Az Urban:Eve blog Facebook-oldalán kommenteltem egyet a minap, és a virtuális beszélgetés közben az egyik kommentelő-társ megemlítette, hogy kifejezett örömöt talál benne, ha megfogad valamit, aztán jól megszegi. Ez nagyon megpendített valamit bennem, mert bár alapvetően fegyelmezett embernek tartom magam, és az átlagnál talán jobban is szeretek a szabályok szerint játszani, ha egy szabály/elhatározás/változtatás nem találja meg nálam a “szabad vegyértéket”, vagyis pár nap után is formainak és értelmetlennek érzem, akkor balhé van, fellázadok ellene. Ilyenkor jön elő nálam is az, hogy kifejezett örömöt jelent, ha kirúgok a magam által szorosra húzott hámból, mint a rossz ló.
Iskolás koromban ilyen volt például az iskolaköpeny (igen, én azokban az időkben voltam iskolás, amikor még kötelező volt). Utáltam, sose hittem, és most sem hiszek benne, hogy a társadalmi különbségeket el lehetne fedni egy ronda, kék nylonköpennyel. (Nem véletlenül volt sikk a 80-as években a méregdrága NIKE vagy Adidas-cipő, ami egészen biztosan nem került be a köpeny alá.) Általánosban még csak villámsebességgel téptem le magamról, ahogy kívül kerültem az iskolakapun. Gimiben vettem egy hatévesekre való darabot, leszedtem az ujját, és mellényként hordtam. Amikor meguntam, vettem a méretemnél három számmal nagyobbat, és varrtam a hátára mindenféle idétlen felvarrókat (egy pingvinre például máig határozottan emlékszem), leszedtem a gombjait, palástként lobogott utánam. És persze egy percig sem rejtette el, milyen ruhákat hordok, divatosakat-e, avagy csak a turkálóból valókat…
És – tartozom egy vallomással – ezért nem megy nekem hosszú távon sosem a FlyLady. Körülbelül negyedik este kezdek el lázadozni a mosogató tisztára sikálása ellen, nem bírom rávenni magam. Átemeltem belőle iszonyú hasznos dolgokat az életembe: pl. a “15 perc alatt rengeteg dolgot el lehet végezni” szabály zseniális, tényleg motivál, sok holtponton átlendített már. A zónabeosztás is remek dolog, lazán, de csinálom. A napi pár perces HotSpot-takarítás szuper. A napi feladatokkal, meg a tiszta mosogatóval viszont valahogy nem tudok mit kezdeni, akárhogy igyekszem. Mindenesetre ez az a rendszer, amelyikkel időről időre megpróbálkozom, ha egyszer tényleg tudom követni, tutira szólni fogok, mert egyébként tetszik a dolog. Csak született lázadó vagyok hozzá.
Ezen gondolkodva viszont összeszedtem pár dolgot, ami bejött, amikor lázadásból, vagy egyszerű önszabotázsból (ez a rosszabb verzió) szegtem meg a saját elhatározásaimat.
– Először is, érdemes utánanézni, mi áll a dolog hátterében. Félsz a változástól? A sikertől? (Nem írtam el, igenis, a sikertől is lehet félni – elvégre mi lesz, ha egyszer csak kiszárad a kényelmes kis mocsár, amelyikben eddig tapicskoltam?) Nem tartod magad érdemesnek arra, hogy lefogyj/minőségi biodolgokra válts/sok kacat helyett inkább egy jó minőségű darabot vásárolj? Vagy tényleg üresnek és formálisnak érzed az adott szabályt? (Ez esetben dobd ki a fenébe 🙂 ) Ez a művelet persze igényel egy kis köldöknézést, némi kényelmetlen őszinteséget és egy pici öniróniát, de megéri.
– Akár múltbeli mintákat is kereshetsz, amelyek öntudatlanul tovább élnek a mindennapjaidban. Lehet, hogy túl sokat mondták annó, hogy “mindent szépen el kell pakolni”? Persze nem kell ebben sokáig dagonyázni, de ha azonosítasz valamit, akkor nehezebb a szőnyeg alá söpörni.
