A nyár zenés oldala: koncertek és egyéb lelki wellnesskedések

Folytatom a nyári beszámolót – ezúttal a nyárnak arról az oldaláról írok, amelyik nekem alapból kiemelten fontos. Többször írtam már, hogy egy koncert számomra felér egy lelki wellness-hétvégével, és ezen a nyáron igazán nem panaszkodhattam ez ügyben.

A nyaralást, ugye, a nyár elején nagyjából letudtuk, így mire visszajöttünk, még épp csak elkezdődött a vakáció – többek között ezért is jó korán nyaralni :). És ezzel szinte egyidőben beindultak azok a koncertek, amelyekre gyakorlatilag december óta vártam.

A koncertek nekem felérnek egy wellness-hétvégével
Ezt az embert még mindig nagyon bírom. A tömeget elnézve ezzel nemcsak én vagyok így…

19-20 éves korom két nagyon kedvenc, meghatározó zenéje a Guns N’Roses, és Alice Cooper. Szorosan egymás után, vagy inkább egymással átfedésben rajongtam értük, és ez nem múlt el nyomtalanul, most is ott vannak a kedvenceim között. Most pedig úgy hozta az élet, hogy sok-sok év után az idén egy hónapon belül mindkettő koncertjét sikerült abszolválnom. 

Bár a Guns minden létező utódállamát láttam, amikor erre jártak, mégiscsak a régi, klasszikus felállás (vagy legalábbis nagyjából az) az igazi. Úgyhogy amikor újra összeálltak, és koncertezni kezdtek az USA-ban, nagyon drukkoltam, hogy jöjjenek valahová a közelbe is – ebből lett a bécsi koncert, július 10.-én. Emlékszem, amikor beindult a jegyek online árusítása, percekkel előbb már ott szteppeltem a billentyűzeten, mondván, hogy nekem ide márpedig jegy kell. Mondjuk az árától három napig hiperventilláltam, de utólag azt mondom, hogy ott egye meg a fene az egészet, ha az ember néha nem költ ennyi luxusra. Mert óriási élmény volt, szorosan feliratkozott a legendás, 92-es, Népstadion-beli Guns koncert mellé a listára.

Ilyen mosolyt leginkább csak koncertek előtt látsz rajtam
Itt már azért eléggé örült a fejem, hogy ’92 után újra egy igazi Guns koncerten vagyok 🙂

 És ami a csoda: minden balhé, egy perc késés nélkül tolták végig a háromórás bulit, és gyakorlatilag az egész turnét Amerikától Európáig (plusz közben Axl végignyomta az AC/DC-t is, ne felejtsük el, szóval maximális respect). Eljátszották szinte az összes nagy számukat (na jó, a Don’t Cry az egy kicsit azért hiányzott, legenda az is), mellé pedig olyan finomságokat, mint például az Estranged, ami elképesztő nagy kedvencem volt anno a hőskorban. A Civil War-t pedig legyenek kedvesek mostantól napi egy órán keresztül full hangerőn bömböltetni a világ összes hangszórójából, hátha fejükhöz kapnak páran, hogy hát mégis hová a fenébe haladunk úgy globálisan. Persze öregedtek a fiúk is, de nem áll rosszul nekik, és még mindig szerethetőek (igen, Axl-lel is elfogult vagyok, a mostani külsejével, és minden őrületével együtt).


Alice Cooper pedig maga a csúcs, a profizmus, a Porondmester a cirkuszban, a központ, akire nem lehet nem odafigyelni. A Poisont pedig nálam nehéz lenne überelni, annak bérelt helye van a kevés szuperkedvenc között. Úgyhogy nem is ragoznám sokat, milyen volt ’97 után újra élőben hallani, olyan őrületekkel együtt, mint a Lost in America, vagy a koncert végi School’s Out, amelybe Alice bácsi beépített egy kicsit az Another Brick in the Wall-ból (úgy tűnik, ő is mélyen rögzült élményeket szerzett a saját iskolarendszerükben…). Előtte meg lazán egy Saxon, akikről csak annyit szeretnék mondani, hogy kérek szépen majd annyi energiát az ő korukban (vagy akár most is, köszönöm). Biff Byford egy született angol lord, that’s all, folks 🙂

És ez csak egy nap volt a FEZEN négy napja közül. A többi bulira nem készültem annyira, mint az Alice Cooper koncertre, mégis nagyon kár lett volna kihagyni őket. Először is a Therion, akiket anno a Miskolci Operafesztiválon láttam legutóbb, majd szégyen és gyalázat, de kicsit kikerültek a fókuszból. Mostanáig. Láttam már pár jó koncertet és eredeti egyéniséget a színpadon, de Thomas Vikström kisugárzása, na az valami nem mindennapi. Amikor elkezd énekelni, és olyan aurája van, hogy konkrétan rá lehet támaszkodni. Aztán a Blind Guardian, akiknek eddig csak DVD-n láttam koncertjét, és nagyon kíváncsi voltam, milyenek élőben. Nem okoztak csalódást, elképesztően jók voltak. Pont a drámás, nagyoperás Therion ellentétei, kiállnak farmerban-pólóban, minden feszkó nélkül – de csak eddig az ellentét, mert aztán ők is olyan koncertet nyomnak, hogy megszűnik körülötted a világ.

A FEZEN-es koncertek egyik legjobbika
Thomas Vikström avagy aura kimaxolva

Vagy az Ignite, akikről eddig nagyrészt csak annyit tudtam, hogy “ja, ők az az amerikai banda, akiknek magyar az énekese”, vagy tán még ennyit se. És kijönnek a színpadra, én meg úgy megyek ki a koncertről, hogy Téglás Zolinál kevés üdítőbb és szimpatikusabb figurát láttam az utóbbi időben, for president konkrétan. 

Bulizenének pedig ott volt a Paddy and the Rats, szép szülővárosom szülöttei (a Miskolchoz fűződő bonyolult érzelmeket majd máskor elemzem, ez a cikk most nem erről szól). 40 fok ide vagy oda, én úgy ugráltam végig a FEZEN-es koncertjüket, ahogy azt kell. A nyár zárásaként pedig, immár szeptember elején megismételtük mindezt a Barba Negrában, gyerekestül, csak mert tényleg családi kedvenc lett.

Koncertek után egy kis Balaton
És akkor elkezdtem újra megszeretni a Balatont…

És hogy teljes legyen a lelki wellness, mindez kiegészült rég látott emberekkel való találkozásokkal, beszélgetésekkel, a végén pedig még egy kis balatoni csobbanás is belefért Akaliban és Tihanyban. Régen nagyon balatoni emberke voltam, de az utóbbi években már nem rajongtam érte annyira – úgy látszik, most az újrafelfedezése van soron. Ha lesz elég szabadidőnk, lehet, hogy még ősszel is megnézzük…

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Színes napot!
Judit  


Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Tetszik, amit láttál? Kérlek, oszd meg másokkal is!

RSS
Facebook
Facebook
Google+
http://zoldsalata.hu/2017/09/a-nyar-zenes-oldala-koncertek-es-egyeb-lelki-wellnesskedesek">
Twitter
Instagram