Mint minden folytonos időhiánnyal küzdő ember, én is megpróbálkozom időnként azzal, hogy egy-egy éjszakába nyúló meló miatt elmaradt alvást a hétvégén próbáljak behozni. Alapból késői típus vagyok, éjszaka jobban tudok dolgozni – bár az utóbbi időben mintha már rosszabbul bírnám az éjszakázást. Másnap viszont elég gyűrött tudok lenni, különösen, ha …
Én alapvetően afféle szélsőséges, mediterrán léleknek tartom magam: azt gondolom, minden őrületnek helyet kell csinálni az életünkben, néha kell asztalon táncolni, pukkadásig jóllakni, sőt, ha úgy hozza a sors, akár még ordítva veszekedni is – sokkal jobb, mint évekig csendben puffogni. Nagyon bírom az olaszokat azért, mert nem csendesek, és …
Ó, az a híres munka-magánélet egyensúly! Amiről általában az jut az eszünkbe, hogy vannak a fantasztikus szuperanyák, akik csont nélkül, lazán menedzselik, miközben mi, egyszerű földlakók úgy érezzük magunkat, mint a bohóc, aki rohangál a pálcákon pörgetett tányérok között, csak néha orra esik a saját lábában. Amit így megpakolnak, az …