– Szintén a fent emlegetett kommentelőtárs vetette fel azt a pozitív gondolkodásban és Agykontrollban evidensnek számító tételt, miszerint az agy nem tudja azonosítani a NEM szót. Vagyis kénytelen leszel pozitívan fogalmazni: “NEM leszek lusta” helyett “minden nap sportolni fogok”. Jó megoldás a vizualizáció is: lazulj el, és lásd magad, amint elérted a célodat: leadtál 5 kilót, rendes lakásban élsz, megtanultál németül. Ilyenkor nem kell azon filózni, hogyan csinálod, csak lásd magad a célnál, és éld át a jó érzést. Ha az agyad rákattan, megtalálja a módszert, ne félj.
– És ha már az előbb a “minden nap”-nál tartottunk: ne tűzz ki túl nagy célokat, mert akaratlanul is úgy fogod érezni, hogy ez neked nem fog menni. Nem kell minden nap sportolni, legyen a cél előbb a heti kettő. Aztán majd felemeled háromra, ha ez már jól megy. Vagy fél óráról negyven percre, egy órára, akármennyire.Ha a minden nap a cél, de egy nap mégis kimarad az edzés, rosszul fogod magad érezni. Ha kettő a cél, és kedden nem jutott rá időd, bepótolod szerdán, és sikerélményed lesz. Érzed a különbséget?
– Nem kell örökre tervezni, mert ez szintén demotiváló. Próbáld meg mondjuk megvalósítani a heti két edzést a következő hónapban. A hónap végén nézd meg, jobb lett-e neked (innen garantálom, hogy igen lesz a válasz). Akkor talán érdemes lenne még egy hónapba belefogni. Esetleg már három edzéssel… Ha pár hónapig ragaszkodsz valamihez, úgy beépül az életedbe, hogy már nem fogod kényszernek érezni.
–Egyszerre csak egy feladat! Nem véletlenül érvelek mindig a kis változtatások mellett. Nem kell egyszerre felborítani mindent, elég egyetlen kis változás a következő pár hétre. Mondjuk, hogy cukor nélkül iszod teádat, vagy sétálsz a munkából hazafelé. Ha már természetes, jöhet a következő.
– Lazaság, ezerrel! Nem kell az önmarcang, ha valami nem jött össze, inkább nézd meg, miért. Fogalmazd át az elhatározást, vállalj olyat, amin nem kell ennyit görcsölni. Ha a fogyókúra közepén egyszer csak jól bekajáltál, nincs vége a világnak, sőt. még csak a fogyásnak se. Holnaptól folytathatod ott, ahol abbahagytad, nem történt semmi, egyszer kilengtél, van ilyen. Ugyanígy nincsenek “tiltott” vagy “rossz” kaják sem. Van, amiből érdemes kevesebbet enni, ha fogyni akarsz, vagy csak egészségesebb akarsz lenni (pl. cukor, fehér liszt, ilyesmi). De néha lehet. Mondjuk először minden másnap, majd háromnaponta, majd hetente. Vagy amikor már nagyon csorog a nyálad (de csak ha nagyon csorog!). Ha teljesen letiltod magad róla, tuti, hogy kívánni fogod ezerrel, és máris annyi az elhatározásnak. Szóval ne tilts, inkább javasolj, így könnyebb barátságban maradni önmagaddal.
– Időről időre tegyél valami olyat, amit csakis magadért, az élvezet kedvéért teszel. Például ülj be egy kerthelyiségbe egy cappuccinóra, hagyd a rohanást másra. Vagy vegyél valami szuper illóolajat, és irány a fürdőkád. Ez a csöppnyi kényeztetés és dekadencia eltünteti azt az érzést, hogy mindig fegyelmezetten, elvárásoknak megfelelve kell élned.