Úgy kezdődött, hogy megálltam a szupermarketben a polc előtt, és eltűnődtem, hogy melyiket vegyem: az egyszerű asztali sót, vagy a tengeri változatot? Van valami különbség, vagy a tengeri csak azért tűnik jobbnak, mert a tengert idézi, és nekem az ilyesmi azonnal pozitív képzeteket indít el a fejemben?
Amikor hazajöttem, nem tudtam megállni, hogy utána ne nézzek a témának. Nos, az a helyzet, hogy a legtöbb hozzáférhető forrás szerint a tengervízből lepárlással létrehozott tengeri só valóban értékesebb, mint a sóbányákból kitermelt kősó, ami asztali só vagy vákuumsó néven kerül az asztalunkra. Ez utóbbiból ugyanis az ipari feldolgozás és a finomítás során minden „szennyeződést”, azaz mindent, ami nem nátrium-klorid, gondosan eltávolítanak. A jó minőségű tengeri só viszont ezen a két elemen (azaz a nátriumon és a klóron kívül) még 82 másik elemet is tartalmaz, nyomokban például van benne magnézium, kálium, jód, vagy cink. Mindez persze csak a természetes tengeri sóra igaz, a finomított verziókból ugyanis ezek nagy része elvész a feldolgozás során, bár a tengeri só íze így is kicsit más lesz, mint a kősóé.
Ugyanakkor sajnos szennyezett is lehet a tengeri só – néhány francia sólepárló üzem például már be is zárt a tengervíz szennyezettsége miatt. A minőségi termékek esetében azonban ettől nemigen kell tartani.
És végül néhány érdekesség a sóról:
– Só nélkül egyetlen ép gondolatunk sem lehetne, ugyanis az idegrostjaink csak a sóban lévő elemek jelenlétében továbbítják megfelelően az impulzusokat.
– Túlfogyasztása ugyanakkor nem egészséges, növeli a vérnyomást, fokozza a szervezet vízvisszatartását, vagyis például a narancsbőrnek sem tesz jót. Elegendő lenne belőle 0,2 gramm naponta, ezzel szemben átlagosan napi 15-20 grammot is elfogyasztunk.
– Az asztali só jódozása azért terjedt el, mert a felmérések szerint a népesség jó része nem jut elég jódhoz, pedig ez az elem elengedhetetlen a pajzsmirigy megfelelő működéséhez, ezen kívül az anyagcsere, a vérkeringés és az idegrendszer működtetéséhez. A golyva (más néven struma, pajzsmirigy-megnagyobbodás) a só jódozásának köszönhetően ma már viszonylag ritka betegség a fejlett országokban.
– A só fokozza néhány vegyület illékonyságát, így aromásabbá teszi az ételeket, ráadásul a benne levő nátrium a keserű ízt is képes bizonyos fokig elnyomni.