HetiCoach: Na, ezért kell fellépni a csúfolódás ellen!

HetiCoach: Na, ezért kell fellépni a csúfolódás ellen!

A csúfolódás, beszólogatás elég nagy piros gomb nálam, mondjuk úgy, vannak vele rossz tapasztalataim iskolás koromból, úgyhogy nem célszerű nyomogatni. Szerencsém volt, mert engem megkeményített a dolog, és elég korán megtanultam, hogy nem kell erőnek erejével beilleszkedni egy olyan társaságba, ahol egyesek nem akarnak befogadni. Az is életre szóló tanulsága volt a dolognak, hogy a mások véleménye, és a „mit fognak szólni” egyszerűen nem szempont. Ahogy az internetes közösségben mondják, trollokat nem etetünk, hülyéket meg nem gyűjtünk.

Ettől függetlenül, ha tehetném, főbenjáró bűnnek tekinteném egyes gyerekek kipécézését, gúnyolását a gyerekcsoporton belül. A beszólogatós majmocskák szerencséje, hogy nem lettem tanár, mert elég komoly büntibe raknám, akit ilyenen érek. És nem, nem értem, hogy miért nem tudja még mindig kezelni a dolgot a pedagógusok egy jó része: egyszerűen csak kőkeményen kéne szankcionálni a dolgot, null tolerancia, és passz. Kést sem rántunk az órán, mert annak következménye van. A gúnyolódásra meg sokszor még mindig csak a „védd meg magad, fiam”, meg az „illeszkedj be a közösségbe” a válasz (tisztelet azoknak a pedagógusoknak, akiknél ez nem ennyi).

A gúnyolódás egyáltalán nem vicces
Igen, lehet kilógni a tömegből. Ez nem bűn, és nem elítélendő tulajdonság (Fotó: pixabay.com)

Tudom, hogy ez a kísérlet, amit az IKEA vett videóra, sem új dolog, az Agykontroll-tanfolyamon is az egyik első kipróbálandók közé tartozik, ott csírázó babbal szokták elővezetni. Annyi a lényege, hogy az egyik növényt a kettő közül dicsérni kell, a másikat pedig csúfolni. Pár hét után meg lehet nézni az eredményt. Na, pont ezért kellene szankcionálni a szekálódást. Nem, egyáltalán nem vicces. (És senki ne jöjjön azzal, hogy ez így nem egzakt tudomány. Nem az a cél, hogy bebizonyítsuk, hogy a szekált növény 2,5 centiméterrel kisebb, mint a dicsért. A cél az, hogy demonstráljuk, hogy a szekálás még egy zöldfélének sem esik jól, erre pedig tökéletes a dolog.)

Akiket pedig érint, azoknak üzenem, hogy ne adjátok meg azt az örömöt a genyáknak, hogy befordultok a hülyeségüktől. Fapofa fel, még a védekezésre sem kell erőt pazarolni. Otthagyni a majmot, ahol van, és erősen menni arra, amerre ti akartok. Nem kell mindenáron beilleszkedni, az erőltetett jópofizással, és a saját érdekeitekkel szembemenő alkalmazkodással senkinek a szeretetét nem lehet megvásárolni. Nem kell mindenkinek egyenkockának lenni, sőt, a különcség elég sokszor érték. És ha megmaradtok önmagatoknak, akkor garantálom, hogy lesz olyan, aki nem a megfelelési kényszereteket fogja értékelni, hanem a valódi személyiségeteket. Addig is szép a középső ujjatokon a manikűr, hadd lássa, akit illet.


Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Ésszel, szívvel, lélekkel:
Judit

2 Comments

  1. Pingback: Ciki vagy cuki – miért hagyod, hogy karámba zárjanak?

  2. Pingback: Az elfogadás csak a külsőre vonatkozik? - Zöldsaláta

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .