Határaink meghúzása: nem önzés, inkább jó példa!

Self-care mentorként, coachként számtalanszor ütközöm bele abba, hogy mi, nők sokszor azért nem tudunk elegendő időt fordítani magunkra, mert egyszerűen nem sajátítottuk el a képességet, amellyel kommunikálhatnánk: elég volt. Pedig a határaink meghúzása nem önzés, nem mások kirekesztése az életünkből. Épp ellenkezőleg: ezzel biztosíthatjuk az egyensúlyt az életünkben, és ezzel adhatunk jó példát a gyerekeinknek.

Valentin-Gyurics Nikoletta coach, mediátor kolléganőmmel, aki az erőszakmentes kommunikáció szakértője is, arról beszélgettem, hogyan lehet úgy kommunikálni mindezt, hogy a határaink meghúzása mindenki javát szolgálhassa.

A határaink meghúzása errefelé nem szokás

Valentin-Gyurics Nikoletta coach, mediátor és szociálpedagógus egyéneket és családokat segít hozzá, hogy egyéni, párkapcsolati és családi elakadásaikat, gondjaikat békés mederben legyenek képesek megoldani. Így merült fel a beszélgetésünk során, hogy vajon, ha már nagyon elegünk van a ránk háruló feladatokból, és túl soknak érezzük a mindennapok terhelését, hogyan lehet higgadtnak maradni, és valamiféle win-win helyzetet kialakítani?

„Nagyon sokan hozunk olyan mintát a családunkból, amelyben a határaink meghúzása önzésnek számít. Ehelyett a megfelelés, az önfeláldozás dominál” – mondja Nikoletta. Ráadásul a mi kultúrkörünkben évszázados, évezredes hagyománya van annak, hogy az önfeláldozást értékként kezeljük. Az önmagunkkal való törődés viszont kiszorul a hagyományos értékek köréből. Mindent elvállalunk, nem tudunk nemet mondani. Csak akkor lázadunk fel, amikor már nagyon nem bírjuk – akkor viszont már nehezen tudunk higgadtak maradni.

Mire mondunk igent és mire mondunk nemet valójában?

„Ehelyett kellene időben megfogalmazni, mire is mondunk igent, mire mondunk nemet, és mire is lenne valójában igényünk” – teszi hozzá Nikoletta. – „Elgondolkodtató például, hogy amikor a századik túlórára is igent mondunk, akkor nemet mondunk a családi időre. Pedig hosszú távon valószínűleg annak lenne több a haszna, ha ebben a néhány órában inkább a gyerekekkel lennénk. Általában is jellemző, hogy nőként sokkal több felelősséget veszünk magunkra, mint amennyit valójában kontrollálni tudunk. A hagyomány és a média is azt sugallja, hogy mindenről a nő tehet. Arról is, ha a férjnek vasalatlan az inge, ha a gyerek rossz jegyet hoz, vagy ha nem ízlik a családnak a vacsora. Ezekből a terhekből kellene letenni valamennyit a határaink meghúzása segítségével.”

Nikoletta szerint, ahelyett, hogy megvárnánk, míg eljutunk a végkimerülés állapotába, időben végig kellene mennünk egy többlépéses folyamaton. Először is, fel kell ismernünk, mit érzünk: fáradtak vagyunk, kimerültek vagyunk stb. Ezután meg kell fogalmazni, mi is valójában a probléma, és mire lenne szükségünk, ahhoz, hogy megoldjuk. Például nehezen bírjuk egyedül a házimunkát, és arra lenne szükségünk, hogy valaki elmosogasson, vagy kiteregessen. A harmadik fázisban pedig meg is kell fogalmaznunk mindezt az érintettek felé.

Határaink meghúzása és a következő generáció

Fontos, hogy ilyenkor végig magunkról beszéljünk. A „ti nem vagytok képesek segíteni” helyett jobb úgy fogalmazni, hogy „fáradt vagyok, nekem ez sok egyedül, szeretném, ha kiteregetnél.” Ezzel nem csak békésebb mederben tarthatjuk a beszélgetést, hanem arra is példát adunk, hogy szabad megélni az érzelmeinket, segítséget kérni, és kompromisszumot kötni. (Persze az is fontos, hogy ha sikerült win-win megoldást találni, akkor be is tartsuk és be is tartassuk a megállapodást, ne hagyjuk elsikkadni.)
Merthogy a határaink meghúzása nem csak nekünk segít, hanem példa is. A gyerekek nem a hangzatos szólamokból tanulnak, hanem abból, amit maguk körül látnak. Nem lenne jó, ha a következő generációban a mindent egyedül csináló, fáradt anyuka képe már csak emlékként létezne?

Nikoletta honlapján részletesen is tájékozódhattok róla, miben tud segíteni:.
A családi konfliktusok megoldását szolgáló Facebook-csoportban pedig akár azonnali segítséget is kaphatsz.

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit