Folytatom a gasztromalackodást 🙂
Az történt, hogy a múlt héten felfedeztem a Sütidoboz blogot, ami a magamfajta édesszájúnak egy tömény kísértés, egyszerűen ránézni is jó, hát még… A mascarpone-addikcióm pedig remek alap volt hozzá, hogy elsőként ezt az almás-mézespuszedlis pohárkrémet próbáljam ki. Ha azt mondom, zseniális, akkor még nagyon keveset mondtam. Viszont rettenetesen telítős, egy normál adag simán megfekszi a gyomrot vacsora után. No meg zsír- és cukorbomba, szerény számításaim szerint van benne legalább kétmillió kalória per adag. Úgyhogy úgy döntöttem, megpróbálkozom a lightabb változatával, amely ha nem is cukor- és zsírmentes, de jóval kevesebb van benne mindkettőből.
Lássuk először is a helyettesítendő hozzávalókat: eredetileg ugye van benne 25 dkg mascarpone (úgy 80 százalék állati zsír, hoppácska), 5 dkg vaj (dettó), 2 dl tejszín (30 százalék állati zsír) valamint 10 dkg kristály- és 5 dkg porcukor. Na ezeket kellett valahogy úgy redukálni, hogy az íz azért legalább hasonló legyen az eredetihez. Így sikerült:
Hozzávalók, 3 kb. 2 dl-es pohárhoz (az egyéves kisebbik csemete még nem eszik pohárkrémet):
- 2 teáskanál mascarpone
- 6 evőkanál 100%-os almalé
- 1 kávéskanál porcukor
- 2 evőkanál hideg tejszín
- 3 közepes méretű alma
- 1 teáskanál vaj
- 1 teáskanál cukor
- 2 teáskanál méz
- 1 doboz joghurt
- 1 kávéskanál őrölt fahéj
- 6 szem mézes puszedli
Az almás réteghez meghámoztam, felkockáztam 3 almát. Egy teáskanál vajon karamellizáltam egy teáskanál cukrot (a nyírfacukor nem jó, nem tud karamellizálódni, itt muszáj cukrot használni), tettem hozzá 2 evőkanál almalevet, egy kis fahéjat, majd megpároltam benne az almakockákat. Amikor elkészült, félretettem, amikor pedig kihűlt,hozzákevertem még egy teáskanál mézet az íze kedvéért.
A mascarponés réteghez két teáskanál mascarponét kikevertem egy kávéskanál porcukorral (ez csak ezért kellett bele, mert szeretem a porcukor ízét, de lehet hozzá nyírfacukrot használni, vagy teljesen el is hagyható), egy teáskanál mézzel, 4 evőkanál almalével, két evőkanál tejszínnel (megint csak az íze és a selymessége miatt, a felverésével nem vacakoltam), és egy pohár joghurttal. Kicsit savanykásabb, viszont jóval könnyebb lett, mint az eredeti változat.
Adagonként két szem mézespuszedlit (sima boltit) apróra felkockáztam. A poharak aljára egy-egy evőkanál krémet tettem, erre jöttek a mézespuszedli-kockák (párat érdemes félretenni a tetejére). Erre jött poharanként két evőkanál krém, majd az almás réteg, végül a többi krém, mint az eredeti receptben. A tetejét pár kocka mézespuszedlivel és almával díszítettem. Összehasonlításul azt mondhatom, hogy a light változat íze csak kicsit különbözött az eredetitől. De próbáljátok ki, és nyugodtan meséljétek el a tapasztalatokat! 🙂