Többször írtam már, hogy a kapszulagardrób nem feltétlenül az én asztalom, én inkább Pom-Pom vagyok, aki hol ilyen, hol olyan. Ehhez pedig több ruha kell egy kapszulányinál. Az utazás viszont más történet. Amikor egy kézipoggyász a limit, akkor az ember lánya ötször is átgondolja, mit pakol. A legtöbb fapados légitársaság 40x30x20-as kézitáskát engedélyez, amibe szűken, de belefér egy heti cucc, legalábbis akkor, ha nem kell különleges alkalmakra felkészülni, csak a szokásos városnézés, esetleg fürdés a program.
Íme, az egy hetes kézipoggyász
Ebben a kézipoggyász méretű egy hetes ruhatárban van öt póló, két nadrág, két cipő, és egy ing, feltételezve a nyári időt – ha némileg hűvösebb időjárás is várható, akkor ehelyett egy kapucnis felsőt viszek magammal. A hosszabb nadrág, az ing (vagy kapucnis), az egyik póló és a nagyobb helyet foglaló sportcipő rajtam van repüléskor. A többi megy a táskába, és mindezt kiegészíti még némi fehérnemű (bugyi, zokni, melltartó), egy alvós póló, egy fürdőruha, egy mikroszálas, kicsire összehajtható törölköző és egy nagyon vékony flip-flop papucs, plusz pár utazós méretű tisztálkodószer. Ja, és egy kisebb kézitáska, hiszen a városnézést nem hátizsákkal szeretem tolni. Az úti patikás neszesszer az egyetlen, amit, ha családdal megyünk, nem én viszek.
Ebből a ruhatárból (BTW, az Élet Színesben blogomon és annak Insta-oldalán jártál már?) simán el lehet élni egy hétig, akár a várost járom, akár vacsorázni megyek, akár strandolok . Három napra, strand nélkül még kevesebb a pakolni való. Annyit még megemlítek, hogy a két nadrág, a két body és a két fehér póló mind a Bonprix oldaláról érkezett.
Hazafelé a kézipoggyász is nehezebb
Idén Isztambulba utaztunk 8 teljes napra – a repülők menetrendje is a barátunk volt, első nap hajnalban repültünk, utolsó nap pedig éjjel jöttünk vissza. Napi átlagban 30 000 lépés jött össze a városi mászkálással, de áthajóztunk a város környéki Herceg-szigetekre is tengerpartozni, kicsit pihenni. A városnézésnél egyébként érdemes tudni, hol várnak el térdet, vállat takaró ruházatot, vagy egyéb felöltözést – a dél-európai templomokban ugyanúgy elvárás az illendő öltözet, mint az isztambuli mecsetekben, sőt, az utóbbi helyeken a fejkendő is kötelező. Ha tudod, hogy sokat mész majd ilyen helyre, akkor a bermudát lecserélheted egy második vékony hosszúnadrágra, egy selyemkendő pedig akár a zsebedben is elfér. Egy átlagos, nyugisabb nyaraláshoz viszont bőven elegendő a fenti kézipoggyász. Már csak azért is, mert visszafelé úgyis jobban tele lesz a táskád, én pl. némi rózsaillatú török szappant és hasonló jóságokat cipeltem.
Annyi karbantartást igényel a dolog, hogy esténként kimosod a pólót, fehérneműt, ami aznap rajtad volt. Öt perc munka, és mindig van tiszta ruhád. Ezek az outfitek csak ötletadók, mivel az alapruhatár a „minden mindenhez megy” elvén működik, tényleg bármilyen kombinációt létrehozhatsz vele.
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere inkább beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára! Az Instagram-oldalamat pedig a rendszeres self-care tippekért érdemes követned.
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Olvasd el ezt is!
Egy utazás, ami rólad szól – és az outfitedről
Nyaralás és tanulás az új trend
Körbe fürödni Magyarországot: Barack Thermal Resort, Tiszakécske
Pingback: Ausztria egzotikus élményekkel is vár - Zöldsaláta