Jóságok: ricinusolaj a hajra

A ricinusolajról, mint hajhullás elleni szerről először Suz’n blogján olvastam: Suz’n-nek betegségből eredő hajhulláson is képes volt segíteni, így gondoltam, hogy az én egyszerű kis tavaszi “szőrváltásom” sem foghat ki rajta. Hát nem is: a ricinus, úgyis, mint totálisan ökobio hajnövesztő teljesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A hajam sokkal rugalmasabb, fényesebb lett tőle, és már a fésűben sem marad annyi szál, mint korábban.

Image courtesy of Grant Cochrane/ FreeDigitalPhotos.net

A gyógyszertárban egyszerre csak 30 millit adnak belőle, hiába mondom én, hogy külső használatra kérem – Suz’n szerint ez az a varázsige, amivel a nagyobb mennyiségekhez is hozzá lehet férni, hát, nálam sajnos nem használt, a patikusok résen vannak. A kiadható mennyiség egyébként azért van limitálva, mert a ricinus alaphangon hashajtó, és így igyekeznek elkerülni, hogy valaki eszetlen mennyiségeket kajáljon be belőle, ha az eredeti céljára használja. De itt és most ugye nem hashajtásról beszélünk, hanem hajhagyma-táplálásról, szóval nem enni kell a cuccot, hanem kenni, mégpedig a hajtövekre és a fejbőrre.

Én nem szoktam eltúlozni, a 30 millis üveg 3-4 hajmosásig is kitart, ami a körülbelül 200 forintos árat tekintve elég baráti. Öntök egy pici olajat a kezembe (néha turbózásként pár csepp Bánfi hajszesszel is megküldöm, összekeverve kenni is könnyebb), eltrutymákolom a kezemen, majd jó alaposan bedörzsölöm vele a fejemet és a hajtöveket. Ha elfogyott, újabb adag következik, egészen addig, amíg kellőképpen csapzottnak nem érzem magam. A kezemre tapadt maradékot belekenem a hajvégekbe, befésülöm az egész zsírt a hajamba, majd addig mászkálok így, amíg el bírom viselni a zsírosságot. Aztán kimosom, és máris ott a fény, a tartás, a sűrűség, meg minden, ami jó.

Két hátulütője van a dolognak: nekem egy kicsit hamarabb zsírosodik tőle a hajam, de ez csak annyit jelent, hogy mondjuk 3-4 naponta már mindenképp hajat kell mosni (korábban kábé 5 napig húzta ki, ha nagyon muszáj volt, szóval nem durva a változás). A másik a kimosása. Az sls-mentes biosamponokkal eddig is az volt a bajom, hogy nem birkóznak meg teljesen az egyszerű napi kosszal és zsírral, szóval pár hetente mindenképp be kell vetni az ipari zsíroldót (leánykori nevén a sodium-laureth-szulfátot). Na ez a probléma a ricinusolajnál fokozottan jelentkezik, a biosampon sajnos tisztelettel leveszi a kalapját előtte, és megáll a tudománya. Szóval azon, hogy hogyan lehet a hajmosást is kizöldíteni, ha már a hajnövesztőm teljesen természetes, még dolgozni kell egy pöttyet. Ökoanyuval is konzultáltam már sampon-ügyben, sajnos egyelőre ő sem tudja a tutit. De ha meglesz a megoldás, feltétlenül szólni fogok nektek itt a blogon!