amely kicsivel később ugyanilyen gyorsan visszaesik, mi pedig csak annyit érzünk, hogy rettenetesen kívánjuk a következő cukros nasit. Ez pedig egyenes út az elhízáshoz, és a vele járó betegségekhez: a magas koleszterinszinthez, a magas vérnyomáshoz, a cukorbajhoz, és akkor még nem is beszéltünk az elhízásnak a megjelenésünkre, és ezen keresztül a lelkivilágunkra gyakorolt nem épp kedvező hatásáról. A legújabb kutatások szerint ráadásul a cukor a bőr öregedését is gyorsítja.
A kicsit radikálisabb egészségvédők egészen hosszú listán taglalják a cukor bűneit: a candidától a rákig, a gyerekkori hiperaktivitástól a női PMS-ig minden baj okozójának tartják, ráadásul azt állítják róla, hogy gonosz módon függővé teszi az embert. Ezekről a tételekről egyelőre vitatkoznak a kutatók, egyesek kiállnak mellettük, mások cáfolják őket, de ha csak a tizedük igaz, az már jó ok arra, hogy kevesebb cukrot együnk.
Nem biztatok arra senkit, hogy egyszerre dobjon el mindent, ami édes. Egyrészt épp azért, mert kár tagadni, szeretjük az édes ízt (aki nem, az szerencsés, és ezen a héten nem lesz nehéz dolga). Épp ezért az édességek teljes megtagadása komoly lelki megterhelés is, amelytől az ember vagy összeszorított fogú, orhorexia-közeli faszent lesz, vagy abbahagyja az egészet a harmadik napon, és mindezt egy képviselőfánkkal ünnepli meg. Mi pedig egyiket sem akarjuk, nem igaz? Ráadásul valamennyi csukorra szüksége van a szervezetnek – persze ez származhat gyümölcsből és egyéb természetes forrásokból is, nem kell feltétlenül finomított répacukornak lennie. Vagyis “mindent vagy semmit” szemlélet helyett inkább ésszel édesítsünk.
De akkor most hogy legyen?
– Először is, nem árt hozzászokni a kicsivel kevésbé édes ízekhez, különösen akkor, ha a kávédban vagy a teádban eddig megállt a kanál, és az epret is csak vastagon cukorba hempergetve tudtad elképzelni. Egy kiskanál cukor mínusz is komoly eredményt hozhat, ráadásul egészen új ízeket lehet így felfedezni.
– Cukor helyett használhatsz mézet (csak keveset, mert magas a kalóriatartalma), fruktózt, avagy gyümölcscukrot, steviát, xilitet is (ezek természetes eredetűcukorszármazékok, és jobban édesítenek, mint a répacukor, épp ezért kevesebb kell belőlük. Ráadásul a kalóriatartalmuk is alacsonyabb). A cukorhelyettesítőkről itt találhatsz bővebb infót.
– A sütik, cukros rágcsák helyett jobb választás az aszalt gyümölcs, vagy a diófélék. Édeskések, finomak, és egy csomó hasznos tápanyag van bennük. Van egy csomó olyan sütireceptem is, amelyek cukor helyett finomra aprított aszalt sárgabarackot írnak elő. Párat már kipróbáltam, nagyon rendben van a kész édesség íze.
– A mesterséges édesítőszerekkel kapcsolatban megint csak megoszlik a kutatók véleménye: van, aki állítja, hogy ártalmatlanok, más kísérletek viszont nagy mennyiségben rákkeltőnek találták őket. Sőt, van olyan kutatás is, amely szerint a mesterséges édesítők fokozzák a szervezet cukoréhségét. A fogyasztók közül is van, aki szereti őket, más viszont elviselhetetlen mellékízről panaszkodik már az első adag light kólánál. A magam részéről én évek óta nem tartok itthon ilyesmit, inkább mézzel vagy kevés fruktózzal, ínyenc pillanataimban kevés.barna cukorral édesítek.
– Figyelj a címkékre: a késztermékekben nagyon szép álneveken tudják elrejteni a cukrot a gyártók. módosított kukoricaszirup, dextróz, szacharóz, és a legtöbb -óz végű titokzatos összetevő voltaképpen cukorszármazékokat takar, és szinte mindenbe beleteszik, a reggelizőpelyhektől a gyümölcskonzervekig.
– Ha rendszeresen, egészségesen táplálkozol, és fehérje, összetett szénhidrát, valamint egészséges zsírsavak is vannak az étrendedben, egyenletesebb szinten tartod a vércukrodat. Így pedig kisebb a valószínűsége, hogy egyszer csak rád tör az ellenállhatatlan cukorroham, és még mielőtt észba kapnál, már tépsz is a pékség felé.