Vendégszereplés a HősNőkön: Ne rohanj, karácsony van!

Vendégszereplés a HősNőkön: Ne rohanj, karácsony van!

Sok december telt el úgy, hogy csak egészen későn tört rám az a gyerekkorból ismerős karácsonyi hangulat: a hónap nagy része ünnepvárás helyett inkább rohanással, ajándékkereséssel, munkával, és holtfáradtan ágybadőléssel volt tele. Elegem lett…


Azon kezdtem gondolkodni, hová tűnt a mézeskalácsillatú érzés (határozottan emlékszem egyetemistaként még megvolt!), és hogy ennek feltétlenül így kell-e lennie. Páran valószínűleg gondolkodás nélkül rávágnák, hogy hát, ilyen az, ha az ember felnő… Na, ők azok, akiknek a gondolatmenetét nem szeretném követni. Viszont a hagyományok nevében (és persze azokkal már köszönőviszonyban sem állva) lépten-nyomon rám zúdított szekérderéknyi giccs sem könnyítette meg a dolgomat: ezeket sem szeretném beengedni az életembe, ha nem muszáj.
Elkezdtem hát összegyűjtögetni a saját kis szertartásaimat az évnek erre a szakaszára. Bár úgy érzem, hogy még korántsem alakult ki mindennek a rendje (nem is kell, hogy vaskalapos, megbonthatatlan hagyományrendszerré merevedjenek, hadd alakuljon csak minden évben át egy kicsit), egész csokorra való hangulatjavító apróság gyűlt össze az utóbbi évek során. Ezeket szeretném megosztani veletek: nálam beváltak, hátha más is tud belőle hasznosítani valamit, amikor épp hiányzik a lelkéből az ünnepi hangulat.

Először is, nem hagyom idejekorán lenyomni a torkomon a karácsonyt. Tudom, hogy van, aki már szeptembertől erre az ünnepre készül, de én úgy vettem észre, hogy ha már októberben karácsony van (ahogyan azt a kereskedelem szeretné), akkor decemberre megcsömörlök az egésztől. Az édesség is csak kis adagban élvezhető… Októberben még ott van az ősz minden szépsége, novemberben épp csak kezdődik a tél, na de a december!
•Ennek talán egy kicsit ellentmond (de nem nagyon), hogy igyekszem még december elején (kicselezve a tömeget) megvenni az ajándékokat. Csak azokat hagyom a későbbi hétvégékre, amelyekről nehezen döntök, például ha nagyon tanácstalan vagyok egy-egy családtaggal kapcsolatban. Meg persze a vacsora kellékeit.
•Bár nem vagyok híve az egész lakás, különösen a kifelé eső részei csillivillivé varázsolásának, azért egy kicsit feldíszítem a lakást. Elég egy adventi koszorú, néhány gyertya, idén ablakdíszt is szerkesztettem pár karácsonyfadíszből.
•És egyáltalán, kitalálom a karácsonyt. Milyen színű díszek kerüljenek a fára (egyszerre csak 1-2, legfeljebb 3 színnel díszítek), milyen legyen a teríték, a vacsora, a süti (mivel nem vagyok nagy konyhatündér, a nyolcfogásos vacsi nálunk nem szokott összejönni, de egy kis lazac, borleves, plusz valamilyen egyszerűbb sütemény azért megvan).
Forró csoki! Enélkül nem tél a tél, minden karácsony előtt muszáj beülni rá valahova.
Nekem a karácsony egy kicsit a luxus ünnepe is. Nem nagy dolgokra kell ilyenkor gondolni, nem veszek plazmatévét, és nem is megyek Thaiföldre, de igenis megengedek magamnak egy-két luxus-érzetű dolgot. Például egy illatos fürdőgolyót a kedvenc boltomból, vagy valami igazán minőségi kozmetikumot, különleges csokit, ilyesmit.
Magamnak is veszek ajándékot: lásd az előző pontban – csokit, bizsut, teát, kencét vagy valami más, nem túl drága dolgot, ami azzal az érzéssel tölt el, hogy a mások megajándékozása mellett azért magamat sem kell teljesen háttérbe szorítanom.
Az utóbbi évben rászoktam a gasztroajándékokra: már csak azért is, hogy ne terheljem mások lakását újabb, halmozódó tárgyakkal. A finom ételeket-italokat mindenki szereti, nehéz velük mellétalálni, ráadásul elfogynak, tehát nem foglalják a helyet. Olyan apró különlegességeket szoktam vásárolni, amelyekről tudom, hogy az illető valószínűleg nem venné meg magának csak úgy (vettem már virágszirmokkal ízesített bonbont, eredeti angol karácsonyi pudingot, különleges mézet, és hasonlókat). Aki nálam jobb a konyhában, annak még könnyebb a helyzete: süthet mézeskalácsot, készíthet likőrt, bonbont, az ötletek száma végtelen.
Imádom az illatokat: ebben az időszakban mindig van kint egy kis narancs az asztalon, és valamilyen karácsonyi illóolaj-keverék az aromalámpában.
Szeretek a karácsonyi vásárokon bóklászni: lehetőleg olyan napszakban, amikor nem túl nagy a tömeg. Beszívom a forralt bor és a kürtőskalács illatát, nézegetem a standokon az apró csetreszeket…
És a karácsony előtti napok kedvenc szertartása: amikor már semmit sem kell vásárolnom, bemegyek egy plázába, beülök egy kávézóba egy forró csokira vagy egy teára, nézem a tömeget, felhívok pár barátot, vagy csak egyszerűen lazulok. A világ legjobb hangulatteremtője!

Ti hogyan kerültök karácsonyi hangulatba az ünnep előtt?

(a HősNők.hu oldalra írt cikkeimet itt olvashatjátok.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .