Az utóbbi évek sztárjai kétségkívül a szénhidrátban nagyon szegény diéták. Az Atkinstől a paleóig mindenki azt hirdeti, hogy a szénhidrát maga a tömény borzalom, szóval ki vele, lehetőleg még messziről se nézegessük meg. Én most lehet, hogy nagyon ósdi elveket fogok képviselni, de az a helyzet, hogy eszem ágában sem lenne mindenféle szénhidrátforrást kirugdalni az étrendemből.
Persze nem mindegy, milyen szénhidrát is az, ami benne marad abban az étrendben. Az egyik csoport az egyszerű szénhidrátoké: ide tartozik például a gyümölcscukor, a répa- és a nádcukor. Ezek a szénhidrátok gyorsan felszívódnak, rövid időn belül megemelik a vércukorszintet, ám ez kis idő múlva ugyanilyen gyorsan vissza is esik. Az eredmény: hirtelen fáradtság, édességvágy. Ráadásul a cukorban gazdag élelmiszerek (nevezzük őket nevükön: az édességek, csokik, cukorkák, cukros üdítők) kevés hasznos tápanyagot tartalmaznak, lényegében üres kalóriák. Ezekből valóban nem érdemes sokat fogyasztani.
Más a helyzet a lassan felszívódó, összetett szénhidrátokkal: ebbe a csoportba tartoznak a keményítőtartalmú élelmiszerek, és az élelmi rostok. Ez utóbbiak segítik az emésztést, gondoskodnak a telítettség érzéséről (vagyis ha sok rostot eszünk, nem leszünk hamarosan újra éhesek), karban tartják a beleket, sőt, még a méregtelenítésben is segítenek. A keményítőforrások között is vannak olyanok – például a burgonya vagy a fehér lisztből készült kenyér és péksütemények – amelyek gyorsan megemelik a vércukorszintet. Ezek elsősorban a finomított, feldolgozott élelmiszerek, amelyekben alig maradt valamilyen hasznos tápanyag. Mások viszont, például a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér és péksütemények, vagy a hüvelyesek lassan emelik a vércukorszintet, ráadásul rostokkal is ellátják a szervezetet. Jó rostforrások a zöldségek és a gyümölcsök is, amelyek bár tartalmaznak természetes cukrokat, mégsem emelik meg túlságosan a vércukorszintet. Ha pedig a vércukorszintünk lassabban emelkedik, lassabban is esik vissza: vagyis megint csak hosszabb idő múlva leszünk újra éhesek.
Ebből pedig az következik, hogy a lassan felszívódó szénhidrátok, a rostforrások feleslegesen kerültek bele a “tűnés az étrendünkből” csoportba. Persze a mértéktartás itt is fontos, de a napi kalóriabevitelünk 50 – 60 százaléka nyugodtan állhat szénhidrátból. Ezt érdemes hüvelyesekkel, teljes kiőrlésű pékárukkal, zöldséggel, gyümölccsel, és nem pedig cukorral bevinni a szervezetünkbe. Egyszerű cukorból elegendő napi 10 – 30 gramm: ennyi körülbelül egy-három deciliter szénsavas üdítőitalban van.
És hogy miért van szüksége a szervezetünknek szénhidrátra?A szénhidrát energiát ad, meghatározza fizikai állapotunkat és hangulatunkat. A szénhidrátok az izmokban és a májban raktározódnak glikogén formájában, gyorsan mozgósítható energiaforrást adva a szervezetnek, A glikogén hiánya jelentős zavart okoz az izomműködésben, az agyi funkciókban és a vegetatív idegrendszer működésében: csökken az állóképesség és a fizikai teljesítmény, romlik a hangulat. Mértékkel fogyasztva tehát a szénhidrát fontos tápanyag: baj csak akkor van, ha túl sokat fogyasztunk belőle, ekkor ugyanis a felesleg valóban zsír formájában raktározódik el a testünkön.
Ha tetszett, a bejegyzés, szavazz a Zöldsalátára a GoldenBlogon! Kattints a képen a Szavazz gombra!