Reggelik kenyér nélkül

Ha már augusztus 20., meg új kenyér, akkor beszélgessünk kicsit a kenyérről. Illetve arról, hogy kell-e feltétlenül annyi kenyeret enni, és ha nem, akkor mivel érdemes helyettesíteni. Valószínűleg többször is leírtam már, hogy semmilyen “izmusban” és diétában nem hiszek, illetve abban hiszek, hogy mindenkinek más válik be. Épp ezért nem gondolom, hogy minden hízás, és egyáltalán minden rossz forrása a szénhidrát, illetve a glutén lenne, ugyanakkor készséggel aláírom, hogy nem feltétlenül hasznos a kenyeret is kenyérrel enni, főleg, ha az illető kenyér fehér.

Image courtesy of samuiblue/ FreeDigitalPhotos.net

Azt is be kell vallanom, hogy reggelire eléggé kenyércentrikus vagyok. Egy szimpla joghurttal nem érném be, nekem valahogy kell valami rágnivaló reggel. A tojásos-virslis-sonkás vonal meg túl sok. Ráadásul, amilyen félkómás állapotban szoktam felkelni, az sem kifejezetten járható út, hogy háromfogásos villásreggelit kotyvasszak, ha pedig mindez még időhiánnyal is meg van spékelve, na, akkor aztán végképp nem. Vagyis marad a pirítós-tea kombó. Viszont az meg nem annyira egészséges, úgyhogy az utóbbi időben gyűjteni kezdtem az egészséges reggeliötleteket. Nem feltétlenül gluténmentes és low-carb, de a fehér kenyérnél mindenképp egészségesebb variációk.

– Első körben a leglogikusabb választás a teljes kiőrlésű kenyér, azzal az a baj, hogy kevés olyan típusa van, amit igazán szeretnék. Ami igazán bevált, az a Jókenyér-féle wellness-kenyér, az tényleg finom. További típusok tesztelés alatt.

– A másik kedvenc az extrudált kenyér, nem az Abonett-szerű felfújt izék, hanem a teljes kiőrlésű, ropogós, skandináv változat. Ezt szoktam megkenni valamilyen túrókrémmel (hol zöldfűszeressel, hol mézzel édesítettel, hangulattól függően), és némi gyümölcsöt is eszem mellé. Ha nagyon húsos kedvemben vagyok (bár ez ritka, nekem reggelire túl sok a húsféle), akkor egy szelet sonkát pakolok a tetejére, de a sajt is be szokott válni.

– Müzli helyett újabban bevetettem a zabpelyhet, amelyet forró, vizezett tejjel öntök le, és mézzel édesítek. 10 perc alatt nagyjából beszívja a folyadékot, ekkor ráreszelek egy almát (vagy valamilyen más idénygyümölcsöt keverek hozzá), és megszórom egy pici fahéjjal. Pont annyira ropogós, rágható, és laktató, amennyire szeretem. A zabkása főzős változatát is el szoktam készíteni, de azt csak a nagyon ráérős reggeleken.

Image courtesy of Serge Bertasius Photography/ FreeDigitalPhotos.net

 -A zabpehelyből és a mindenféle pehelymixekből müzli is szokott készülni, kicsit megpirítom, hogy ropogósabb legyen, és összekeverem durvára vágott dióval, mogyoróval, meg ami épp van otthon, valamint szintén apróra vágott aszalt gyümölccsel. Általában elég hamar elfogy 🙂 Gyümölcsös joghurthoz, vagy sima joghurthoz szoktam hozzákeverni, de tejjel is finom.

A kipróbálásra váró receptek között egyelőre kettő sorakozik:

– Az egyik ez a reggeli banana split, amely annyiból áll, hogy egy félbevágott banánra ráhalmozok néhány kanál görög joghurtot, és pár pötty lekvárral, mandulaszeletekkel és gyümölccsel díszítem. Nekem elég jól hangzik.
– A másik az almaszeletekből és a közéjük kent mogyoróvajból (esetleg az édesszájúak kedvéért mézzel ízesített mogyoróvajból) álló “szendvics”, szintén mogyoróval, mandulával. pelyhekkel díszítve. Ez is elég tetszetős 🙂